Az eső, az eső és utána is csak eső.

Odáig fajult a dolog, hogy muszáj írnom róla. Azt hittem, hogy majd megbarátkozunk, pláne, az új nadrágom társaságában, de nem lehet, nem tehetek róla. Én megpróbáltam, hogy majd egy kicsit esik, egy kicsit vár, addig én elvagyok, aztán megint eshet. De nem, ez egy makacs. Titokban elkezdtem figyelni a meterológiát is, bár nem gondoltam volna, hogy idáig fajulok a meterológia előrejelzéssel kapcsolatban, amikor nem is repülök. Nézegetem, már volt olyan, hogy azt ígérték, hogy alig fog esni, de ez a használhatatlan eső nem hallgatott rá. És csak es és es.

Kicsike eső, meg hol esik, hol nem, még elmenne, de ez olyan fajta eső, ami mellett nem lehet békésen együttélni. Mert nem lehet elmenni várost felfedezni, fotózni, futni, a szigetekre, de még rendesen boltba se, és nincs kedve az ember(ek)nek sehová se menni. És átázik még a frissen leimpregnált bakancsom is, a kesztyűm átázik, a kabát ujja és alja átnedvesedik és most nem örülök a nedvesedésnek!

Vagy vízálló gépet, vízálló siklóernyőt, vízálló életet kéne szereznem, amiben...