A kép címe: Tisztelet a szobornak!
(ja persze a szobor mögött az egyetem egy része)

Én egy torzóra asszociáltam, a lányok másra, és még én vagyok a perverz?!

2008-01-09, Szerda

Munka nélkül csak a szokásos, próbálom magam hasznosítani, semmittevős program. Persze azért ez is élvezhető. Kicsit későn ébredtem föl, azt az otthoni vizsgaidőszakosok miatt nem mondom meg, hogy mikor. Sajnos itt rászoktam erre, mert nincs miért felkelni – otthon megjavulok, ígérem. Mivel későn keltem föl reggelizni már nem volt értelme, ebédelni kellett volna már, de ebéddel csak nem kezdek napot, így inkább nem ettem. Csak összevágtam egy kis almát, mandarint, és jól megszórtam fahájas cukorral, meg cukorral, a levét szétnyomkodtam és beraktam a hűtőbe – estére.
Elmentem a Binders üzletbe, hogy megnézzem mennyi az internet-kábel (a fene egye meg, hogy miért nem hoztam otthonról – vagyis méginkább ne egye meg, mert akkor megint vehetek mégegyet) Utána bementem az egyetemre, mert a magyar lányokkal akartam beszélni, hogy keressünk már munkát. Persze nem voltak benn. Kicsit beszélgettem, aztán csak úgy elindultam valamerre a bicómmal, felfedezni. Szép lassan a lányok környékén lyukadtam ki (ami persze hozzá kell tenni, nem olyan nehéz, mert a sulitól vagy hazafelé megyek, de arra már mindent ismerek, vagy a másik irányba). Gondoltam, ha már erre járok benézek hozzájuk, hátha itthon vannak. Szerencsére otthon voltak, Juli már ébren, Reni még aludt. Megvártuk, azaz vártunk rá, nem keveset (azt nem merem mondani, hogy sokat, mert aztán kikapok). Utána irány a suli, nemzetközi iroda, de Jenna nem volt ott, a főnök, meg nem tudott sokat mondani, úgyhogy átmentünk az STA-ba, ami valami helyi HÖK féleség lehet, csak a szokásos – norvég módon – jól működős fajta. Rögtön teával, kávéval kínáltak, véletlenül kávét töltöttek a poharamba, persze nem vagyok hajlandó meginni, átöntöttem, de utána a kávés pohárba a fekete tea, cukor nélkül a rémálmokba szereplő gyógyszer ízére emlékeztetett, de hősiesen legyűrtem. Elvileg keresnek nekünk munkát, a megadott kritériumok alapján, remélem tényleg segítenek (majd kíváncsi lesz milyen lesz ezt visszaolvasni egy hónap múlva). A diákprogramokért is ők a felelősek, van itt fotóklub, megpróbálom, meg csapatok, és azt hiszem egy kis röplabdát majd igyekszem nyomatni.
Hazafelé kenyeret vettem a Sparban
LOFF FIRST PRICE 5,90

Gurulok át a hídon, egyszer csak megpillantok valamit felcsavarva a korlátra, épp lassabban mentem, mert kicsit emelkedett a híd, így annyit meg tudtam állapítani, hogy valami nadrág, anorákszerű, de tovább mentem. A hídfőnél jutott eszembe, hogy te marha, azonnal húzz vissza a nadrágért. Megvártam, míg nem jön senki, vissza, nadrág jó méretű, úgyhogy a kosárba azon nyomban el is rejtőzött. Persze itt ez nem annyira normális, de egy kesztyűt már kiakasztottam, hátha megtalálja valaki, de napok múlva is ott volt, úgyhogy nadrág az enyém vagy már. Nagyon szuper nadrág, pont olyan, amilyenre itt kint szükség van. Vízálló, nadrágra vehető, yesss!
Napközben persze teszteltem a várost. A kábel egész nap a kosaramba hagytam, egy vászonszatyorban, hogy ellopják-e vagy se. Kicsit drága játék, de merész vagyok. És szerintetek mi lett vele? Okos vagyok mi…
Este nett otthonról!
Persze a nap folyamán kiderült, hogy a magyar lányok rátaláltak a blogomra. Szörnyű. Még jó, hogy eddig nem írtam róluk őszintén!
Most már csak, kedves, aranyos, pozitív dolgokat szabad írom csak róluk a blogra.
De hát mi mást is lehetne ilyen kedves, aranyos lányokról…

(én naív)

***persze csak a legfontosabbat felejtettem el: majdnem rájöttem a kajaspórolás titkára. Azaz egészen este hatig nem igazán ettem, azaz legyünk őszinték, semmit. Akkor megettem a gyümisalim, az ízek elég jól összeértek, tényleg finom lett. Aztán beültem a gép elé, és elfelejtettem enni. Úgyhogy majdnem nagyon olcsón megúsztam, azaz egy napra tekintve végülis igen. De aztán nem bírtam és éjfél után ettem 6 sajtos kenyeret. De gyakorlok.

****** és voltam a tengernél a sok-sok hupák nagy országánál! Jó kis tenger ez, márha ilyet lehet mondani egy tengerre!