Egy virág a sok közül

2008-04-09, Szerda

Az International Day
Ami két szempontból különösen érdekes. Egyrészt délelőtt be kell mutatni az egyetemedet, másrészt este van a főzőverseny, vagyis, amikor mindenki főz az országára jellemző ételt.
A délelőtti persze az unalmas, az esti a jó. És a délelőtti főleg azért különösen unalmas, mert amennyire minket nem motivál az egész, annyira nem érdekli a norvégokat sem. Ott ültem két órát, a laptomommal, hogy majd ha valakit érdekel, akkor honlap alapján bemutatom az ilyen-olyan TF-emet, de senkit nem érdekelt – de én még jól jártam, mert én nem készültem semmit. Mert azokhoz se mentek oda, akik tablót készítettek, brosúrákat rendeltek és szépen mosolyogtak. Ashley az amerikai ingyen csokival próbált csalogatni, még az se jött be, utána bánatába szétosztogatta közöttünk, jutott vagy nyolc kocka csoki, ami azért nem elhanyagolható. De legalább gépeltem, meg beszélgettem a szembenunatkozókkal skypeon, LOL. Viszont Cornelia is akar majd repülni, ami talán jól kihasználható dolog lehet, mivel Zell am See-nél lakik.
Délután a főzőverseny előtt még elugrottam a kórházhoz lefotózni a tegnap felfedezett virágocskákat, lettek makrók, sok, jó. És találtam egy hátsókerék defektes biciklit – elrejtettem, hátha használható lesz még valamire.
A vacsifőzésre szerencsére sikerült módosítani a receptet, így nem paprikáskrumpli, hanem VADAS lett. Szerencsére itt volt Juli barátja is, aki sokat tudott segíteni, és jó sokszor nagy egyetértésben tudtunk okosan dönteni. Így viszonylag hatékonyan készítettük el a vadast, pláne, hogy egy órával később tudtunk csak elkezdeni főzni, mert elveszett a másfél kiló csirkefilénk. De nagyon jó lett, persze mind a négyen máshogy akartuk megcsinálni, ki-ki ahogy otthon szokta, de minden alternatívából a pozitívumok lettek kiválasztva, így nagyon jó lett – főleg, hogy a végén összeturmixoltam. A krumplitócsni is jó lett, csak kevés, időhiány miatt. Viszont szépen lenyúltam egy tejfölt (igaz a mienket, amit nem használtunk, de elvették volna) meg szintén hasonló áfonyalekvárt, de azt elfelezzük, még milyen jó hogy kértem hozzá.
Rengetegen voltak, így tényleg csak kóstolni lehetett, és minden kajából nem is jutott, de azért ettem sokat, és a végére jól is laktam, úgyhogy rendesen megérte.
Sőt a végén odajött egy kínai lány hozzám, hogy „hogy vagy” meg szia. Tudott 6 szót magyarul, de már megvan a msn címe…kapcsolatok.
Este megszerkesztettem 21 fotót, azokat küldöm a pályázatra. Későig tartott, de remélem nyerek valami pénzt. A tegnapi linken megnézhetők.