Tervezgetek a pólóhoz, több kevesebb sikerrel.
Remélem lesz majd egy igazánjó is.

2008-03-12, Szerda

Nahát ez olyan kihagyhatós nap, ha nincs, akkor se történik semmi.
Délelőtt két óra, ami a sérült emberek (most igazán nem jut eszembe milyen szót kéne használni, hogy politikailag korrekt legyek) természeti sportokba való bevonásával foglalkozott.
Nagyon sok újat nem tudtam meg. Ezeket nagyjából eddig is tudtam, sejtettem. Ami új volt, hogy kéz és láb nélkülieket vittek sziklátmászni. Jó, furcsa, és nem tudom mennyire ennek van értelme. Mert igaz, hogy új élmény nekik, de akkor is, szerintem kicsit megalázó nekik is, hogy másra utalva himbálóznak és tehetetlenek, (akkor már inkább repülni menjenek...- ez szakmai ártalom). Csak nekem az a gondom, hogy ha pl. felvennénk videóra, ahogy azok másztak, és mondjuk felraknánk a youtube-ra, akkor a félvilág röhögne rajtuk. És ez így nem jó. Mert igenis korlátozottak és igenis nem egyenlők. De csak épp annyira nem, ahogy én sem vagyok képes egy csomó mindenre. Én se állok be kézilabdázni, hogy röhögjenek rajtam. Mindenkinek tudnia kellene, hogy hol vannak azok a határok, amik neki lettek szabva. ÉS itt most senkit sem akarok megbántani, remélem úgy értelmezhető, ahogy gondolom.
Utána haza, és mivel az eső szokásosan rákezdte, ezért a délután-este nem túl hasznosan, pólótervezéssel, nyár-szervezéssel telt el.
Kicsit még fűztem a szomszéd Anne-t is, vittem át neki a csokitortából, két szeletet, azaz egyet persze Fridának szánva. Na persze meghozta az eredményét:

Én vagyok a világ legjobb szomszédja!

És hogy még dicsekedjek!
Címlaplány lettem, ahogy Anita mondta:
meg lehet nézni itt: http://www.geomedia.hu/moha