Az én szépséges, valószínűleg igencsak hatékony beülő, mostmár remélhetőleg kidobható mentőernyővel és én, fej nélkül...

2008-04-07, Hétfő

A tegnapi filmnézésnek persze, mint mindennek a világon, meglettek a következményei. Ébredés délben, Frida „Genau”-jára, a szomszédból, ahogy Anne-vel viháncolnak. Na azért ezt megemlítettem nekik este. „Délelőtti” vagyis ebédelőtti program, bevásárlás, meg fotókészítés a beülőmről, mert valakinek kell a paraforumon. Úgyhogy a blogocska is megkapja a képet.
Boltnál találkoztam Robbal, elmesélte mennyire jó volt Hovdenben, a hétvégén, szuper napsütés, gondozott sípályák és perszehogy off-piste sízés. Irigykedtem persze. Idén nem is síeltem, mármint downhill síeltem.
Ebéd után az utolsó norvégóra, de a csütörtöki vizsgára már nem megyek el, végigjártam, de vizsgázni nem fogok, egyrészt, mert alig tanultunk valamit, Lillian babája miatt, másrészt meg ez nagyon advanced kurzus volt. Ez van, de legalább pár szóval többet tudok.
Este a Stattoil foodclubra vacsifőzés, francia segédlettel paprikáskrumpli, kis ajándék szalonnával, hogy tudják mi a jó. Volt sok finom kaja, eredeti olasz pasta, Fabiotól, olivabogyó – ami ugye nem nekem az igazánjó, friss bagett, fokhagymásöntettel a belsejében (én ezt ettem sokat), waffel, na meg a legfinomságosabb csokitorta Hafdistól. Megvacsoráltam, ingyen, sokat, jót-
És a buta Frida megállapította, hogy potenciális öngyilkosjelölt vagyok – és nem a repülés miatt. Pedig nem is, csak unatkozom.