Életmentő fák

A héten három vizsgát intéztem el, atlétika, TNE és egészségtan javítás kettesről.
Szerencsére úgy, ahogy azt szerettem volna.
Rendes voltam, csak a heti kötelező vizsgák után mentem ki repülni.
Mára nem terveztem, de egész hamar végeztem, kiváncsiságból csak megnéztem a meteót. ÓÓÓ, ÓÓbuda. Misi is pont ráért, hamarosan már fenn voltunk. Idő zivatartgyanúsnak nézett ki, de repültek. Felfelé Susán Péter vitt minket, nem ismertük meg, én még meg is kérdeztem, hogy te is repülsz??? Kicsit ciki.
Rögtön terítés, első befújásra elstartol Misi, de talán túl korán. Én a következőre mentem, tartott is. Na az elején még nem nagyon, de fenn lehetett maradni. Aztán bejött egy nagyobb felhő és csúnyának nézett ki. De sokan, profik is voltak fenn, úgyhogy nem izgultam. Valamivel kitekertem, Aztán már 650-en elkezdtem felkészülni a magasságvesztésre. Fülcsukás-gyorsítás, emelkedés 750ig. Ott inkább kinyitottam a fülét és megpróbáltam merülőzni. Nem mertem nagy merülőt húzni, mert vércukorszintem nem volt a toppon, és egyébként se akart merülőben maradni. (Később starthelyen Mihályfi Zsolt mondta, hogy negatívozni akart folyton merülő közben és furcsa látvány volt - aztán barátilag javasolta, hogy nem kéne meghalnom egy szar ernyő miatt, és még nem is látta a zsákesésem).
Mivel a merülőpróbálkozásaimmal sikerült 800 méterig emelkedni, ami már nagyon nem jó, ezért kénytelen voltam B-stall húzni, bár kicsit izgatott is a helyzet. Behúztam, végre elkezdtem süllyedni, szép lassan, majd gyorsabban, max süllyedés 6,9 m/s, de ebbe benne van az emelés. Elengedem, berobban, nem is néztem rá, minek. Hagyom, hogy repüljön, kicsit elém jön. És esek lefelé, fingom sincs miért nem akar repülni. Vagyis, inkáb, hogy épp mit csinál az ernyő, zsákesés. Nincs féloldal, nincs negatív, nincs full. Persze még előtte a gyorsítóra készítettem a lábam. Szerencsére 10 méter alatt gyorsító nélkül kijött, de nem jó érzés.
Mivel, hogy szívott gondoltam inkább visszaszállok, kicsit még lejtőzgettem, termikeltem, majd ahogy éreztem az első cseppeket elindultam visszaszállni. Szerencsére én voltam az első. Fülcsukás nélkül próbálkoztam az elején, de úgy nem akart leszállni, fülcsuk, szállok le. Hatalmas kiabálások, nézek jobbra. Egy ernyő a másikra tekeredve, leszállás, repül a mentőernyőkonténer, lobban a mentőernyő, fa. Megvannak. Mindenki a fák alá, mert már zuhog. Ernyők, variók szétáznak. Testemmel védem a mentőernyőm, varióm. 10 perc után már csak szárítgatás, lecsúszás, DK szélben, de így is még felszív +200ra. Fülcsukva sokáig, leszállás nyugi.
Na de holnap mi lesz?