szombat, február 23, 2008



A repülő tőrök klánja

Megnéztem, mert javasolták. És nagyon csalódtam.
Nemtetszett, sőt kifejezetten nem szerettem. Persze a nemszeretés főleg az előzetes pozitív előítélet miatt, de akkor sem jó. Megmagyarázom.
Úgyebár nekem adekvát a Hőshöz hasonlítani. Az egyetlen pozitívuma, amit én is szerettem benne a szép képek, majdnem olyan szépek mint a Hősnél. De a többi? Ugyebár végig harcolnak, de nem szerettem ezt a harcot, mert itt nem arról szól, mint a hősnél, itt csak sima harc, túlságosan is eltúlozva, már-már röhejes volt a vége felé. Mert minden akció nevetségesen irreális, de ez valóságosnak van beállítva a filmben, mintha tényleg megcsinálhatnék. A Hősben az a különbség, hogy ott a harcok irreálisnak is vannak beállítva, ettől lesz szép és nem nevetséges (főleg ugye mivel ott a legtöbb harc a fejben lejátszodó akció). Ezért nagyon nem szerettem már az elejétől kezdve és csak fokózodott a vége felé. A történet meg a nemszeretem történet, miért a gonosznak a gonosz győzedelmeskedik? Jó persze a végén nem, de miért kell? Nem szeretem, bár ehhez nyilván hozzátartozik, hogy én szegény is három nap alatt úgy el lettem hagyva, hogy gyászolhatom azt a majdnem három évet is.
Szóval ez nekem csak egy másformába bújtatott tipikus amerikai akciófilm. Sajnálom.
De azért a zenéje jó, azt szerettem! Azért is a klipp, a zene miatt.

És akkor egy kicsi a Hősből is hasonlításnak!
a zene és a küzdés együtt - végignézni!