Babits Bihály:
Fekete ország

Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
Fekete ég és fekete tenger,
fekete fák és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő
és fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő
és fekete, fekete, fekete világ.
Áshatod íme, vághatod egyre
az anyagot, mely lusta, tömör,
fekete földbe, fekete hegybe
csap csak a csáklyád, fúr be furód
s mélyre merítsd bár tintapatakját
még feketébben árad, ömöl
nézd a fü magját, nézd a fa makkját,
gerle tojását, csíragolyót,
fekete, fekete, fekete
fekete kelme s fekete elme,
fekete arc és fekete gond,
fekete ér és fekete vér
és fekete velő és fekete csont.
Más szin a napfény vendég-máza,
a nap a színek piktora mind:
fekete bellül a földnek váza,
nem a fény festi a fekete szint
karcsu sugárecsetével
nem:
fekete az anyag rejtett lelke,
jaj,
fekete, fekete, fekete.

és még én hozzátenném:

fekete tf, fekete torna

fekete küzés, fekete elmélet,

fekete zh, fekete ember

fekete mozgás, ez fekete hozzáállás?

fekete, fekete, fekete,

bizony fekete

de már a fáradság is fekete,

állandó fekete tanulás,

fekete nem alvás, fekete virrasztás,

elég legyen fekete

fekete repülést, fekete szerelmet ne

fekete hess, nekem ne fekete

fekete, fekete távozz, ne feketíts be teljesen.

Fényt! Több fényt!

a fotó egy telihold előtti pók, a balatoni zuhanyzonkból meztelenül fotózva, kontakt-akt (fekete)