Státusz!

2008-02-22, Péntek

Tegnapi nap borzasztó unalmas volt. Már korán reggel felkeltem, hogy már reggel át tudjam venni a fényképezőgépemet. Első napi prodzsekt így az ICA lett. Előtte még jól bevásároltam narancsból és banánból, mert akciósan nagyon olcsók voltak. Utána megkaptam a gépem. Elég bediktálni a kapott kódot, és aláírni, még jó hogy más nem tudta a kódomat, mert lazán odaadták volna bárkinek. Otthon kipakolás, minden megvan, kicsit karcos, de elmegy, de legalább van! Kipróbálás nincs, mivel nincs memókártya. Viszont memóriakártya vadászat az van helyette. Interneten van egy elég jó ajánlat, csak nem értem a norvég honlapot, így bemegyek a suliba Janne-hoz. Hozzá kell tennem, hogy szakadó esőben, 70 km-es befújásokkal vicces volt az út, a hátszél akkora volt, hogy tényleg nem kellett tekernem. Még elkapom elmenőben, és ez a jó segítő, aki már kabátban hazafelémenet is segít (nem mint az otthoni TO-sok, akik munkaidőben is hátráltatnak csak). Kiderül, hogy sajnos kétszerannyiba kerül, merrt postaköltség is jön rá, így aztán nem igazán éri meg. Gondolkozok olcsó, noname helyikártyán, de végül, otthonról vateráról rendelek egy igazán jót olcsón. Csak hát amíg ki nem jut nem tudok vele fotózni!
Azért azt nem gondoltam volna, hogy egy fényképező ekkora nagy státuszszimbólum! Már ketten is utálnak érte, egy finn és egy magyar lány! A magyarlány úgyis magára ismer majd, a finn meg nem olvassa. Szörnyű, nem gondoltam volna, hogy ezért! Mert jó hogy utáljuk a Mercis, BMW-seket, meg az újgazdak sznobokat, na de egy fényképező miatt? Hát idáig jutottam.
Vacsorára kotyvasztás, kukoricásrizs, leveskockával, hozzá sültvirsli, sült hagymával, píritott fokhagymával, reszelt sajttal, majonézzel és mustárral dúsítva – egészen lehet kreatívkodni a virslivel.
Este még egy kis UP fordítás. Kedvenc részemet végül nem mertem beleírni…megélhetési tandempilótaként dolgozik, pedig olyan aranyos, nem?