2008-01-31, Csütörtök
Reggel még nem volt gyanús, sima esős napnak nézett ki. Jó, iskolába menet kicsit erősebb volt a szél, de kibírható. Délelőtt 3 óra, ebből kettő a szokásos tanárunkkal, a főfőnökkel, aki egyelőre friluftsliv szociológia nevű tantárgyat tanított. Utána volt egy rövid ismerkedős óra a tájékozódást tartó tanárunkkal. Idő közben azért kiderült, hogy a kinti időjárás nem épp nevezhető normálisnak. A szél éppenséggel ki akarta dönteni a zászlórudakat. Én azt hittem a szél fog nyerni. És persze hozzá még nagyon is rendesen esett az eső. Tanár kérdésként feltette, hogy ugye nem baj, hogy ha a holnapi órák nem csak az órarendben jelölt időpontig tartanak, hanem estig. (Program kirándulás, azaz tájékozódni tanulás a szabadban, a 100% biztonsággal előrejelzett hasonló időben) És ezek marhák a jó meleg teremben azt mondták, hogy persze-persze, még örültek is neki, hogy másnap bőrigázhatunk. De legalább szereztem egy csomó tájfutó és egy turistatérképet is. Ez jó. Óra után, az egyórányi szünetben hazamentem valami ebédfélére, ami végül is csak egy körte lett, de legalább a szabadidőmben megírtam a norvég leckét. Hazafelé még csak-csak jó volt gurulni, mert nagyjából hátszéllel, meg oldalszéllel vitorláztam a biciklin. Nem vicc, egyszer meg kellett állnom és letenni a lábam – úgy fújt. A délután hátralevő részében duplaórában hallgathattuk a fanatikus friluftsliv-hívő újabb tanár előadását. Jójó, de már kicsit sok így nekem angolul. És ami a legrosszabb, hogy boooóóórzasztó (ahogy a Gyenes mondaná) kényelmetleneke a székek a teremben és nem bírok már ennyit ülni egyhelyben. Kinőttem abból a korból, nagyon nehezen tűrtőztettem magam. A szél kint közben elbánt a biciklimmel, és feldöntötte, pedig direkt figyeltem erre, mikor leraktam. Hazafelé lefagyott az arcom, kezem átázázott, stb. megfogadtam, hogy este norvégra csakis símaszkkal és síszemüveggel megyek. Uzsonnára rizs, borsóval, és a maradék két virslit is belefőztem. Vacsorára a maradék, virsli nélkül, sajtdarabkákkal, majonézzel. Változatos.
Persze norvégra elállt az eső, így extrémcuccok otthonmaradtak. De így is örültem, hogy egyáltalán képes vagyok eljutni a oda, mert teljesen lefáradtam fejben az 5 órányi angoltól…
Este aztán hazaérve muszáj volt. Már két hete kellett volna, de nem igazán volt hozzá kedvem, meg egyébként is. Ő már nagyon várt rám, és én most már nem várhattam tovább vele. Elővettem, mert el volt ám rejtve, először csak finoman átsimogattam egész tenyeremmel, aztán már egy kis kenőccsel finoman, alaposan, körültekintően. A nyelvével kezdtem, aztán elölről, oldalról, hátulról, és még egy kör. Aztán jöhetett a másik. Alaposan.
Én mindent megtettem érte, kíváncsi vagyok holnap ő vajon mennyire lesz hajlandó cserébe…

És eközben otthon meg milyen tragikomikus helyzetek vannak!