Vajon mi lehet a címe?

segítek, upp, egy pével.
Péntek is majdnem a repülésről szólt, de elszúrtam. Reggel még javítottam atlétikából, két hét alatt 1 métert fejlődtem súlylökésből valami csoda folytán.
Aztán ki akartam menni repülni, igaz, hogy DK-t ígértek, de a nemmüködő metnet mellett még ki lehetett következtetni, hogy ÉK van. ÓBUDA.
el is indultam, Batthyányin kinlzek, parlamentzászlók DK, óóó, akkor ez nem.
Haza, bicikli, ki margitsziget, akvárium Óbudán, óóóó én balga.
Dani pont hívott, hogy nem mennék-e. Na 45 perc múlve fenn is voltunk, pont elértük a zivatart. Szupié.
Krémeseztem viszont a Daubnerben. És végre egy finomkrémes, amire nem lehet kifogás. Na meg madártej, még jobb.

Szombat veszprémi pakolás, Várpalotán felhőalatt, míg én a kocsiban főttem, morc. De legalább a rendőrök nem engem kaptak el, pedig terepeztem 140-nel a Movanoval, bírja.

Vasárnap kis reggeli repcsi és elrontottam a távom. Jó dobálos cucc, nagyszél, sokkis termik. Mikorra mindenkit leküldött Kátus sikerült megtekernem egy termiket és egészen +300-ig mentem. És ott ahelyett, hogy vártam volna még gyorsítóavl, elindultam hátha, hogy majdcsak. Hegy mögött léoldali termikek brutálturbulensek voltak a kis lee miatt. Getére nem mertem rárepülni, mert a szél már tolt. Fülcsukva lszálltam a focipályára, Esztergomhelyett. morc.

Hétfő, mert megbeszéltük, hogy megyünk Egerbe, erre a lámyojk átszervezték Gyöngyösre, ahol brutálszél volt, miközben Egerben nagyon lehetett tolni. Mire átmentünk befordult és beerősödött. Repülni nem lehetett. Kétszer próbáltam meg. Először nem is akart emelni, úgyhogy kényszerleszállást hajtottam végre. Aztán pedig egy nagy féloldal, aztán másik oldalt, 5 méteren nem erőltettem, negatívval leraktam - mert Kátus azttanította, aztán haza a zivatarban. Miért nem repültem? morc.

Tekerd, Tekerd meg és táncolj!

Rossz vagyok, el kell ismernem.
Nem mentem be gimnasztikára, remélhetőleg életem utolsó gimnasztikaórájára.
Pedig én stréber vagyok. De ami ott folyik, lehet, hogy nekem is protestálnom kéne.
Na akkor azt tettem, tüntettem és kész, valamire csak kell fogni.

11:30kor indultam itthonról, biciklivel, mivel a bérletem elvitték és csigaként nem jó ellenőrrel verekedni. Kolossy téren Mc Donalds előtt leparkiroz, hogy majd onnan nem viszik el. Busz persze pont elment - fél óránként jár.
Kosártanulok (bár holnap nem fogok elővizsgázni) aztán jön Bociszemű Gábor és Pali. Szerencsére busz után hamar felvettek. Ubi javaslatára nem húztam az időt és milyen jól tettem. Rögtön fel a plafonra, majd irány rögtön hátrafelé, kb. 3p perccel start után már Vöröskő fölött járok, azért ez nem semmi. Nem tart, úgyhogy vissza kell menni, de szerencsésen visszaérek. Újabb kitekerés, megint hátra, kicsit messzebb, túlságosan is. Visszaérés gázos, megcélozom a Virágos-nyerget, ott még talán átcsusszanhatok. 15 méterrel a fák fölött sikerül is, aztán a mellőlem leszopodó kék UP által felfestett termiket megtekerve megmenekülök. Visszaszállok pihenni, épp jókor a leszopóka előtt. Első óbudai, de mintaszerű.
Megjön Ubi, menjünk távra, ma már másodszor, mondom naná.
Meg várjuk a felhőt, start girhelni kell, de sikerül emelkedni szép lassan. Plafonról hátra, szépen süllyedek, de reménykedek - a leszállásban. A reptér végén mág 400on vagyok, megpróbálok még valamit a házak fölött, hátha, kinézem a tüzep nagy nyílt placcát. Csodák-csodájára tart, szép lassan, de jó lassan emelkedek, 0,2-0,4 között az elején, de aztán szépen elérem az 1,2 emelést is. Ameddig tudok maradok benne, kb. 800-850-ig, már a G2ben, nem sértek légterek! Irány a Petneházy, szépen odaérek, de ott már nem találok olyan emelést, amit meg is tudok tekerni. Kóborlok, aztán leszállok. Buszokkal és gyalog vissza Óbudára, mert bicó vár a Kolossyn. Pont jön a zivatar, kivárás, aztán a tök északban lecsúszás.
Starthelyen szívatják az ernyőmet, de minek, mégiscsak ő repülte a legnagyobbat ma innen, akkor meg nem értem mit is akarnak.
Leszállóból Örs elvisz a bicóig - köszönet.

Repülni akarok, még-még, sokat!!!

Szemtelenkedsz?

Tegnap este 10 után majdnem egy egész órát töltöttem az utcán.
Káttyához mentem éppen át, de az utcát elálta egy FKF teherautó, a busznak kerülnie kellett, mindegy nekem úgy is jó lesz, mindjárt jön...
Ahha, csak hogy előbb jött egy BKV forgalmizavarelhárítós. Szépen egymásnak esett a két ember, persze csak verbálisan, vicc volt őket hallgatni. Az útjavító azért állt oda, hogy a busznak ne kelljen 300 métert visszatolatnia, de a BKV-s el akarta küldeni, hogy ezt nem ilyenkor kell csinálni és nincs engedély, de az útjavítós mit tudott csinálni? A munkát már elkezdték, azaz felbontották az utat.
Akkor rendőrt hívok...Jó hívja csak ki nyugodtan!
Jött is két közrendőr. Persze semmit se tudtak intézni, mit is tudtak volna?
Nem értették, hogy két fővárosi közügynek miért kell vitázni és ahhoz minek kell rendőr, intézni se tudtak, elküldhette volna az útjavítót, de az út már fel volt túrva. Akkor kijött két főrendőr. Majd ők okosak leszenk. Leállítatták az útfelújítást, hogy majd a buszok átmennek a felbontott úton, még van három busz, aztán folytathatják. Mindenki győzött? Csak mi szopunk...mert nekünk kell fizetni mindhármuknak, a nagy büdös semmiért!!!!

Már megint nem tanultam...ááá, nincs kedvem, minek ez a hülyeség???

Jövő csütörtökön Ghymes koncert ZP, azért rakom fel, hogy el ne felejtsem.
Nem is tudom, hogy most hogyan fognak felállni...



Ez pedig én tegnap
Nem az én fotóm, remélem készítője megengedi, hogy felrakjam.

Tegnap már megint rossz voltam bevallom (najó vasárnap is, csak akkor nem ezért...boccs)
Ellógtam, az utolsó sportpedagógia óráról, repülni kellett mennem, tudjátok hogy is van ez, nem?
Gyorsan haza kosár után ernyőért, és már kinn is voltam fél ötkor, felmentem az Újlakira, mivel mindenki (Józsi is, szóval tényleg) szopódott lefelé, pedig a hangártól akartam startolni. Hát fel a hegyre, jónak nézett ki, gyors start, repülés, csak a gyorsító a lábtartóba fűződött, úgyhogy vissza kellett szállnom.
Utána a legrosszabbkor startoltam el, hamar a sziklák alatt voltam, de kb. 10 perc küzdés alatt, a sziklák miatt sikerült visszagirhelni, majd kiemelkedni.
Aztán szép lassan persze jöttek a többiek is, egy idő után jó sokan voltunk...Sárgarém, Józsi, Laura, meg még a többiek...
Majdnem ütköztem, nem én voltam a hibás, visszakanyarodtam a jobbkezes ingára, erre jönnek ketten velem szembe, kikerülni már nem volt esélyem, kint és lejjebb Sárgarém, felette beljebb Józsi. Sárgarémnek esze ágába se volt kitérnie, ezért bentről se tudtak, nekem meg valahol el kellett volna mennem. Majdnem a bokrok közé estem, kis csukást is kaptam, nem voltam messze...és ezzel a lendülettel, meg hogy a szél északi lett, szépen mindenki leszopódott. Még próbáltam Mária előtt, de nem ment. Lent duma, egyáltalán érdemes-e megint felmenni, de aztán csakfelmentünk páran. Gyors start persze, erre látom, hogy egy sárkány az újlaki aljában, a fák mögött, úúú, de nincs baja, később kiderült kényszerleszállás volt...és még ő oktatja Félixet, nem így kéne.
Aztán már repülés, felszállás rámpáról, aztán visszaszállások, Szabolcshoz, meg cipőtkötni, északias szélben gyogyi, és kezdett beerősödni. Átszállás Máriára, ott is tart, visszaaszállósjáték, meg negatívos leszállás, most ment a legjobban.
Aztán Szabival egy esti fagyizás, meggy-marcipán, MM

3 UP

Írnom kéne már a repülésekről, de valahogy nem müködik már megint az operában a blogger...
Szombaton nem túl sokat ígérő idő reggel, túlerős északi szél, ami délutánra almul.
Helyette reggel gyenge északi, és délután mindenki Óbudán simogatta a légifolyosó alját. Mi a gyenge északiban kimentünk Strázsa-hegyre, mivel a HFFA honlapon nem írják, hogy tiltás van rajta (régen mindig elzavarták Gombócékat, mivel a méregzöldeknek fél kilóméterre van a központja). Most nyugodtan repülhettünk, sajnos idő is nyugodt volt, hát nem is tartott. A hely viszont nagyon tuti, nekem nagyon tetszik, jó meredek lejtő, termik is akadhat olyan időben, leszálló akad és jó az egész vidék és még messze sincs. Tomi, Bálint, Szabi, Gellért, Roland, Veronika, Kátus, meg én. Szép lecsúszások.
Hazafelé látjuk az Óbudai tutit, de menni kell Velencére. Bori, Misi, Szabi mennek Óbudára.
Velencefelé menet Kátus miatt!!! egy órát állunk a dugóban, de jól dolgozik a brigád és sikerül időben és szépen (mondd, hogy soha nem volt még ilyen jóó) lerakni a cuccot, pedig reményt nem látunk rá sokat.
Azért sok 4 órát állni abban a hideg vízben, amikor már csak remegsz, de csinálni kell, meg lehet tanulni agyilag letiltani a vacogás, csak akkor arra kell koncentrálni és úgy nem megy a munka. Nagy harc.

Vasárnap már majd az egész B-tanfolyam eljött. (Gellért, Szabi, Roland, András, Zsolt és Lóránt is velünk jött). Először Óbuda, mert reptéri buló azt mutatja, de már akkor keleties a szél, megbeszéljük, hogy egy lecsúszás és parkolóból irány Pilis. Gellért a lecsúszás helyett kiteker a francba varió nélkül, nekem meg nem megy...szép mi? Bálintnak Kátus és én mást mondtunk, nem tudta mit csináljon, többiek lecsúsztak. Attila és Kátus lehozta a kocsikat, így tovább Pilisbe. Szokásos mászás nem maradhatott el, felfelé jól átbeszéltük a féloldalast elméletben és veszélyeit is (negatív, full, lepörgés) és még a B-stallt is. Későn érkeztünk a tuti +5-ről már lemeradtunk, de optimális felhőállás mellett, akár egy órát is lehetett tolni a tanfolyamnak is. Attila is kijött és S-es Visionnel repült egész sokat. Én persze a leszopódásban girheltem 45 percet, de csak én szoptam (varió nélkül, mert az Gellértnek adtam). Másodszorra már csak olyan lecsúszásféle volt, de a rét fölött lehetett tekerni 0,2-0,3 emeléseket (varió nélkül), de a szél már befordult D-DK-ba.
Leszállás guggolással és kiugrással, mert a vagánykisgyereknek azért valamit mutatni kellett.

Pilisszántón cukrászda és végre egy egész jó krémes, csak a karamellája nem volt karamella, de finom volt a vanilliakrém, ami a legfontosabb. VÉGRE!

A csabai tornyon, retró

Igaz, hogy ez nem most volt, de csütörtökön is voltam mászni Gellérttel.
A cél Csobánka volt, Pomázi félötös munkautáni indulással.
Először hátul az Óra-falon kezdtünk, mert elől tele volt.
Kezdésnek kimásztunk valamiélvezetes kis 3+utat, de aztán bekeményítettünk. A Sherpa út melletti 7- kezdtem, de valószínűleg a hetes rész előtt kitraverzáltam jobbra a Sherpára, és onnan mentem fel. Aztán még egyszer megpróbáltam a másik oldalt.
Ahelyett, hogy elmentünk volna még egy jó kis esti gyogyizásra Újlakira még mászni akartam egyet a Veszprémi falon-
Életem első előlmászása, jó nagy arccal, csak, mint repülésnél.
A könynű részen még egész vagányul ment, de aztán eljutottam egy pontra, ahol az út már nem ment tovább előlbe. Elindultam jobbra, hátha, egy darabig el is jutottam, de aztáb ott is blokk, 2 cm kellett volna, de minden bajom kezdett lenni, csúszott le a cipő, nem bírtam nyitni az expresszt, ráadásul pont nem értem el a hüvelyknyire lévő nittet. Kicsit elkezdtem izgulni, mi is lesz, elkezdtem szép lassan megoldani a helyzetete fejben, de fizikálisan már nem bírtam és potty.
Nem volt jó érzés beleesni előlből, még úgyse, hogy csak egy kis hintába és nem is túl sokat.
Utána már nem is próbáltam meg, csak gyorsan oldalra áttraverz a párkányra, aztán utánam jött Gellért, párkányról még kétszer megpróbáltam, de nem ment/mertem.
Rossz érzés kudarccal hazamenni...

A háten egyébként meg semmi érdekes nem volt, a szokásos iskolai baromságoktól eltekintve. Tanítási gyakorlat, giimnasztika...nem is sorolom, egyszerűen borzasztó.


Viszont kedden elindult a B-tanfolyam, és nagy ambíciókkal vágok neki. Jó lesz.

Egyszer szeretnék innen repülni! Boszorkány-kő, a Salgóvár mellett, start kicsit necc, de nagyszélbe megy, kiérés kicsit necc, mert messze van, de termikkel sikerülhet, viszont cserébe leszálló az van. (Ja és beleér a határsávba elvileg)

A villamos megállóban kezdett egy csöpögni az eső, de azért reménykedtem, hiszen olyan tökéletes tanfolyam időt ígértek.
Az Ági még felhívott, hogy a Moszkván van, mit csináljon. Hát mit, menjünk repülni, hátha. Nem lett hátha. Gombóc behozott minket a Moszkváig, s onnan ki-ki haza.
Szabi vett Gombóctól, egy új zsákot, baromi jó az UP zsák, én is,én is.

Repülésről lemondta, ebéd, nekikezdtem a filmvágásnak, de azért nézegettem a metnetet. És akkor ebéd utána a csoda, az addig csökkenő szelecske elkezdett erősödni. Judit hívott, repülni. Naná.
Én értem ki leghamarább, Vörörkőre fel, mert D volt. Judit, Bori, Szabi, Misi csak 3 körül jöttek, de kimentek Kétágúra, ahol nem tudtak repülni, s onnan aztán át Kevélyre, ahol igen, de azt majd ők mesélik.

Jó sokat szórakoztam Vöröskőn, volt, hogy nem mertem felhúzni, volt, hogy pont jó volt, volt, hogy kevés. Aztán nem bírtuk a játékot és egy Firebird Rakketás (najó Rocket, de így jobban hangzik) sréccal, fel Újlak, mire felértünk valaki már az égben volt, de a totál gerincben nem tartotta semmi se, éppúgy ahogy minket sem. Lent találkoztunk Danival, és megegyeztünk, hogy elindulunk Kevélyre, de útközben Csúcs-hegyre módosult a cél, mert már későcske volt. A start nem volt egyszerű a kicsike hely miatt, de nekem hamar sikerült, aztán már csak repkedés. Olyan kettő és egy negyed. Legmagasabb +160m, még termikecskét is lehetett tekerészni. Az a jó ebben a helyben, hogy a gerinc elég vékony és emiatt hihetetlen jól néz ki. Láttam végig a Kevélyieket is, de én tovább repültem, hiába kell a repült óra.
Volt egy időszak, mikor már csak +80 votl, akkor nagyon kellett helyezkedni a levelkre, de sikerült kibekkelni, és utána már 8 után megint beerősödött, gyorsítóval kellett menekülnöm a helyszínről, aztán meg merülőspirállal (hihetetlen milyen könnyen be lehet vinni Gambitát, fél kör és kész)
Azért én sem jártam rosszul asszem...

Kísértő kísértet
vagyis már megint a krémesről kell írnom,
de egyre jobban félek tőlük, mert egyre rosszabbak.
direkt kiszemeltem egy kis cukrászdát, gyerekkorom óta kedvenc Béla bácsi cukrászdáját, ráadásul a Győző utca mellett, szóval reménykedtem hátha jó lesz.
Káttya kapott valami epres akciós habcsókszerűséget, az jó volt, de a krémes...
Nem rosszabb az eddigieknél, még talán kicsit jobb is, de összeségben inkább rosszul voltam utána. A vanillia megint szar, és ez a krémes alapja, színtelen íztelen, krémje még egész jó, tészta kicsit furcsa, karamella végre nem a lekvár izű, de sötétbarna és nem tól jó,
valaki mondja már meg hol lehet finom krémest találni, komolyan!

este színház, Ódry-színpadon K.mama, a darab tényleg jó, de hogymiért kell emiatt két órát állni, azt nem tudom megérteni, meg hogy összevissza járkálni...
aztán meg Borinak a érettségiutánija

A kísértés

Bevallom, nem bírtam magammal, ki kellett mennem repülni.
Pedig a héten megfogadtam, hogy majd csak hétvégé, mert addig úgy is szar az idő, és csak nyugi, ne legyen baj-
de megnéztem az időjárást és láttam esélyt és itt elvesztem

kint Guriga, Zsuzsi és Józsi voltak.
épp a búcsúztatásra készültek, én is ismertem látásból Bencét és hugát pedig személyesen is, szomorú és érthetetlen dolgok ezek számomra.
motorossárkányról szórták a szélbe fehér rózsaszirmokkal együtt a Guckler előtt, ahol a búcsúztatók ültek.

Azért aztán megpróbáltunk még repülni, hangár mellett próbálkoztunk DNYben, de nem annyira lehetett, Józsi egyszer mikor befordult kicsit tudott lejtőzni, de nem nagyon haladt előre. Viszont lent alig lehetett a befújásokkal felkutyázni.
Fel kellett mennem a Máriára. Fent az a sárkányos nem oktató és tanítványa a Félix volt fenn, startra készültek. És leírtották a fél hegyet, hogy el tudjanak Máriáról is startolni, szép dolog, de ez talán mégsem így müködik, sőt.
Szél brutál, kétszer meggondoltam, hogy menjek-e, a sárkány is borulgatott, alig tudták ketten a földöntartani. Aztán egy almulásban azért elmentem, kicsit lejtőzgettem, de nem haladtam előre, sőt. Inkább megpróbáltam balrasodródni (DNY), de nem mentem előre arra sem. Úgyhogy fületcsuktam, de csak szép lassan indult előre.

Pihi és beszélgetés, sokat mesélt Józsi és Róna, aki közbe megjött. Jó sokat beszélgettünk, közbe kezdett leállni az idő. Lusták voltak és nem akartak Újlakira felsétálni, maradt a Mária, elsőre Józsi startolt, de szopódott lefelé, aztán én, kicsit magasabbról kezdtem leszopódni, Róna meg maradt kutyázni, de neki se adta Újlaki. Gyorsan felsétáltam, majd start után kis repülés, jó dobálós, ennek ellenére nem tartott. Voltunk négyen, öten, elég szűk helyen. Aztán kezdett lefelé állni az idő, úgyhogy páran leszálltak, én meg kigirheltem amennyire ment, és hátszélben át Guckler elé, Mária turboja kicsit csukott a fülön, de csak az elfordulásból láttam. Ott már tartott, de Vihar-hegy sokkal jobban emelt, jól ki is emelkedtem, de kezdett erősödni a szél, úgyhogy gondolkodni kellett.
Gondoltam gyorsítozok, elkezdtem nyomni, de csak felfelé ment, előre helyett (jó gyorsítóbeállítás nem?) Max gyorsítóra indult el, és egészen a hangárig úgy ment csak.

Fedémesi képek fenn vannak, lehet nézegetni őket: www.kep.tar.hu/annii

Krémes-pánik

Hát ma is voltam krémesezni, Káttyát meghívtam cukrászdába.
Persze kizárólag a krémes-projekt miatt. A Kissjános utcai Lala és Zsolt RigóJancsi leányvállalatnál. Vanillia még ízetlenebb, karamella lekvárosfajta, hab meg 0. Nem igaz, hogy nem lehet csinálni egy finom fajtát.

Aztán vettem anyukámnak Eszterházyt a Szamosban, kis szelet, drága, de állítólag finom. Na de ott miért nincs krémes???

Fotó a félelmetes felfeléről

A bloggomra természetesen inkább valami személyes beszámolót írok.
A hivatalos verziót lehet olvasni a 2se.ini.hu-n, itt nemcsak jókat fogok írni.
Inkább a hivatalost egészítem ki.
Nem mondhatom, hogy egy kicsit nem szomorkodtam amiatt, hogy nem jöttek le többen, erre számítottam az eső miatt, de ettől még örültem volna. Lefelé Jazzt, Vangelist hallgattunk, és valaki nem engedte a cigányzenét, pedig az a jó.
Este én lejtőztem volna, de nem lehetett, szar volt az iránya (gerinc),de fújt annyira, hogy kutyázni azért lehessen, persze Gambivel nem annyira jól, csak a szokásosan. Anita gyakorolt, rá is fért, Bálint és Szabi szorgalmasan repült. Anita is repült egyet, hosszas rábeszélésre, nem volt könnyű eset.
Muszáj volt valamit csinálnom, nekem is tanulnom valamit, és mivel az idő teljes nyugiban volt, kicsatoltam mindent, aztán felálltam, amennyire tudtam. Nem teljesen, de majdnem kinyúlt a térdem.
Este sokáig vártuk Gellértéket, többiek azthitték nem jönnek, de én tudtam, hogy fognak. Egy darabig még videókat néztünk, ami kivetítve elég jól néz ki, főleg a jobb fajta filmek: Riders, Exit, stb.
Szeretek koránkelni, úgyhogy 7kor velem együtt mindenki felébredt, majd visszaaludtak. Én boltba, kenyér, tejecske, csoki a többieknek, hogy ne legyen lázongás, és italpor, mert valami édeset azért csak kellett inni.
Egerszalók jó volt, csak nem tudom Kátusék miért nem akartak bejönni.
Tescóban hatalmas bevásárlás: szalonna!, túró-tejföl, tészta a tervezett vacsihoz, innike, és sajtoskifli. Hazautón mazsola közösben, amit Szabi vett nekem, köszönöm.
A nap sütött, de fújt a szél is, ennek ellenére én már nem bírtam magammal, gyorsan fel a starthelyre, de 55 km/h befújások voltak. De még korán volt, úgyhoyg lementünk a faluba, hogy majd megnlzzük a papírmerítő műhelyt. Előtte azonban sokkal izgalmasabb hídpárkányon ugrálás és ferdefalonfutás, komolyan, ez már megérte.
A papírmerítő izgalmas, de én már repülni akartam inkább, merítettem 4 A4-et, meg körülnéztünk, nem lehet egy élvezhető munka hosszútávon, a látszat ellenére. Az eső már esett, mikor kijöttünk, de azért felmentünk a hegyre, de sajnos csak a kocsimért, amit reménykedve fennhagytam, a szél már 60 km/h, és esik...óóó.
Este kicsit unalmasabb, filmnézés nekem tetszett volna, sokan finnyáztak, úgyhogy utána megnéztem harmadszor az Arizonai álmodozókat, de még mindig van benne jó.
a finom vacsi elmaradt mert mindenki nassolt.
Másnap reggel mint szombaton, de most túrázni indultunk és sajnos sokkal később, laza 4 órás kirándulás, csak nem úgy ahogy el lett tervezve, és sajnos nem mindenkinek hasonló a túrázási kultúrája, és ebből aztán balhé volt. Nem értem, hogy miért kell elrontani a többiek kedvét is, állandó és kizárólagos negatív megnyilvánulásokkal, de szerencsére többen voltak, akik tudták ilyenkor is élvezni a társaságot. Az idő szerencsére jó volt, mikor visszaértünk, úgyhogy Gombóc parancsára inkább repülni mentünk, ami helyénvaló is volt, mert így legalább tudtunk. Tandemeztem, meg lejtőztem és nagyon teccet a lejtő. Kati meg elzsákmányolta a Gellért ernyőjét és innentől kezdve kötelező volt a repülése, kétszer is repült, másodszor szép nagyot. Bálint csukott fület, a végén jól benn is tartotta, már izgultam, hogy miért nincs rádiónálunk. Én meg a pénteki akciót kijavítottam, és felálltam teljesen és még kicsiket kanyarodtam is, testsúlyáthelyezéssel. ez tecc.
és vacsi, és örültem, hogy volt vacsi, mert finom és hangulatos, kellett még, szép befejezésnek és a hétvége lezárására.
És jó volt minden rosszidő és nem repülés ellenére, és legalább ez így, egy jó kis együttrepülős társaság lesz. És mi legalább fogunk menni, aztán aki jön-jön, aki nem nem, így legalább müködni fog.

A mai nap töbször elaludtam az órákon, bár néha nem is bántam azt a néhány perc sszundit. Végre lefordítottam az edzéselméletet is ma este, így mehetek végre hamar aludni.

Beindítottam a régóta tervezett krémes-projektet, nem bírtam süti nélkül.
Elsőre pont kifogtam az ediggi legnemfinomabb kérmesét, nem volt rossz, de gyenge. Margitkörúti krémesház, 150 ft, de már a vanillia is színtelen, íze nem telített, karamell kicsit túlégett és vékonyfajta, olyanműlekváros ízű, alatta piskótával, hogy nagyobbnak tűnjön. Mérete nem rossz, kisebb alapterületű, de magas.
Mostanában a legfinomabb a Hüvösvölgyi-úti cuki, ahol Szabi meghívott, az olyan jó házisa, de nagyon finom volt...

ki jön velem krémesezni???

Hazafelé, vége.
Végre befelyeztem a tanulást, de csak mára, de hát ez az ára, ha ez ember szórakozik.
Megyek aluszkálni Káttyám karjai közé, hizs már oly rég aludtam vele.
Szép álmokat.


jui. A kép persze már sötétben készült, úgyis elég jól néz ki, de hihetetlen mekkora dinamikájúk van ezeknek a kis CCD-knek, így még ezeket is ki lehetett varázsolni a képből, így nekem ez a kép jobban tecc, olyan kicsit kísérteties.

Mindig csak a széllel...

Megjöttünk, és azt kell, hogy mondjam, hogy bizony jó volt.
Majd lesz beszámoló, de sajnos most még két házidoga, és 4 oldal forrdítás vár, úgyhogy beszámolót kicsit később.
Röviden csak annyit, hogy aki jól akarta érezni magát, az jól érezte, nem kicsit, nagyon. Megérte.
Még én is tanultam ujjat, de azt csak titokban mondhatom el, Kati repült, Bálint fületcsukott, Gellért közelrepülést szokott, Szabi meg csak szimplán ügyes volt.
A túróscsusza pedig nagyon jókor jó volt.
Kirándulás, papírmerítés, Egerszalók fürdés, videózás (álmodózás x2) és repülés is volt. Akkor meg...

Ide fogunk menni holnap...
Aki nem jön az bánhatja, mert jónak jó lesz, valahogy, akárhogy, de mindenképp.
Eső ne ess, repülni fogunk valahogy, de mindenképp.
Utánaunk lehet jönni, ha támad kedv és napocska, de tessék telefonálni.
Szállás egy darabig még, most újra van.
Hát ezért érdemes szervezni, de tényleg érdemes???
Nem tudom, én mondjuk enélkül is tudok repülni.
De azért mégis...

Szépségkirálynő

Nagy-nagykedvenc kép, még tdks eger persze, pont aznap, mikor.
Ahogy ott reggel sétáltam megpillantottam őt, rögötn láttam, hogy gyönyörű, és akkor még ott is volt alatta a tábla, ha-ha, mintha én azt nem tudnám---

Megint háromnapi kalanddot elkéne mesélni.
Vasárnap, már nem is reménykedtem repülésben előrejelzések alapján, ehhez képest egész nap repülni lehetett volna.
Tanfolyam Epöl, de elején még nagy szél és csak Kátus és én lejtőztünk az északi kisgerincen, ami hihetetlen komoly érzés, azon a kis szaron a fa mögött. Kicsit turbulens volt és állandóan csukodosott, pedig én most Sámmival nyomtam, mert cseréltünk kicsit Kátussal, hogy tesztelje az ernyőm (ugye nem egyszerű a start...)
Tanfolyam lent koutya, de már eléggé ügyik. Kis almulásban föl, mindenki repült legalább egyet. Bár volt akinél elég nehezen ment...de megoldottuk.
Sajnos délutáni repülés helyett költöztethettem.

Vasárnap este a körúti boltot, hétfőn a mosonmagyaróvárit.
Van amit szeretek ebben a melóban is. A nagybusz vezetést, az asztalra felrakott létrátetejéről utca fölött 4-5 méteren a táblalecsavarozást, a kiskocsizást.
De fárasztó és ezzel megy a nap repülés helyett-

Kedden pedig, mivel senki se akart levinni Veszprémbe, ahol lehetett volna az előrejelzett északi szélbe, ezért inkább lestoppoltam Balcsira.
Nem volt gyors és egyszerű, Osztjapenkónál legalább 12 percet álltam, és egy Skoda Octavia kombival egy néni vitt le de csak Agárdig, szép (zenészanyuka, Talamba)-
A kerítések közé szorulva kicsit klausztrofóbiám volt és kiszemelt két motorosrendőr, akik épp szembe jöttek. Igyekeztem hátha felvesznek, mielőtt visszaérnek a rendőrök, de az igyekvés ilyenkor nem az én oldlamról kell. 20 pecet álltam, amikor feltűnt a két rendőr - direkt úgy helyezkedtem, hogy legyen időm bokorbabújni, és kerítéstmászni esetleg - úgyhogy vetődés be bokor mögé, megvárni míg elmennek, kilesni, nem figyelnek-e, aztán továbbstopp.
Megállt egy autó, aki nem feltétlen arra ment, amerre kellett, volna, de jött az útellenörző autó, úgyhogy mondtam mindegy csak menjünk. (Opel Agila, 2velencei)
Végül tettek a kedvemért és elvittek Balatonakarattyáig. Innen már rövidke 14 perc futással otthon voltam - nem akartam már stoppolni egy falut és a vonat se jött, hogy fellógjak.
Fürdés, és kaja, napocskán olvasás és kertészkedés: kapáláls, paradicsompalántaültetés, sóskaszedés, aztán haza.

Szombati actionhöz, pedig, ami nagyon idevág, de elfelejtettem: "Ami nem öl meg, az erősebbé tesz." Szabó Péter