De már akkor késő lesz...

2008-02-10, Vasárnap

Kelés viszonylag időben, a tegnapi józan időpontban történő lefekvésnek köszönhetően. Azt kell, hogy mondja, hogy működik, az ha időben fekszek le, akkor fel is lehet kelni normálisan. Jé?
Szerencsére volt mit reggeliznem. Délelőtt rövid időpont egyeztetések, kis repülgetés a Condorral, akró természetesen, mert már egyébként unom. Utána bölcsen úgy döntöttem, hogy elmegyek a 12:00-ra meghirdetett kirándulásra, friluftsliv programra, mert másképp nem igazán pontos. Elején még ketten voltunk Eva-val, de legalább így beszéltem vele pár mondatot – azthiszem vele még nem beszéltem eddig, mert holland. Aztán jöttek egy csomóan, néhány emberrel egész jól lehetett boldogulni, meg hasznos is voltam, mert segítettem Reginek (csak a becenevét tudom) kikapcsolni a 30D-jén az időzítést. Felmentünk egy szép csúcsszerűségre, nekem külön hasznos volt, mivel egyből reagáltam a magam módján, hogy ez bizony nem más, mint egy starthely, talán relatíve egészen kevés turbulenciával, és leszállási lehetőséggel. Túlzás, de van egy mocsárszerűség, ha kiérek odáig (de hát csak van annyira versenyernyő a Trango) meg bokros parahegyoldal. De szép, majd lehet próbálkozom is. Nekem ott kellett hagynom őket, de ha már egyedül mentem haza, akkor persze a sziklafalon mentem lefelé. Vigyáztam (inkább már nem mesélek, mert úgyis megkapom, szegény pulcsim és fotóstáskám – csak magamnak, hogy tudjam).
Azért kellett hazamennem, mert Sammy és Monika érkeztek, mert velük lettem beosztva egy főzőcsoportba, desszertkészítéshez. Mondanom se kell, kedvenc kókuszos sütimet próbáltuk, egy kis plusszal, kis lekvárral a közepén. Majdnem jó lett, de okoskodtak, felolvasztották az egész vajat, és úgy keverték össze. Persze, túl lágy lett így, és nem lehetett gyúrni, kicsit mélyfagyasztottuk, de a nem elegendő időfaktor miatt ez se segített. Így viszont, exkluzív kézzel készített süti lett. Minden egyes darabot sajátkezűleg formáltunk meg Monikával. Sammy csak néha kontárkodott bele. Jól elvoltunk. Monikának túl cukros, nekem nem eléggé. Csak én mosogattam a legtöbbet, ezek nem olyan segítőkészek, mint a magyarok. Viszont itthagyták a lekvárt, ez jóó.
Utána zsákmányoltam egy hálózsákot. Ki kellett mosni, és. Nem elég, hogy négyszer kellett lemenni, mire lett szabad mosógép, ami utána volt. Mosás közben megette a hálózsák az összes ruhám. Kamino. Mikor kivettem, egy darab hálózsák volt. Körülbelül 1000szer, komolyan volt összetekeredve, hogy miket műveltek ez ott mosás alatt. Most reménykedem, hogy megszárad.
Most kéne valamit ennem, mert eddig csak reggelit és egy fél narancsot ettem, mert a másik felét nagylelkűen elosztogattam. Úgyhogy a maradék, lassan már 4-5 napos rizs (harmadszor) mellé egy kis hagyma, virsli, paradicsomszósz, kis sajt, mustár és cukor, majd bele a cukor és kész a sztáff.