A Galpahuknél a kiscsapatunk,
sajnos ha elvonatkoztattok,akkor még itt is elég lányosan nézek ki megborotkálkozva
még kicsike hajjal is.

2008-04-29, Kedd

A Magyarország prezentáció és a fotópályázat eredményhirdetése.
De még reggel délelőtt iskolai feladat, amit ugye már tegnap elblicceltünk, de ma már muszáj. Mindenesetre már nem esik az eső, mikor indulunk, ez azért plussz pont. Laza séta a Barneheia tóig, útközben két interjú, de sok újdonságot nem hallottunk, de lesz miről beszélni mindenképp, érdekes volt Norvégiába költözött németeket meginterjúvolni, de ettől talán színesebb lesz az prezentációnk.
Persze fő programként egy barátságos galpahuk építése volt megegyezve, meg egy kis tüzecske, sütögetéshez. Egész jól kitaláltam, megvalósítottuk és egy aljas, hátsófalas, elégtetős menedékünk lett, mert persze csak el kezdett esni az eső. A tűzrakásra büszke vagyok, 5 napos eső után, minden csuromvíz volt, és akkor jönnek az okosságok, hogy a fán lévő szárazágakat, meg bokor alól, de ezek mind teljesen nedvesek voltak. Úgyhogy kidöntöttem egy rég halott fát, és a vastag törzséből hasogattunk bicskával tüzelőt. Lett szép tüzünk, sütöttem rajta szalonnát, ahogy kell rendesen, majd a lányoktól kaptam még virslit és kis stickbreadet – a kettőből lett hotdog. Játszottunk is vele, néhány kép erejéig…
Elvileg tilos ápr. 15 után tüzet rakni, ránk is szólt egy néni, persze mókás volt, hogy az esőben ránk szólt…de ilyenek a norvégok (persze mi tényleg úgy tudtuk, hogy ilyenkor is lehet, csak tó mellett és ott is voltunk). Hazafelé, még néhány interjú. Otthon tanulás és kicsi gyakorlás.
Mert azért ilyen pontozót egy nap gyakorlással nem rázok ki a kisujjamból. Lányoknál még rövid haditanács, gyakorlás, meg várás a lányokra – ezt nem szeretem a lányokban…
Az International Pub persze késve kezdődött, és mivel nem álltunk be előtte, így voltak gondok a technikával. A lett Liana-jé tetszett a legjobban, keretmesébe ágyazva az orosz múltat…
Aztán jöttünk mi, és eltáncoltam és persze hatalmas ováció volt, de persze úgy csináltam, mintha tudnék, de nagyon amatőr voltam, nem szakértőknél persze ez mindegy. De csinosan fel voltam öltözve hozzá - a lányoknál az is számít. És a játékunkat, meg az outdoorosaim nyerték. A holland lány a népszerűségéért persze spacecake elkészítést vetített, menjen a fenébe. Viszont a szlovákoknak volt egy gyönyörű tátrai videójuk, azt még lehet el is kérem egyszer és büszkélkedtek a váraikkal – persze azt nem mondták, hogy mind mi építettük azokat. De jobb a béke, csak az vezet szebb jövőhöz, mindkét oldalon.
És a végén volt a fotópályázat kihirdetés, a szokásos nehéz volt választani szöveggel, magyarázkodással, és nem nyertem. SEMMIT. És ez nem csak azért szomorú, mert nem becsülték meg ezzel a képeimet, hanem leginkább, mert számoltam azzal a pénzzel, amit nyertem volna. És őszintén objektíven nem jó képek lettek a győztesek, még az ő kritériumaik alapján se jó képek, mert természetesen, ahogy sejtettem brosúra készítéshez kellenek. De a nyertes fotók tipikus turistafotók, vagy élményfotók és abszolút tele vannak hibával, ami egy profi bemutató anyag készítésénél bizony hiba, mert így nem hat a tudatalattira. És én azthittem, hogy legalább itt valami minőségit akarnak csinálni, de valószínűleg a zsűri nagyon amatőr volt, mert én a képeimmel, direkt professzionálisan a kritériumokhoz igazodva készültem (életemben először tettem ilyet, csak a pénzér).
Szóval Kicsike Én nagyon szomorúz.
De legalább hazakísérettem és fordítva.

Képek az Int. Pub-ról itt: http://www.facebook.com/album.php?aid=2001694&l=7a1fc&id=1364700347