Nora és Ude - kell magyaráznom?

2008-04-08, Kedd

Hasznosabb nap, tennivalókkal és főleg korai keléssel, fél hétkor. Ezkéremszépen züllés. De muszáj volt, mert az iskolában kellett lenni nyolcra, egy outdoor iskolában, megfigyelni. És az 54 koronás buszút helyett Tommal biciklivel mentünk oda. Egyszerre indultunk, mint a buszosok, mégis előbb értünk oda – pedig kétszer álltunk láncot visszarakni. Iskola nagyon barátságos épület, persze jó új, látszik a modern iskola elrendezés. Írhatnék sokat, mi hogy néz ki, de mégsem, mert jegyzeteltem fényképezővel, van vagy 150 kép megint az iskoláról, a gyerekektől és az actvity-kről. Az elején egy norvégórán voltunk, de kimentünk a felénél, hogy mindent megnézhessünk az iskolában. Ami rossz, hogy másfélórás tanórák vannak kicsiknek, egyébként, hazai értelemben igen alternatív iskola, itt csak outdoor. A normál iskola után volt az, amiért valójában idejöttünk, az outdoor része a tanításnak. Jó messze sétáltunk, szegény tanárnéni 28 gyerekkel, de szerencsére nem átokfajzatokkal, de még így is sikerült kétszer belerúgni a focát a tóba. A kimentésről fotók. Jó kalandos úton mentünk a helyükre, jó saras, de élvezetes egészen, még nekem is. A hely nem annyira tetszett, kis épültet, szép tó, kötelek, de nincs rét, nagy üres placc. Azért ők jól elvoltak, mi meg barátkoztunk, interjúvoltunk és a gyerekek is minket (ebéd wok szabadtűzön). A vicc, hogy voltak néhányan, akik nálam is jobbak voltak angolból, így nem volt igazán nehéz. Sok mindent megtudtunk, aztán egészen intim témákra vetődött a szó. Jóba lettem a lányokkal na, kislánykák, és megkérdezték, hogy van-e barátnőm, hazudtam – van. És mi a neve, megmondtam.
És várnak minket, és nagyon szeretnék, hogy menjünk. Talán. Ude kedvéért, lehet, hogy életpályát kell módosítanom, bár a régibe belefért volna, sőt volt is róla szó, csak úgy bémondósan, de most megint. Nem is akarok többet írni Ude-ről, mert aztán még mindenféle rosszak lesznek rólam gondolva, inkább kép, hogy érthető legyen. ÉS plusszba pozitív mérleg, mert egy naranccsal ebédre mentem oda, és két naranccsal és két banánnal jöttem haza. Erre tanított a Papa – büszke lehet rám.
És olyan boldog aztán meg csalódott voltam, mert útközben kifigyeltem egy Stattoil bögrét, amit hazafelé meg is szereztem, és azthittem, hogy mostantól lesz ingyenkakaóm mindennap (gyk. 100 korona és bármely Stattoil benzinkútnál bármikor ihatsz), érthetően tényleg nagy örömmel mutogatom mindenkinek, hogy mim van – ők meg letörnek, hogy tavalyi és nem jó. De szerencsére Martin a szobatársam nagy betyár, úgyhogy még próbálkozunk. Este előtt nagy séta, pár nem túl jó fotóval, kis mellémenéssel, ami majdnem rosszul végződött. Mert kanyar, furcsa nesz, ottterem előttem egy morgó kutya. Múltkoriból tanulva, gyorsan meditáció, egy barátságos fa vagyok, meg se mozdulok, de csak közelít, csúnyán. Mondjuk most helyzetelőnyben vagyok, ő egyedül, én meg egyre szorosabban markolom a kezemben lévő fegyvernek minősülő fém állványt. Szerencsére megjön a gazda és kezeli a szitut, mindketten karcolások nélkül…
Estére még egy kis kaland, tűzriadó, szerencsére nem nálunk, megégetett hús, bejelzett a tűzjelző, az egész házban fülsértő sziréna, tűzoltók 3-4 percen belül itt!!! Persze semmi, majd fizethetnek…
És talán sikerült receptet módosítani, így holnap talán tényleg vadast fogok csinálni, életemben először, Mama recept szerint. Ezeknek a vacakoknak, pedig vadast nem nekik kéne csinálni.
Holnap International day. Délelőtt bemutatom az egyetemem, délután főzök, este megeszem, mert ha finom lesz, nem adok belőle másoknak, és nem érdekel a más étele se…