2008-02-14, Csütörtök

Sok órás nap, kevés alvással.
Persze az előadásos órával kezdtünk. Először Rob, az angol adott elő, benne volt minden egészségügyi program, a helyi oktatási koncepciók, a testnevelési koncepciók. Kicsit megrémültem, mert nekem ehhez képest semmi az előadásom. Összenéztünk Monikával,(este beszéltünk kicsit skypon, az előadásainkról, de mindig csak addig jutottunk, hogy nem tartunk sehol) és a nézésekből meg lehetett állapítani, hogy ő is pont arra gondol amire én. Aztán jöttek az ausztrálok, akik képeket vetítettek, és arról beszéltek. Persze könnyű az anyanyelvvel. De ehhez képest, már elment az én előadásom is. Aztán a németek. Ők öten, kb. egy órát beszéltek. Unalmas volt, ezt a tanár is elismerte, elaludt. Aztán én, jó röviden, a képekkel, de persze bíztattak, hogy jó volt, de el tudom helyezni magam. Aztán Monika, kb. az övé is, mint az enyém, teljesítettük a feladatot.
Délutáni két óra már kicsit érdekesebb volt. Egy helyi Friluftsliv szervezet képviselője tartott előadás, a működésükről, céljaikról. Jó lenne nekünk is egy ilyen.
Délután elindultam a beszerző körutamra. Először az erdőbe mentem, mert láttam valahol, egy gulehutte-hez való ponyvát és polifoamot. Ott is voltak, de eléggé úgy néz ki, mintha direkt lenne ott, rá van rakva egy nagy fatörzs. Ezért nem volt szívem ellopni, de ha ott lesz két hét múlva is, akkor elviszem. Kell nekem. A parkolóban volt egy elhagyott sapka, majdnem elhoztam azt is, de hátha megtalálja a gazdája. Ha legközelebb arrajárva is ott lesz, akkor elhozom. Ja és találtam egy gyapjú aláöltözet felsőt is, azt egy szemetes mellett, úgyhogy azt joggal hoztam el. Holnap meg is tanultuk, hogy mindenkinek ez a legajánlottabb aláöltözetnek, úgyhogy már perfekt vagyok ebben is.
Az utamat az erdőben folytattam, mert nagyon szeretem, a kis kanyargós, le-fel ösvényeket, annyira jól lehet száguldozni, egy jó tempós szlalompálya. Csak ha lenne más áttételem. Sajnos a városi bicóm nem az igazi a terepen, főleg a fékek, nem bírták a hosszú távú fékezést, se a kontra, se az első fék…Viszont legalább a szögesgumim tapad. Annyira tapad, hogy kétszer már majdnem nagyon-nagyot estem emiatt, mert a már száraz utakon, olyan fokú bedöntést enged a tapadás, hogy leér a pedál, és egyszer meg is emelt a leérő pedál volt. De kontrolláltam és kompenzáltam.
Vettem akciósan banánt, mert féláron volt, kezdett barnulni és sajnos a kicsit drágább és finomabb kenyeret, mert már nem volt más. És szörpöt, mert elfogyott a teám, és nincs mit innom.
Este el kellett mennem megint egy Vorspeilre a csoportommal. Hát történtek érdekes dolgok. (Mindenki alakított valami érdekeset.)