Itt voltam

2008-05-12, Hétfő

Reggel arra ébredtem, hogy az egész orkános erejű szél sűvít az ablakomon, még ki se mertem nyitni teljesen annyira. Ebből se lesz repülés, de azért bekapcsoltam a gépet, hátha írtak valamit. Hát megírták, hogy nem biztosak abban, hogy hová kéne menni – nem lesz repülés, gondoltam.
Aztán egyszer csak jön a skype-hívás, hogy mennének, egy új helyre, és kb. 25 perc múlva indulás. Hát még jó hogy, gyors ebédkészítés, és már lenn is vártam őket. Odmund, Torvald meg én vágtunk neki, meg útközben összeszedtük a Sogne-ből való Dag-ot. A hely nem kifejezetten siklóernyős, de lehet ott repülni, kicsit a múltkori távleszállásom melletti völgy, sípálya teteje, nincs starthely, nincs leszálló. Csak sokat vacakoltunk, és addigra megkaptuk a hidegfront szélét, meg befelhősödött, nulla szél, aztán lett egy kicsi, hátulról. Sebaj, le kell csúszni, ha már itt vagyok, kihasználni, mindent repülésre, felfedezésre. Start hátrafelé, azaz lee-oldalra, mert ez egy csúcs volt, egy nagy platóval mögötte. Sífelvonó alól, sípályán hátra, nulla szélben, csak két hó-ágyú-gémet is ki kellett volna kerülni start után. Elsőnek Dag ment, vicces, belefutós, elcsúszós, majdnem fennakadós starttal. Én inkább egy kétkezes kifordulóst nyomtam, leakadás stb veszély miatt. Persze lecsúszáshoz nem öltöztem fel, rövidnadrág, hosszúujjú, még kesztyű se (és körbe persze mindenütt hó még…!) Start után ráhelyezkedtem arra, ami adhatja, sikerült is egy picike katlanban, házak fölött tekernem vagy 20 kört, +16 méter, negyed óra repülés…hát persze, ha nem készül rá az ember. Aztán le.
Utánam Torvald, ő pont a másik falat próbálta meg, a nem lee-oldalit, ráadásul ő már normál oldalról startolt, mert változott a szél. Nézem mit csinál, lejtőzik, aztán teker, felfelé. Hát majdnem megőrültem, ahogy a leszállóban ácsingózva láttam ahogy teker felfelé. Ja és persze overallom a beülőjébe, mert hozzám nem fért be. Szerencsére Dag fölvitt, villámgyors pakolás, még kaptam is tőle, egy hosszúnadrágot (rikítónarancs munkás) és egy pulcsit, de hiába. Már a startom is vicces volt, mert kifordulást az egy, egy méteres letörésen kellett, így kicsit lemaradt az ernyő és a havas hegyoldalon ért csak utol. Rögtön oda, ahonnan Torvald kitekert, de már nem adta, emelt még a lejtő, de a fordulókkal többet veszítettem, scheize. Még megpróbáltam a nagy hegy előtt, a helyzet ott is hasonló, úgyhogy búsan leszállás a többiekhez, de már Torvald is ott volt, megfagyott, meg azért akkora mázlija neki sincs, hogy zárt felhőzet mellett, szél nélkül távot nyomjon.
Hazafelé megálltunk egy kis kajárdába és most engedtem Odmund meghívásának és ettem, vagy 100 korona értékben…sültkrumplit és hamburgert. De legalább nagy és sok volt, degesz.
Hazafelé út is jó volt, iszonyat jó fejek voltak a srácok, végig röhögtünk.
Este meg még megküzdöttem a mára meg túl hideggé vált kókuszmasszával. Asztalon szétnyomkodtam a tenyeremmel, és kockákat vágtam késsel, lekvár rá és kész. De jó lett.