Anitának a Fa!
Egy fa!
Ha jó!

még egy kis gomba + meg ősz ha már az van
reggel biciklivel félnyolckor kesztyű nélkül...jaj, hidegebb mint 2órás repülés
talán megcsinálom a beülőm, hogy majd lehessen repülni, holnap, valamikor...

ősz, eső, ilyenek....legalább lesznek gombák

repülés lehetett volna, én igazán igyekeztem, felkelltem időben, sőt még Anitát is fél7kor megcsörgettem, és végre jött volna.
csak esett. fenébe, repülés bukta.

szegény Anita, hogy ne jöjjön hiába...McD 9-kor, ahol Anit és Szabi már vártak, kis duma, aztán
fotózás + kiállítás Millenárison
aztán Normafán, A - Köd.
és nagyon kerestünk egy fát, ami sehol se volt, a végén azt hittük megtaláltuk, de nem...

délután elkezdtem megszerelni a gyorsítómat, kiszedtem a merevítőket, az egyik most nem akar visszamenni.
mind1
nem fogok repülni, így nem lehet.
és ráadásul holnaptól még megint ismét suli

Eszembe jutott egy svéd gyermekvers, úgy mostanság kapcsán:

Ingrid Sjöstrand

Láttad már?

Láttad már
két fiú arcát,
mikor biciklivel
gurulnak le a lejtőn?
Az első arcán ez van:
Nézzétek, mit tudok én!
A másik arcán:
Mama, segíts!
De nem nyúlhat a fékhez,
ha nem fékez az első...

úgy gondolom, hogy nem nagy baj, hogy ma még nem repültem,
igaz, hogy gyönyörűen néz ki a Gambit, de még szokatlan
és kicsit furcsa is, mert nem szeret a fejem fölé feljönni, nagyon nehéz felhozni, sokkal nehezebb mint a Vision-t, nem értem, de jó lesz.
Csak nyugi, nincs semmi baj, ha csak két hét múlva kezdek el repülni vele.
És főleg az a baj, hogy az áteresztése 10, ami negyvennel van az egyáltalán még repülhető szint alatt, és kb 400-500zal egy újjéhoz képest.

De örülök.

Ma nekem egyedül kellett 11 Tf-es diáknak és Bálintnak A-vizsgás előadást tartanom. De csak úgy hirtelen. Gombóc mondta telefonba, hogy késik, mikor megjött akkor meg, hogy folytassam. Nagyszerű, szerencsére elvittem múltkori jegyzeteimet, így tudtam a tematikát. A többit meg úgyis tudom.

Érdekes nap volt a mai. Voltam World Press kiállításon, ami talán kicsit jobb volt, mint az eddigiek, érdemes megnézni, még vasárnapig. Kevésbé sablonos, bár megvannak a szokásos témák.

Reggel nyolctól 11:15-ig Oláh tanárúrnál ültem és gépeltem az TDK resume-t. Ez lett.
Ez a negyedik verzió, már közös alkotás:

Jenes Győző III/1.
A harmadévfolyamos hallgatók fizikai állapotának bemutatása 2006 őszén


A Testnevelési Egyetem képzési elvárásai között nagyon fontos szerepe van a fizikai állapotnak. Fontosnak tekinthető tehát, a bekerülő és itt tanuló hallgatók motoros állapota. Rendszeres, folyamatos mérésekkel átfogó, objektív képet kaphatunk a hallgatók fizikai teljesítő képességeiről. Egy ilyen félévenként ismétlődő, folyamatos, hosszanti vizsgálat segítségével választ kaphatnánk több, sokakban gyakran felmerülő kérdésre. Például arra, hogy tényleg rosszabb képességűek vagyunk-e a korábbi generációknál, ahogy azt tanáraink ezt gyakran panaszolják. Mennyit számít, hogy mennyit edz, rendszeresen vagy versenyszerűen teszi, és vajon lesz-e különbség alapképzésre és mesterképzésre járó hallgatók teljesítménye között. A mérések ugyanakkor objektív és direkt visszacsatolást adnak a hallgatók, az egyetemen folyó munkáról, mind a tanároknak, mind a diákoknak.
Az idei félév új tantárgya, a Motoros mérések keretében, az Eurofit tesztrendszert használva megmértük a harmadik évfolyamos hallgatókat. Ezeket az eredményeket feldolgozva egy viszonylag reális képet kaphatunk az évfolyamunk fizikai állapotáról. A méréseket a 2006/2007 első szemeszterében 2006.10.09-én végeztük, a TF atlétikai csarnokában, amin részt vett a harmadévfolyam 134 hallgatója. A mérés módszeréül a klasszikus Eurofit tesztrendszert választottuk, az adatokat alapstatisztikai módszerekkel kiértékeltük. Az így kapott eredményeket szeretném bemutatni előadásomban.
A továbbiakban szeretném szélesebb körben végezni a méréseket, minden évfolyamban és akár a különböző szakok között is (különösen érdekes lenne a levelező hallgatóknál), félévenkénti rendszerességgel. Így a már meglévő és a jövőben megszülető adatokkal, jobban meg lehetne találni a válaszokat kérdéseimre és további tendenciákat és mélyebb összefüggéseket is fel lehetne tárni.


2006. október 27.
Témavezető: Oláh Zsolt

ha valakinek van hozzászólása csak nyugodtan.

Bárkakikötő - Hamlet, 2006 Völgy
amit legutóbb láttam és tényleg nagyon komoly volt.



Bárkakikötő - Zdub si zdub, 2005 MV
ez tényleg jó, balkáni esküvői zene punkok előadásában.

Anita követelőzésésre:
okt. 6. Compagnie Flak - Portable Dances - Trafó
okt. 10. Passzázs - Mu színház
okt. 15. Hargitay Ákos - Heterogénzóna - Merlin
okt. 16. Les Ballets Company de la B. - FOI - Madách
okt. 18. Felly & Oláh Tzumó Band - Far away - Uránia
okt. 20. Deutches Theater Berlin - Faust I. - Nemzeti

igaz most nem voltam minden este, de bele se fért volna.
inkább nem kommentálom őket, akit nagyon érdekel annak inkább mesélek vagy nézzen utána neten, de vigyázzon, olyan szép történetet tudnak keríteni. De kevés érdekes és jó darab volt, a legtöbb unalmas, sablonos. De tényleg.

okt. 23.

mindennek megvan a maga ideje.

délelőtt a kerületi ünnepségen álltam díszsorfalat a cserkészekkel. hétvégente amikor programok vannak úgyse tudok velük menni, legalább néha muszáj és jó.
aztán ebéd otthon és biciklivel ki az Astoriára, az egyik párt megemlékezésére. Mondjuk már azt röhejesnek tartom, hogy a hivatalos, 50 éves állami ünnepségre, a Kossuth térre, csak a magyar nép nem mehet oda. mert akkor kinek van, a külföldieknek, nem a mi ünnepünk tán?
Na mindegy. Biciklivel mentem, mert a tömegközlekedés egy kicsit zavarosan müködött. Káttya, öcsém és én. Bicót a Gödör előtti fákhoz zártuk, gondoltuk elég messze a tömegtől, senkinek se lesz útjában. Gyalog elvegyültünk, ott voltunk, mindegy. Már a vége előtt lehetett hallani hangokat, Káttya szerint lövéseket, de nem hittem volna. A végén indultunk volna haza, kis mellék utcán át, meg akartuk előzni a tömeget, hogy ne kelljen tömegbe biciklizni. De a Bajcsyra nem lehett kimenni, csata volt, középontban a biciklink. Szülinapra kellett vola sietni...és elég drága a három biciklin, meg egyáltalán miért kell ezt csinálni.
Kimentünk az Andrássyra, hátha onnan, de rendőrsorfal és füstgáz felhő. Odafutottam hozzájuk, hogy mégiscsak megkérdezzem, hogy miért kell ezt velünk csinálni, mert mit és kinek ártottam, hogy ez legyen...pláne a bicóink, hogy hadibázisok legyenek. Megkérdeztem tőlük, bár már készültek megölni, csak amikor feltettem a kezem nyugodtak meg. Azt válaszolták, hogymajd egy hét múlva jöjjek vissza és hogy miattunk van. Micsoda, mi van miattunk? Akik az Astoriánál voltak semmit se csináltak...És nem szeretem, amikor a médiában mindenféle hülyeséget mondanak utána erről és az még kiborítóbb, amikor néhány politikus hatalmas hülyeségeket mondd. Néhány szélsőjobbos tüntető miatt, akik az Arany János utcánál akartak a Kossuth térre betörni, azok miatt elkezdték az Astoriánál lévő százezernél is sokkal nagyobb létszámú békés embert támadni. Én ott voltam, ezért mondhatom és láttam dolgokat. Amikor a lovasrendőr a babakocsis anyukára ugrott rá, vagy amikor a hazafelé igyekvő apukám és 12 éves öcsémre löttek és házak alá kellett menekülni...de sorolhatnám.
Akkor kérdezem én, hol védtek meg és kitől? MAguktól kellett volna...nert még az a kevés radikális se akart minket bántani. Rendőrállam?! Budára szerettünk volna valahogy eljutni, de csak a Nemzeti Múzeumot megkerülve, a Szabadság-hídon keresztül tudtunk. Öcsémet felraktam a villamosra, szülinap felé, Káttyával meg elindultunk a bicókért, a budai rakparton, a zászlókiállítást megnézve. (a zászlók között voltak ötletesek, de aztán sok ötletesből volt sok ugyanolyan, és így kevés egyedi maradt - ) a parton álló rendőröktől tanácsot kértünk, mit tehetnéknk, de kiröhögtek, hogy ott van a biciklin. Kedvesek. Szerenscére rendőri kísérettel bemehettünk a teljesen üres térre és teljesen üres környékre. A három biciklinek két ép kereke maradt a hatból. Kinek ártottak és mi? Köszönjük!

Nem tudom miért nem lehet már ezt megoldani.
Nem a rendőri erőszak a megoldás.
Egy ember megoldhatná.
Szemét(ség).

vasárnap mivel a szél semmi normális tanulódombra nem volt jó, ezért Gombóc a Gete mellett döntött. fejvesztés terhe mellett, ugyanis a leszálló - művelt földterület gazdája, már figyelmeztett minket.
sebaj.
csapat ki, fel a hegyre, jó erős szél, szüttyögés, szél gyengül.
első start Attila, a rózsaszín paratechhel, ernyő fel, fut, ernyő kanyarodik, ő bele a fába, fenékkel tompított. aztán a következő...
nem tudom ki jött, de több fába startolás, vagy ernyő fára rakás volt, az tuti.
Bálintnak sikerült repülni, Szabinak, Kornélnak, Rumi Tominak a Pulse-zal. Editnek, Tominak nem ment, de hát ők még keveset is repültek. Nekem kellett egy tandemet repülnöm, a már alig nevezhető szélben. Sikerült. Utána felmentem még Anita ernyőjével, de már nekem sem sikerült startolnom, úgyhogy feladtuk.
Lesétáltam.

szomorú...

éjszaka viszont olyan finom csokitortát csináltunk Káttyával...
éjjel háromig, de ezért tényleg finom lett
csokitorta, csokival, csoki, csoki csoki csoki

Mehettem megint tanfolyammal reggel...
de úgy néz ki most nem én szívtam emiatt. Igaz, hogy Máriahalmon kicsit oldalas volt a dolog, a hegyre ráfújhoz képest 90-45 fok között változott a szél, pillanatnyi ráfújásokkal. Átpakoltuk a mentőernyőt a fekvőbe, úgyhpgy akkor már ez lesz, meg megcsináltuk a lábtartóját, bár gyorsító még nincs. Amit sajnáltam, mert féltem, hogy az erős szélben majd nem merek startolni Pilisen. Mert nálunk erős volt. Egy ideig startolgatott mindenki ügyesen, és repkedtek is (csak Tominak sikerült berakni a leszálló mellettiakácosba, de ez mindenkivel megesik, akinek még nem volt, az féljen. Mégiscsak jobb itt, mint pl. nekem Pilisbe.
Mikor már Gellért 10 perce lejtőzőtt a vadi új Makalu2-vel gondolkoztam, hogy nekem is kéne, mert jó, repülni. Elején még nagyon oldalas és kevésbé brutál erős volt, de aztán szépen hosszabodtak a repülések. Csak két para volt, kis féloldalak, egyiknél megijedtem, mert fordultam a hegy felé és a belső csukott le, majdnem becsapodtam, a nap legparásabb esete. Fél órás volt a leghosszabb, tudtam, hogy maradnom kéne ott, de egyedül nem akartam.
Gellérték Pilisvörösvárig vittek, onnan 15 perc séta után végre felvettek és megsajnáltak, úgyhogy felvittek Pilisszántón a parkolóig. Onnan 35 perc. Voltak páran a starthelyen, úgyhogy várni kellett és türelmetlenek (Dani, Tibi) a jobboldali csücsökről akartak beelőzni. Dani kezdte, láttuk elstartolni, de én nem láttam aztán repülni. Többiek mondták, hogy elment, de azért kicsit furának találtam, hogy akkor miért nincs sehol. Aztán a következő ember látta meg őt a fákon. Úgy négy méter magasan állt egy fán és szedte le a cuccát. Gyors segélycsapat szervezés, Laci, Szabi, Tibi és két fűrész. Én felmásztam, Szabi húzta a beülőt lefelé, Lavi kamerázott, Tibi szakértett és féltette a fűrészét. Hamar, kb. 25 perc alatt végeztünk, gyors startok. Gondoltam, ha már repülni nem lehet nagyot, akkor legalább legyen valami izgalmas. Ki a mező, vagyis a fák fölé, negatív, de mivel elkezdett a két heveder vészesen közeledni egymáshoz (be akartak csavarodni, mert a jővő héttől már tán, végre valahára tényleg Gambit), úgyhogy fék fel, ernyő elém, baloldal ouhul, nembaj gondoltam legyen csak féloldal annál izgibb. Elindult pörögni, mert a madzagok közé bekadt az ernyő, és nem jött ki elsőre, mint vártam, nembaj, csaknem fékezem a külsőt, hadd pörögjön, belsőt rángattam, hogy jöjjön végre ki. Második kör után ki, de jól pörgött, úgyhogy tovább lehúztam és rádőltem és gyönyörű merülőbe került át. Sajnos csak két körre volt idő, mert már elég közel voltam a bokrokhoz. Ráádőlés a külsőre, kis fék és gyönyörűen kijött. Elég izgalmas volt (ezért a képválasztás - és mielőtt még mindenki megkérdezné, nem Káttya van a képen), tetszett. Levezetésnek még egy féloldalhúzás és frontstall 10 méteren. Szabival haza.

Ami fontos: aki már rég nem repült, az ne rögtön magasstartra jöjjön, komolyan, hogy ne legyen baja, az ő érdekében. Én se fennt fogok kezdeni a Gambittel, hanem Csobánkán és Epölben. Dani, Gyula. Most komolyan.

Annyi a dolgom, mint...
Nem tudom hol is a fejem.
Ma este a fele fiúévfolyam összes eurofit adatát digitalizálnom kell...és ez még csak a kezdet!!!
Fogorvoshoz kéne mennem, meg mindenféle orvoshoz, aki megvizsgálja nem vagyok cukorbeteg, nincs bőrrákom, mitől fáj a fejem és mitől vagyok betegségmániás, ehhez már pszihológus is kéne, de azt már leírtam oda miért nem.
És repülni is szeretnék, mert az olyan jó, csak nagyon sok anynagot szereztem a témában, amit végig kéne olvasnom még...
aztán az utóbbi két hétben majd minden este színház, ez is fárasztó - ó én szegény!
akkor most hol is a fejem?

Ilyenkor azon jó nevetni, amikor zenehallgatás közben korizom vagy bicózom (ami most defektes) és a zenére kecsesen színpadias táncmozdulattal mozgok és az emberek hülyének nléznek, de tudod, hogy neked van igazad, hogy milyen műűvészi vagy, csak hallaniuk kéne a zenét.

Ma azt tanultuk pedagógiapszhiológia órán, hogy az anyaméhben érzett tenger-nyugalmat (amikor mindent gondodat kikapcsolod), csak szeretkezés közben lehet érezni...
Szóval, aki jó a szexben menjen el pszihológusnak és sokat fog keresni úgy, hogy esetleg jól is érzi magát. KOMOLY.
Én ezért nem járok pszihológushoz.
Sokkal inkább máshogy, ha eléggé el tudsz vonatkoztatni.
Ne csak a repülésre gondoljatok...

Egyébként ma jelentkeztem TDK-ra, kiváncsi vagyok mi sül ki belőle.
Motoros mérések, talaj nélkül.

Anita képe Anitának!

Tiszta depi, de legalább jól megy a képhez a hangulatom, vagy nem bánom fordítva...
nem is dep, csak fáj a fogam, meg a fejem (csütörtök óta), az is lehet, hogy a kettő összefügg, repülni se tudtam, tanulnom rengeteget kéne, ha már múlthéten nem
és attól félek, hogy cukorbeteg leszek.

Ja!

Nah ez a nap se semmi.
Reggel ködben Epölbe, kis elmélet amíg minden felszárad, aztán az egyre erősödő szélben móka és kacagás. Edit, aki most először startolt már úgy megy minden, mintha már egy hónapja járna, de Niki és Tomi is repülgetett már, Bálint megszelídítette a Bogie-t, többiek hozták a szokásos formát.
Az L-es méretű Everest az egyik legkényelmesebb ülő beülő amit próbáltam és a Kantega meg nagyon tud repülni és kanyarodni(hasznos funkció volt ma Gellértnek). És a Bogie is kanyarodik ha akarjuk. Sajnos beülő nélküli repülés, csak az ernyőt fogva a beerősödő szélben ma még nem ment, de projekt. Lehet, hogy valami békésebb ernyővel kéne próbálnom és nem a szúnyoghálossal. Opel pickup platón utazás 6-7-en, móka. Reptér. Gellértet, Szabit hazaküldtem ebédelni, mert senki sem repült az erős szélben. Én azért csak fel, kis kutyázás, aztán 9fa, mert almult majdnem felmentem a Máriára, e lekéstem az almulást, úgyhpgy 9fáról volt egy egész jó brutál emelős utam, majdnem a Máriaszintre emelt. Aztán haza, Istaván szerencsére felvett a buszmegállóba(mert lekéstema buszt, azaz ő nem várt meg). Délin ki, ő el, jaj a telefonom. Elvesztettem a kocsijában. Ügyi vagyok, nem? Haza, mert már nemigen tudtam mit csinálni miután elment. Otthonról telefon a sajátomra. De nem vette fel, de szerencsére hamar visszahívott és amiért nagyon hálás vagyok, el is hozta nekem. Mégegyszer köszönöm. És máskor odafigyelek jobban erre a makrancos nadrágomra...

egész k-héten semmi sulit nem csináltam, most majd szívok...
és várom a Gambitet...fekvőbeülővel...ajjjaj!!!

ésszerűség?= -

Szombat
Hú repülés lesz.
Persze délelőtt tanfolyam, Csobánka, viszont Gombóc hozott nekem egy igazi fekvőbeülőt. Ezzel meg is lett a delelőtti móka. Elsőre nagyon beszartam, mert hátszeles belefutó után nem tudtam belefeküdni és a fékeket egyáltalán ne éreztem, de aztán szépen hozzászoktam, a tanfolyam végefelé már a célraszállás is ment.
Bitang módon kanyarodik a fekvő.
Pilisbe át, néhány magasstartra éhező Á váramányossal: Kriszti, Gellért, Szabi. Az első felfelé viszonylag bemelegítősre sikerült, több mint egyóra alatt értünk fel, miközben a Bori, és az Enikő már végig fent csücsültek. Fent mg pihi, szüttyögé, kicsi félsz az első pilisi (Gellértnek 1. magas) starttól.Szóval megvárták míg leáll a szél, így már kissé nehezebb körülmények közt, de mindenki szépen elstartolt. Kriszti olyan dinamikát produkált, amit még Róna se nézett ki belőle, és Gellért is olyat nyomott 2. ra amitől maga is meglepődött, Szabinak meg minden tutin elsőre. Sajnos én se tudtam lecsúszásnál sokkal hosszabbat produkálni, ezért begurultam, és hogy valami történjen is...kicsit félve a fekvőbeülő nagy bepördülési hajlama miatt,de...lehúztam áteésig mindkét éket, egyiket tovább, másikat fel. Nem kellett sokáig várni az eredményre: - . Szup. Pár nagy kanyarral le. Gellért és Szabi még vállalkozott egy második körre is. 10 perc előnyt adtam nekik, de így is előbb értem fel, smiley, 30 perc 50 a szintidőm a buszfordulóból, igaz kicsi csalással. Másodikra belefutók, sima esti no para. Unalmamban negatív újra, mert az izgi, igaz csak fél körig mertem. Aztán féloldal csukás (gyakorlás sosem árt), meg pár nagyobbacska fordulás és leszállás.
Gellért meghívott minket palacsintázni, ezzel megkoronázva a napot. Annyi palacsintát ettem, hogy már vacsiznom se kellett utána. Kakaó, cukor!!! köszönet érte és Katinak is.

Péntek
repülés utáni másnap.
biciklizés, 65km, ki a Meszes-hegyhez fotózni, mert szép és mert miért ne ha van időm, biciklim és fényképezőgépem.
(ja és repülni meg nem lehet...)
mi mást csináljak? aki tud jobbat ne hallgasson...
előző este meg pillangó hatás, ajjaj, ezzel se lehet semmi értelmeset kezdeni...

Azthiszem álmomban sikerült az angol sportszakmai nyelvvizsgám, elég jó, nem?
Bár lehet, hogy a mai nap bizonyos szempontokból jobb volt, vagy legalábbis másoknak jobban tetszett volna. Én a mait elcserétem volna a nyelvvizsgára, de sajnos ez nem így müködik.

Szóval természetesen repülni voltunk.
A fórumon beszéltük meg, azaz szerencsére Özsi felírta, hogy ők mikor mennek. 9:30 Árpád-híd (Özsi, Misi), egy ideig filóztam, hogy ne menjek-e egy órával később, de aztán szerencsére felkeltünk időben, így odérhettem 9-re és fél órát szobrozhattam.
Fél 11re kiértünk, másfél óra múlva a toopon voltunk, kis kaja (ez butaság repülés előtt) és hopp. Vagyis ugrás, a kivüláálók kedvéért. Persze elsőnek én, a gyönyörű overallomba, kesztyűstül. Egész jól tartott, annak ellenére, hogy az időjárás mennyire parás volt. Erről azért kell még két szót írni, mert a leszállóban keleti szél volt (füst alapján), a hegyen DDK, vagyis a csücsökre fújó, a keleti starthelyen egész jól ráfújó, szóval érdekes. Az egész jól tartást, inden erős dobálás kísérte, mert a szél tényleg jobbos volt nagyon és így fél-léoldalon voltunk. Közben a termikek is elszakadoztak, és én ráadásul se a váll, se a mell hevederem se húztam be eléggé. Ezért igen csak dobált és ki akartam esni. A sok rázkodás és a megevett kétsajtos, paprikás szendvics rendesen felkavarodott a gyomromba és hányingerem volt. Egy ideig próbáltam visszaszállni, de mivel ez esélytelennek tűnt, inkább repülés közben megoldottam. A fiúk is jól tolták, több mint egy órát voltak fennt, csak megfagytak, persze én is, csak rajtam volt overall és kesztyű is. Szegények. Közben még jöttek ketten, akik fél óra után leszálltak, aztán hárman, az egyik szintén hamar le, meg két sárkány, akiktől nagyon féltam, de a közelükbe se kerültem. Egyszer volt egy rendes féloldalas. Épp olyan turbulenciába voltam, hogy azt se tudtam mi hol, csak abban reménykedtem, hogy most ne kapjak semmit, és akkor bumm, de gyorsan megfogtam és iszkiri el onnan.
Egy hatalmas újdonsága volt a napnak. Megláttam a starthelyen a sárgarémes embert, csakhogy. Csakhogy új ernyővel: Firebird valami (elfelejtettem). Látszott, hoyg még nem sokat repült vele, meg startja is gáz volt, meg fordulókba is rendes csukásai voltak néha. De ez már fejlődés. Sajnos fél három körül már leállt a szél, először én majd méág két repülő prof szállt le, csak a sárkányok maradtak.
Ezért kéne nekem is a sárkány, de egyenlőre maradok, míg nem leszek ebben én is prof. s aztán majd...
Idén már nem leszek oktató, mert elmarad az oktató tanfolyam. Kár. Meg jó is, de az csak picit. Legalább megyek most is és jövő hétvégén is.
hát ilyenek...ma. Remélem nem hagytam ki semmit.

Szerintetek ha olyat álmodok, hogy a Moszkvatérre, a McDonalds melletti pékség elé zuhan egy utasszállító, amit a Normáról, majd otthonról látok (nem is látok rá a Moszkva térre), és közben az Opellunkkal közlekedek teljesen biciklisen, azaza szabályok nélkül, és a Normafán azon bánkódom, hogy az Combinok, az úttörővasút és a 47-es fajta villamos miért jár három különböző sínen egymásmelett, és a moszkvatéren a járdábacsapodó repülőhöz odamehetek, és a nagy utasszállítónak csak a farka látszódik ki a betonból és a gép nyom nélkül került a föld alá (csak a farka látszódik ki!!), pár rendőr nézi, de mindenki koricál fel alá, mintha semmi se történt volna, mintha senki se látta volna, csak én, meg a néhány rendőrke, akkor mi a baj?
Azaz mi a bajom?
Földhözragadt vagyok, vagy kezdeke csak szimplán megőrölni, vagy, amíg csak álmodom ezeket addig nem számít? vagy tulajdonképp mit is jelent ez?
Hééé! Most mi van?

Borinak köszönhetően felkerültek az egri videók a világhálóra:

http://videa.hu/main.php?page=play&v=b7U86RLoro3feL2Y

http://videa.hu/main.php?page=play&v=Tn9IA1Xs0068RmP9

akit érdekel nézze, és írjon véleményt nekem ide a blogra!

Hétvége

Sajnos jó kis vasárnapi repkedés helyett Egerbe mentünk.
Azthiszem kicsit negatív vagyok, de a vasárnap azért szörnyű volt szerintem.
Szzombat jó, de a másnap beárnyékolta az egészet.
Szombat 8:10 találkozó Szabinál, el Anitáért az Örsre és még időben a benzinkúthoz.
Onnan szerencsére hamar tovább és így egész hamar megérkeztünk Egerbe, rögtön a DK starthelyre, ahol már Goombóc várt ránk. A felfelé kicsit rázos volt, de mindenki, azaz minden autó túlélte. Hogy megvizsgáljuk, hogy mindenki biztosan kiér-e nekem kellett repülni egy gyors lecsúszást, nagy örömömre, persze tesztelni a mentőernyősbeülőt azért nem volt rossz. Még nem tartott rendesen, de egyet azért tekertem. Kátus is jött, de a felfelén nem vártam meg, mert vagány módon fel akartam futni. Ruháimtól megszabadulva a körbeúton 17 perc volt. Aztán várakozás hátha beindul az idő. Közbe a tanfolyamosok lerepültek, akik már elég ügyesek voltak ehhez. Vártam aztán teljesen beöltözve egy befújásra elstartoltam. De valami leáramlás volt, ki se értem volna vele, úgyhogy az első keresztútra leszálltam, nagy szerencsémre. Mert valaki egy Up-val, aztám valaki más egy másik Up-val a Dny startról szépen kiemelkedett. Nosza, egész csapat át. Én mentem elsőnek, de rögtön sikerült leszállnom, itt se tartott. Gyorsan föl 21 percen belül sikerült felérnem. Mindenki lerepült, utolsónak én. Most se tartott, csak Enikőnek volt mázlija (mint délelőtt is). Viszont sikerült hátrabillenve a felfüggesztési pont alatt hátranéznem. Hihetetlen jó érzés. Leszállóban Enikő nagyon lelkesen mégegyszer akart startolni, ezt még énse hagyhattam ki, újra fel, és állítólag miattam megint gyilkos tempóban felfelé, pedig Enikő vezetett végig. István is jött, a kocsija miatt. Pár elrontott belefutóstart (gyakorolni kéne!) után hátstarttal sikerült Enikőnek is elmennie, aztán nekem is. Már nem tartott, de legalább nyugis volt minden. Fék fel, kétkézzel nehogy elejtsem ki a fényképezőt és videó, első repülés közbeni videó. De kéz nélkül para volt, nem mertem sokáig. Leszálló fölött nagy kanyarok, nem sikerül wingover helyett. Aztán kis féloldal húzás. Gyors pakolás, mert már mindenki utált minket. Szállás, ami kiderült, hogy 3000, ami sok és ezért inkább próbálkoztunk mással, végül 2500-ra lealkudtuk az árat. A társaság elment pizzázni, Enikő, Kriszti maradtak, mert hoztak maguknak főzni, Anitát meg otthagyták és ő is maradt. Melegvíz nálunk nem volt, egy másik szobában viszont igen, ezt mindhárom lány kihasználta, én inkább a hidegben felfrissültem. Nem bírtak a fenekükön megmaradni, úgyhogy elindultunk a városba felfedezni. Én végig panaszkodtam, mert a lábam elfáradt, nyavajgós vagyok. Vacsizós társaság is utánunk jött, majd a csapat együtt tovább egy darabig, de aztán fele haza, fele tovább kocsmázni. Én haza persze, ott hamar lefekvés, aztán aludtam volna, csak az Anita...
kb. 3 órán át nem hagyott elaludni, állandóan piszkált és szóval tartott, de olyan kedvesen suttog, hogy nem merészeltem bántani (nem úgy mint ő).
Másnap kelés, Tesco, kaja, reggeli, starthely, hátszél, szopás, másikstarthely ott se, Nyikomra át ott is hátszél, haza. Ennyi, egy teljesen felesleges és elrontott nap. Borzasztó. És még a buszom se járt.

A videóimból az első változat kész, már elküldtem Borinak, hátha felrakja, ha nem aki küld nekem emailt, annak elküldhetem.
Remélmem már hamar megkapom a Gambitet!

Holnap TÁBOR!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A fürdőruháját, a fényképezőjét és az ernyőjét SENKI se hagyja otthon!
Másra nincs szükség!

KÉSEK, KÉSEK, HATALMAS KÉSEK !!!!!!!!!!!!!!!

kezd elviselhetetlenné válni a suli, sőt még az emberek se törődnek velem
legalább ma volt osztálytalálkozó, néhány ismerős kedves -> Filter

viszont a versenykiírás borcsafórumon....na arra készüljetek!

és elfelejtettem, hogy behajtogattuk a mentőernyőm (köszönöm Kátus és Gombóc), amit Kátus szerint nem ajánlatos kidobni, de legalább van!!! ez nagy öröm végre, bízhatok benne.

Akkor végülis most nagyon rossz vagy elviselhető??? jó kérdés...
nem is kések; kistányérok, kiskanalak (A.E. csop)!

Kedves boszorkáink!
Név szerint: Anita, Bori, Enikő, Kriszti és Judit(még akkor is ha nem jön)!
Nagyon javaslom, hogy kezeskedjetek nekünk valamiféle jó és főleg repülhető idővel a hétvégére, különben a sorsotok nagyon rosszra fordulhat, lásd a fenti képen.

Véresen komoly figyelmeztetés!

Csók!

Boldog 21. születést ünneplő napot kívánok az én egyetlen Cirmoskámnak!!!!

Ma már lassan ilyen őszies az idő, sajnos.
Ha ma nem lett volna ez a vacak zárt felhőzet, akkor elvitt volna Gombóc repülni. Kár. De legalább van egy új autónk, egy Hyundai H1, gyönyörű és szuper. Tetszik.
Függő vagyok és rosszkedvű, levert. Csak a futás dobott ma fel. Meg a Lush -> www.lush.hu, jó cuccok.
Meg ki kéne már nagyítanom a 6x6 fotókat.
Ősz van.
Szeretem az őszt is, nagyon. Csak át kell rá szokni.

ma legalább ilyen szép helyen repültünk...
igaz nem pont itt, de mit szólnátok a tetejéről egy starthoz -> Szlovénia, Triglav

ma tényleg ilyen szép helyen repültünk, csak magyar viszonylatú szép helyről beszéljünk, de az utunk legalább olyan kalandos volt a starthelyig, de erről pár sorral később.
Reggel kint megint semmi szél, D-et ígértek mindenhol, ezért megbeszéltük Gombóccal, hogy irány Vöröskő. Sajnos túl lassan indultunk el, ezért közben megérkezett Zoli, ami most az egyszer hátrány volt, mert ő azt mondta, hogy Dny van, mire úgy döntöttünk, hogy inkább legyen Máriahalom, hadd repüljenek egy jót. Szép lassan kiértünk a starthelyre, ahol a már útközben is látott abszolút déli szél, azaz gerinc irányú fújt. Ez nem igazán elsőstartosoknak való, ráadásul viszonylag nagy. Le kellett szállnom az aljába megnézni, de ott meg kevéske volt a kutyázáshozm, belefutóhoz túl nagy. Inkább visszamentünk reptérre, szintén egy óra alatt, ahol viszont a tökéletes szélben már legalább 5 iskola gyakorolt. Ezt hívják szopásnak, de egy percen múlt reggel, van ilyen. Viszonylag mindenki ügyes volt, az ujjak is, és a kevésbé kezdők is persze.
Szabiék (Enikő és Misi) már vártak rám, igaz nem kellett sokat. Megkaptam Gombóctól a B-vizsgám, úgyhogy így már legálisan vághattunk neki. Mert azt találtuk ki közösen, hogy megnézzük a Meszes-hegyet, ami már tegnap annyira megtetszett nekünk. Perbálig viszonylag sima utunk volt, de onnét már nem egyszerű. Először rossz úton indultunk el, de nem jutottunk sokáig, mert egy áthaolhatatlan patak meggátolt minket ebben, de nem kesewredtünk el, hanem egy szántóföld mentén a hegy felé indultunk. Itt se jutottunk volna sokáig, de egy biciklis ledudáltunk az puszta közepén, aki véletlenül pont a hegyről jött, így meg tudta mondani mit s kezdjünk. Vissza a faluba, Budajenő felé és egy földúton be. Onnan szegény Audi legalább 100x szor csúszott a földön, több hatalmas árkot ugrott át, vízesárkok fölött egyensúlyozott át vasrudakon, füves pusztán át vágtatott, és még haza is vitt minket 200-zal. Ez teljesítmény, gratula Audi.
A hegyhez viszonylag közel parkoltunk a nyitott sorompón túl. A starthely 150 méterét, úgy irányba felfelé egyhuzamba megkaptuk, de így viszont hamar kb. 15 perc alatt fel lehet érni.
Brutál szél, és kissé oldalas, de volt egy kis gerinc, ami meglovagolhatónak nézett ki. Kis kajálás és szöszmötölés, aztán mint B-vizsgás persze nekem kellett menni. Enikő kijelentette, hogy ő inkább majd lesétál. De olyan dolgot mondott, amit tőle igen ritkán hallani, de a többiek is így gondolták, - megérte feljönni, már a hely látványáért is. Na én összepakoltam, követ se raktam a beülőmbe, mert nem volt kedvem aztán almulásban start. Nagyon jó volt, csak dobált állatian, de azt az adrenalint élvezem. Legnagyobb emelés 4-es volt, próbálgattam vissza is szállni, de nem mertem ebben a nagy szélben. Aztán kis almulásban besüllyedtem és inkább elmentem a leszálló felé, hogy tutira kiérjek. Telefonon megbeszéltük, hogy Misi is lejön, de megvárnak fennt, mert visszamegyek. A nagy lejtő csak 8 perc volt, pakolás az több. Gazdaságos hely. Misi hamar elstartolt, mert lenyugodott és kisebb lett a szél, de már nem tartott elment leszállni. Misi repülését látva nem volt nehéz meggyőzni a többieket se a lecsúszásról, még Enikőt se. Szabi, Enikő, én sorrend, távrepülő versenyt rendeztünk, de én nyertem, egészen a kocsiig repültem, célraszállás, kocsitól két méterre. Lusta vagyok gyalogolni. Hazaút már kevésbé kalandos, mert ismertük. Csak az Enikőnek volt állandóan minden kifogása, de hát ő már csak ilyen.
A starthely ideális időben kitünő(DDNY szél, jó termikes napsütésben), gyönyörű a hely, a környék is, csak oda kell jutni, de érdemes.
további infó: http://pg.c2.hu/index.php?pid=22&id=20

Kedden minnél többen jöjjetek a klubba, Tasi mesél a világcsúcsról. K jó lesz.