A szupervagány, egyszerűenszép ernyőm

2008-04-17, Csütörtök

Aktív nap. A tízre tervezett ébredés helyett nyolckor a szemembe sütő napocskára. Hát nem bántam. Reggel reggeli, majd rendrakás, mosás (kézimosás a gyapjút – ilyen szorgalmas vagyok). Gyümölcssaláta készítés banánból, almából, kekszből, lekvárból és juharszirupból.
Bevásárlás, kenyér, margarin, kerestem tejport a holnapi Foodclub sütihez, de csak egy boltba volt drágán, úgyhogy még nem vettem meg. A délelőtt további részében elköltöttem 245e magyarforintot, örültem neki. Most maradt 1000 koronám a kintlétem végéig. Ha nyerek a fotópályázaton valamennyi pénzt, akkor talán elég lesz. Ha nem, nem.
Délelőtti program, most ovi és suli helyett rehabilitációs központ látogatás, szintén a friluftsliv gyakorlati használatára kihegyezett program. Sok újat nem tudtak mondani, ezt eddig is tudtam, hogy mindenkinek jobb a szabadban. Viszont a hely a jól volt kiépítve, vagyis inkább voltak jó ötletek, valami biztosan használható lesz a reportomhoz. Lehetett volna pályázat-győztes fotót csinálni, csak nem túlságosan korrekt a nyomorék öregeket fotózni, és nem is volt szabad, így elmaradt, de a kép megmaradt a fejembe, és igazából ott van fontosabb helye. Egész jókat játszottunk még velük így is, és persze ingyen keksz, gyümölcs és KAKAÓ!
Utána programváltozás, mert a Lidl felé voltam, úgyhogy ki oda, hátha van ott olcsóbban tejpor. Nincs, viszont volt 9 koronáért délafrikai körte, vettem is, meg cukrot, mert akciós (nyugi még meg van az előző fele). Ha már ott voltam, benéztem az outletbe cipőügyben, meg a sportboltba. Bár ne tettem volna, csak a szokásos szívfájdítás. A cipőknél volt 100-200 koronáért sok jó, de vagy fél számmal kisebb, vagy nem az ami jó, pedig annyira jó lenne már valami új cipő. A sportboltba pedig az álomnadrágom, de még mindig 500 korona. Reménykedek hátha lemegy majd az ára, de akkor se lesz egyszerű, mert annyira szép, hogy szeretnék egy kékek mindenképp, piros térddel. Egy narancssárgát, mert az a legvidámabbszép (ez olyan határozó, ami az ernyőm színösszeállítására is illik). Egy zöldet, mert van amikor az a kedvenc színem. Egy világoskéket és egy padlizsánlilát, mert az is gyönyörű szín, de azt nem magamnak. Szóval nem egyszerű, és úgyse lesz sose.
Hazafelé megvettem a tejport a drága helyen, mert muszáj csinálni nekik kókuszgolyót. Remélem a recept jó lesz, mert az eredetit nem áll módomban elkérni, úgyhogy csak netes receptet használok. Fáj a szívem ezért a sok pénzért.
Délután-este viszont. Tanultam egy kicsit, ami nagyon pozitív és aztán persze. Repülés.
Jött velem Cornelia, mert ugye ő is akar majd repülni, csak, hogy lássa mi ez, na meg akkor vetíthetek is neki egy kicsit. Magyaráztam odafelé úton végig (először mentem gyalog). Az idő szuper, mámr ott volt Lars is, aki ugye egyenlőre illegál repül, de ha nem oktathatok itt, akkor azt sem mondhatom neki, hogy ezt nem csinálhatja. Segítgettem neki, de inkább élvezkedtem, mert a szél pont optimális. Meg nem tartott persze, de ezen a helyen esélytelen. Viszont felkutyázhattam, fejem fölött maradt az ernyő és repült. Már volt olyan repülés is, amikor a wingo nélkül út lett volna. Turbo az volt most is, 5 méterről „esés” le (ezt nem kell félreérteni a nem szakértőknek – ez nem veszélyes), de cserébe ugyanez volt felfelé is. Negatívok magasról, hogy elpörögje azt az egész kört.
ÉS fotók, mert még az elején odanyomtam Cornelia kezébe a digim, hogy nyomja a gombot. Nyomta és meg feltupéztam kicsit, hogy ki is nézzen valahogy. A másik pályázat-nyertes képem most nem készült el, annyira jó képet lehetett volna csinálni, ahogy a fehér ernyőn átcsillan a narancssárga lemenő napocska, miközben még csak épp egy méterre van a földtől, fullstall harmónika szerűen töltődés közben. De nem lett kép, Corneliának hiába magyaráztam volna, ha én fotózok, akkor meg nincs modell. De a fejemben ez is megmaradt.
Hazafelé Jeep-el, csak urasan.