2008-01-14, Hétfő

Szépen indult a nap, nagyon szépen. Nem is tudom, hogy telefonra, vagy másra, de felébredtem. A nap kelt fel éppen, varázslatos, északiasan vörösre, lilásra festve az eget. Örültem. Nézegettem, aztán még visszafeküdtem és aludtam néhány órát, mert jól esett. Ébredés után gyors reggeli, a szokásos, aztán kis gépezés ééés éés. Talán összekapta magát az eső, vagy csak előre eltervezte, nem tudom, de nem esett. Úgyhogy hamar magamra futócipő, futónadrág, polárpulcsi és hajrá. Már rég kinéztem merre szeretnék menni , sok kis tavat jelöl a térkép, azzal nem járhatok rosszul (vagy mégis? az a későbbiekben kiderül). Rögtön ahogy betértem az erdőbe térkép és egy hatalmas tó fogadott. Körbefutás, közben mindent a fejben gondosan jegyzetelve. Vízesés, arra is város, szögek a falba, sziklamászó hely stb. Elején szép nagy kiépített úton indultam, de a tó után letértem egy kis ösvényre, mert mégiscsak azok szoktak a szebbek lenni. Elején még jónak tűnt, csak sok elágazás volt és egyre járatlanabb lett. Jó útvonalválasztás – hiába, tájfutó voltam. Csak amikor már mindenhol sípcsontig érő hóba futottam, ott kezdetem egy kicsit elgondolkozni, hogy lehet, hogy kicsit ostoba választás volt. Mi az hogy! A magas hó és a mocsár volt a két választható alternatíva, egyikben bokáig víz, másikban sípcsontig hideg. Mindkettőt választottam.
Kilyukadtam egy tóhoz, persze kb. ez volt a terv, felmásztam a gátjára, és onnan néztem szerteszét. Ezen a tavon is jég volt (mint minden eddigin) és ha már jég van…Ki szerettem volna próbálni mennyire vastag, mert szemre baromi jónak tűnt. Hát nekiálltam fél lábbal ráállni, hátha elbírja. Kicsit túlbecsültem a jeget, ahogy ráléptem már szakadt is alattam, erre nem számítottam, sokkal nagyobb erővel léptem rá, így elkezdem beszakadni. Mivel a beszakadásra se készültem, ezért a lábam besüllyedt combig. Mivel erre már végképp nem készültem, ezért nem olyan egyensúlyi helyzetben voltam, így egyensúlyomat elvesztve (amire végképp nem készültem, mert ha másban nem, de egyensúlyban tényleg jó vagyok) a másik lában is belecsúszott. Mivel nem fürdéshez készültem, ezért a gáton álltam, és a gát mellett mély a víz, hogy mennyire nem tudom. Mivel mindkét lábam becsúszott, ezért nem igazán volt bármi is ami a parton tartson, hát lemerültem a vízbe. Mellkasig süllyedtem, mert a kezeimmel sikerült magam a jégen és a parton tartanom. Nem ért le a lábam, és kicsit meg voltam illetődve, hogy most is van, meg mi történt. De eszembe jutott, hogy vigyáznom kell magamra, úgyhogy nem próbáltam, ki, hogy én meddig tudok merülni a víz alatt (mint a Nagy Kékség filmben, ahogy lemerülnek). Így kimásztam gyorsan. Ott álltam a gáton, mellkasig vizesen. Beugrott még egy filmes élmény, az Arizonai álmodozók eleje, ahol majdnem megfagy az eszkimó, miután beszakadt a jégbe, de szerencsére megmentik a kutyái. Körülnéztem, sehol egy kutya, úgyhogy, akkor nekem kell megoldani. Amennyire lehetett kicsavartam a ruháimat és elindultam volna. Csak fogalmam se volt, hogy hol vagyok és merre lehet a leggyorsabban hazajutni (mert azt tudtam, hogy ilyenkor ez a teendő). Az egyik lefelé vezető utat választottam, ami a legjobban futhatónak tűnt. Fázni nem nagyon fáztam, mosolyogtam magamon. A futónaci elkezdett száradni és polárpulcsi is elég jól szuperált, fűtött (pedig ez a párszázas tescós). Ahhoz képest egész hamar leértem a városba, fogalmam sincs hová (azthiszem kórház lehetett), kb. elindultam irányba és hamar a folyó mellé értem, ami meg hazavezetett. És a szemét eső. Ahogy kiértem az erdőből, elkezdett, szép finoman, aztán durvult. Mire hazaértem, már a szememnek se esett jól.
Otthon tudtam a dolgomat. Forróvízes zuhany (na persze csak szép fokozatosan), C-vitamin bomba, multivitaminos plussz, és luxusként egy körte, hogy legyen valamiből meleget termelnie a szervezetemnek. Szerintem, remélem, komoly baj nélkül megúszom. Csak tüdőgyulladás ne legyen!
És tanultam belőle! Óvatosan kell a jeget vizsgálni, és inkább partról, nem gátról. Kíváncsi vagyok, hogy pont ott volt csak vékony, vagy mindenhol máshol, majd a következő futásnál megvizsgálom. A bal térdemet viszont nem tudom kinyújtani, nagyon fáj!

Úgyhogy már fürödtem Norvégiában!!!!!!!! annyira nem is volt hideg:D

Délután munkakeresés helyett, inkább otthon, hajszárítás, melegedés. Nem akartam kimenni a csúnya esőbe, na.
Este az első Norvégóra, egész sok mindent tanultunk és jó hangzásuk van a szavaknak!
És most kicsit büszkélkedek:
Jeg snakker litt norsk! – Kicsit beszélek norvégul!!!! mostmár, de tényleg Kicsikét!
Jeg heter Győző! (Jáji héter Győző, amit senki se tud kimondani!)
Jeg er fra Ungarsk!
Hvordan gar det? (vorden gor de) – How do you do?
Bare bra, takk! (Just fine, thank!)(A legjobb a köszönöm: tákk! olyan jó kimondani, most politika nélkül)
a köszönés Hei! vagy Hallo! (hálú)
elköszönés a legesleg: Ha det! v. Ha det bra! (ejtsd.: háde, olyan jó ómagyarcigányosan, dzsanázva!!!)

Unnskyld!

(ünsül) azoktól, akiknek aggódást okoztam, nem direkt volt, magam is meglepődtem magamon!