Gézának szülinapjára!

2008-01-22, Kedd

Kora reggeli program lett volna a rendőrség, fél kilences, de elaludtam, mit csináljak. A következő programot már szerencsére nem késtem le. Az újabb munkaközvetítő, akiket az STA ajánlott nekünk sok szeretettel. Elején nem túl lelkesen fogadtak minket, de aztán oldódott a hangulat. Szokásos, küldjetek önéletrajzot, meg, hogy mit szeretnétek dolgozni és meglátjuk. De legalább nekik elvileg van munkájuk. Na majd kiderül. Ha jövő hétig nem sikerül munkát találni, akkor van egy tuti tipp, ami biztosan működik, csak nem biztos, hogy teljesen legális. Na várok.
Utána lett emiatt a rendőrség, ahol, most először várni kellett az ügyintézésre. Ez meglepetés, mert eddig ilyen szempontból is elég pozitívnak tűnt Norvégia. Kivártuk azt a fél órát, majd megkaptam a tartózkodási engedélyem, úgyhogy folyamatosan itt tartózkodhatok aug. 31-ig. Azért addig nem tervezem, de ki tudja mi lesz, olyan messze van még.
Utána kicsike boltozás, gyümölcs és zöldségutánpótlás, hogy meglegyen minden, ami szükséges. Körte, banán (mert az volt akciósan olcsó) és hagyma. Fő az egészség.
Délután sok szabadidőmben, de a szép napsütést kihasználva irány az erdő, a ház fölött lévő ezertavas helyre. Laza futást terveztem, mert a térdem még nem az igazi, olyan egy órásat. Kicsit későn indultam, úgyhogy a fényviszonyok is pont ehhez igazodtak, azaz hozzám. Még fedezek fel újdonságokat, annyira még nem vagyok ismerős. Sok új tó, sok új terep, sziklák.
Az irányt a múltkori tóbaesős rész felé vettem, mert ott nem bírtam rendesen körülnézni a hó, meg a nagy hazasietés miatt. De csak elfutottam a tó mellett, mert útközben a csúcs lett a cél. Rendes út nem is nagyon vezetett fel oda, csak kis csapások, de hó nélkül, megfagyott sáron nem gáz. Fel-fel-fel. A csúcs nem volt igazi csúcs, csak egy nagy lapály, de meseszép. Már éppen jött fel a hold, telihold. Hatalmas sziklák, kis növényekkel, holddal, nagyon fotó lett volna, de ez örök dilemma, hogy futáshoz, nem tudok fényképezőt vinni. A nagyon pláne nem, de kicsit se (ami most itt nincs is), mert hamar elromlana a sok rázkódástól. Szóval buktam a fotót, majd holnap, gondoltam, aztán eszembe jutott, hogy holnap már esni fog. Hát csak én láttam, nem muti. Lefelé nem akartam arra menni, amerről jöttem, így neki a tundrának (ha nevezhető ez a növényzet annak). A bokrok és örökzöldek között nem olyan jó futni, de legalább szép. A sziklatáblákon lett volna jó futni, de a legtöbben tükörjég volt, az olvadás, majd hideg miatt. El is estem, pedig nagyképpel azt hittem, hogy ebben profi vagyok. Egy csomó másik tavat fedeztem fel, csak ez a rész már sajnos nincs a térképen. DE hazataláltam, hazafelé is nagyon szép úton, mocsaras, sziklás terepen.
Útközben jó sokat álmodoztam, repülésről, Mt. Blancról, meg főleg a kettőről együtt…

Otthon sajtostészta, spórolós kaja, de innovatívkodtam. (Ezt a jelzőt használta a vezetőtanár a Rákocziban ránk, miután beálltunk játszani a gyerekek közé.) Rájöttem, hogy a sajtreszelőt, ha tésztaszűrőnek használom, akkor nem kell elmosni. Mosogatni utálok, de minden nap, szépen, alaposan, muszáj!

Boldog szülinapot Géza! Álmodozz egy Furioról!!