Végre túl vagyok a dolgaimon, még akkor is ha ez csak egy pár napig érvényes...de addig is igen és addig is jó...

bécsi fotókat egyenlőre nem rakok fel többet, mert kevés van, és azok se túl színvonalasak, mert kevés volt az időm, bár hozzá kell tennem, ami egy kicsit ambivalens, hiszen legtöbbször a fénykép a pillanat megörökítése (na most itt ne kezdjen ám senki se kötekedni a múltkori folyamat fotómo, meg egyéb másért se, ez általánosság) és bár rengeteg pillanatot lehetett volna megörökíteni, de nekem nem volt elég, hogy megtaláljam azokat a konkrét, jelentőséget hordozó, mélyebb tartalmúakat...ehhez gyakran sok idő kell...nekem
és ráadásul még koncentrálni se tudtam a gyógyszeradagom miatt

viszont ma megint elvarázsolt a camera obscura.
elkezdtem megint barkácsolni, és most igaz csak kisfilmes lesz, de hasznélni fogom tudni a lyukam a minden tükörreflexes gépemmel...már csak egy jó lyuk kell (bár ez a legnehezebb az egészben)
a múltkoit kéne upgradelni, de ahhiz nincs türelmem.

holnap talán kész lesz, ha már repülni nem lehet...

ma Bécs Káttyával...ez tök Hundertwasserház kertjében egy asztalon...

most reggel 5...aludjak..vagy tanuljak még pl. Pepszit, amiből holnap zh???

ááááá

A fájdalom, ha beszélne

ez a kép még a millenárison, egy esős vasárnap, Nitával mikor fotóztunk

de csak azért ez a kép, mert fáj a fogam és ez is egy ilyen kép...
FOGFÁJÓS
most tömték be a fogam és állítólag még fáj pár napig, s aztán lesz jó
addig CATAFLAM
meg megyek Káttyához, majd ő fájdalomcsillapít


és még TDK-ra is megint készülnöm kell, ami áprilisban lesz, de miért decemberben van a beadási határidő, ezt a baromságot

még egy nyári kép, de olyan barátságos és szép szívemnek kedves
(és ezt is muszáj ám cenzúrázni, nehogy visszaéljetek velünk)

Ma majdnem ilyen szép idő volt. De tényleg.
Reggel sütött a nap, pedig november vége van. Boldog.
Csapat fele Pilis, másik fele: tanfolyam, tandemozni szándékozok, Kátus, Gombóc, Veronika Mókus. Persze megint mi (2se) értünk elsőnek oda, én gyorsan felfutottam cucc nélkül, hogy jó-e, aztán vissza örvendezve, mert bizony a szél tök jól fújt, pont oda, nekünk. Csapat fel, első tandem gyorsan Anitával, mert ő bizony egyedül még nem mer repülni magasról, de ez még hagyján, még kezelni se merte a cuccot. Felrohan. Következő tandemutas már bátrabb(Attila ismerőse), szinte végig ő kormányoz, végén jó nagy kanyarok, perzse azt élvezi. 8 perc alatt föl, ennyi a szintidő Mókuson, csak mert sietek, hogy én is repülhessek. Misi startol előttem, kicsit lejtőzik, de nem tartja jól, szomorkodom, hogy engem se fog, de legfeljebb visszaszállok kisdombra...de aztán tart egész jól, 10-15 perc múlva már kissé fázok, meg Gombóc is sietne csörlőzni, visszaszállok és sikerül is.
Gyorsan át Csákvár. Csörlő fel. Kátus kezdi, és tök jól megy minden, müködik a cucc. Kátus kétszer aztán én. Start belefutó, de jó, aztán nem mindig tudom tartani a 90 fokot, de nagyjából megy, csak aztán lepörög a csörlőről az összes kötél, és idő előtt oldanom kell. Ez szomorú, de vissza és nagy kanyarokkal leszállok (egyszer sikerült egy majdnem féloldal, szerencsére földközelben, de megfogtam még). Aztán Peti, Misi, Gyula és végül a tandem. Visionosokat megfutatta Szabi, de tandemra már profi volt, gyönyörű start és repülés utána..hiába a Kátus prof, csak elszakad a kötél...Gombóc nem kicsit ideges. De azért jó nap volt. Persze a kibírhatatlan rosszlányt leszámítva.

És nekem meg nem is tetszik a csörlőzés egyébként, eyszerre kevesen lehet és lassú, meg túl bekorlátolt...ADJÁTOK VISSZA HEGYEIMET!!!

és most még tanulok, már megint TDK, az országos
de hogy miért kell decre kész lenni, ha áprilisban van??
érthetetléen szemétség.

emiatt nem tudok szegény Káttyámmal aludni, és ez szemétség, itt magányoskodom, és nincs aki meleg ágyikómban várjon...csak a hideg magány (meg legalább a fotó)

undefined

Ez egy régebbi fotóm...sajnos nem elég szép a szkenn...azaz kivételesen szép, mert ez helyen csináltattam, csak nem olyan mint a dia, de így is érdekes

Húha!
Kicsit írogatok ide, mert már oly rég tettem...
csak hát az a sok elfoglaltság.

Szóval...Szerdán vagyis amikkor 3*7 lettem dolgoznom kellett, este 10ig Zuglóban.
Azt se tudom hol voltam. Azaz hogy igen, mert az ELTE Vezér úti kolijában, de az nem tudom hol van. Odafelé kivitt a tanárúr (amiért hálásak is vagyunk), hazafelé meg elvileg vittek volna minket (Hajagos Dóri) de elromlott az autója...így egy ottani trolira felszálltunk, ami elvitt az Örsre. Ez jó. Olyan romantikus volt Weisz Katával az Eurofites cuccokat cipelni a koliba.
Egyébként a mérés uncsi is meg izgalmas is volt és ez így nem is ellentmondás, mert a mérést csinálni nem volt érdekes, alig voltak széplányok, és akik voltak, meg nem akartak azokat a feladatokat csinálni, ami érdeks lett volna...
viszont nagyon érdekes eredmények jöttek ki...megdöbbentő
és ettem diétás kaját is...ÉN

csütörtökön nem tudom mi volt...későn keltem, meg tornáztam tán, úúúú
meg megcsináltam Káttyának az aktalbumom...tetszik neki

péntek: fotózás Normafán, meg Borizás atléátiakapályán, este koncert: GRAND HOTEL BUDAPEST, ha egyszer..akkor nézzétek, vagy hallgassátok meg, mert jó

szombat...már megint egy utazással elcseszett nap.
lett volna három tandem mókuson, azán kettő pilisen...mind csajok...aztán egyik se lett, és még ráadásul mindeki olyan kedvetlengonosz volt velem...ilyen állapotban, szegény érzékeny lelkem...

de legalább este Rómeó és Júlia a Szkénében, ami tényleg emlékezetesen jó darab.
tényleg, aki tudja nézzemeg!! és nem mellesleg egy évfolyamtársam, a jó Zójanéni is szerepel benne

na ennyit...és ne izgulj Anita

HOLNAP LESZEK NYOLCÉVES

Holnap leszek nyolcéves.
Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítőt,
abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb
Beatles-lemezt,
de lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek,
és nem leszek már hétéves soha többé.

(INGRID SJÖSTRAND)

pont ez a baj...
(ráadásul pont ma még dolgozni is mehetek...)

igazából nincs mit hozzátennem, megint a nemlétező exhibicionizmusom
igazából miutána vízbeérkeztem egy pillanatig gondolkodtam, hogy kapok-e levegőt, meg, hogy fel fogok-e jönni valahogy...de sikerült.

de fájt is...

a mai nap nem volt túl izgi...
Nita késett reggel 10 percet, csak hogy...
aztán megátkozta Mókus-hegyet, mert nem mert ott repülni...
átmentünk Epölre, ahol rackák voltak, aztán Máriahalomra. Ott nyomtam három tandemet, amiből az első sajnos egy lábsérüléssel végződött, nem futott, mert rosszul lépett (már 10. alkalom...) sajnálom, rossz érzés, még akkor is ha nem tehetek róla...ja és Anita ma naygon ügyesen hatalmasat repült...
meg a többiek is jók voltak, de tényleg
csörlőzés elmaradt, de tán nem is baj...majd legközelebb...

déluután két kiállítás és 72 dia keretezése...

uncsi nap

holnap majd koriiii

Normafán, mikor Nitával ott jártunk...
majdnem ilyen volt, csak így kicsit több kontraszttal...

A mai nap kicsit kalandosra sikeredett nekem.
Délelőtt tanítás, végre repült Emese és Orsi, meg a többiek is. Niki is ügyes volt, vagyis inkább tudatos. De sokkal jobban izgatott, hogy kb. 30an voltak Mókus felett.
Kettőre értünk mi is át, és én szokásoknak megfelelően nem bírtam magammal és jól beöltözve akartam startolni. A bokorba réntést még megakadályozták Szabiék, de repülni akartam, ami a gyorsítómmal is (ma szereltem be, természetesen még nem tökéletesen...) felfelé, kissé hátra (Eckschmiedt) történt. LÁttam itt nem sok mindent lehet kezdeni és mögöttem már volt egy ernyő a fán, így 2 méterre a fák fölött hátszéllel átnyargaltam a másikoldalra léoldalitermiket keresni. Nemtalátam, így leszálttam a szántóföldre. Kis megnyugvás volt amíg meg nem hallottam a földtulajdonos gazda traktorhangját. Be az erdőbe és vissza. Start, kb 15 perc, leszállás félúton, majdnem bokorbacsapódással... Legalább az utolsó repcsi jó volt, nnagy kanyarokkal.
Azért a tegnapi 30 perc jó móka volt, csak Gellért miatt izgultam, de talán egész jól megúszta.
A holnapot várom. Hátha csőrlőzünk. Jó móka lenne.

RETRO INSIDE

egyik kedvenc mostanim, nem titkolom, és talán passzol is az inside miatt.
Táncolj Budapest PARÁDÉN csináltam a kpet idén. Én nagyon szeretem a többértelműsége miatt.

Ma megvolt a TDK előadásom is. Sok érdekes előadás volt, de tényleg, nem lettem a háziban díjazott, de nem baj, nem ez a lényeges (bár azért egy kicsit el vagyok emiatt szomorodva...). A durva, hogy már ebbe is poltizálnak. Pl. nálunk azért lett valaki a harmadik, mert vidéki, nem tudom, hogy jól van ez így...és nem irigységből, hogy pl. engem kiszorított, de szerintem ez így nem korrekt.
Így éjjel kettőre befejeztem az edzéselmélet fordítást is. Legalább lesz egy kis pihi is talán.
Délután kimentem beszélgetni a Vöröskővárra. Nagy élmény. Az ígért brutál szél helyett semmi. Csak szívás.
De holnap hátha...(itt meg kell jegyeznem, hogy az Enikő tényleg elérhetetlen, ne is próbálkozzatok...)

van pár jó kép a beszkennelt diák közt (két tekercs) majd rakosgatok...

nem vagyok összeszedett, nem tudok okosat írni...

ennnyi...

Az unalom elűzése.

Ez egy fotogramm. Mielőtt bárki elkezdene megbotránkozni.
(Van ilyenből egy aktosabb - inkább pornósabb verzió is, de azt nem merem felrakni.)

Ha minden igaz.
Akkor holnap elmondom szépen a TDK előadásom, amit vagy értékelnek, vagy nem, az első verzió azért jobb lenne. Holnaptól már talán kicsit kevesebb tanulás. Csak edzéselmélethez kell ábrákat szkennelni. De ha minden igaz délután megyek repülni, meg tán holnap is. Végre jó lenne.
Kicsit jó lenne pihenő a folytonos tanulásban, bár elég jól kitölti napjaim, de nem ártana valami mást is csinálni néha. Olyan jó lenne.

És végre megint jó a nettem, s ez nagyszerű.

Csak holnap jó legyen. De jó lenne.

ez a mostani 6x6 ciklusból, tetszik ez a formátum, de nagyon...

én az kis madárka vagyok ott aki repül kifelé a képből, el messzire a Citadella Szabadság szobrától, mert ezek a formális szabadság képek, mint látható a képen is strukturák közé szorítják. Úgyhogy inkább, én mint a madár, fogom magam és elrepülök valamerre másfelé. Elrepülök. Repülök. Repülnék már!
Vagyis pillanatnyi szenvedélybetegségem nélküli tisztább állapotomban, inkább visszatérek az eredeti gondolatmenethez.

Elég relatív a szabadság, az, hogy mit tehetek, mi is az amit tennem lehet/kell.
Az a szabadság, ha megtehetem az, amit pillanatnyi kedvem diktál, vagy sem. Én attól függetlenül, hogy másfél napja tanulok elég szabadnak és még jól is érzem magam. Ez is lehet szabadság, csak most saját szabadságom álltal vállalt periódusomban vagyok. De ez is önként vállalt, hiszen mint a képemen is látható (hú de komplex vagyok mi...) szóval az átlag számára kikiáltott szabadságtól (lásd szobor) távolodom (repülök, mert attól vagyok én, vagyis a madár), egy a képen sokkal kevésbé strukturál egyéni kiszélesedés felé, ahol már sokkal több a lehetőség. Az egy magasabb szabadságfok, arra tartok, és most azért tanulok.
Már éjjel 2 van és még mindig tanulok...lehet, hogy ezért írok ide ilyen hülyeségeket. De már egész jól állok

Ja és ma az új buszunkból kifűrészeltünk egy ülést - így jobb - ez már szabadság.

"Mint aki a sínek közé esett"

Még most is tanulok,a fene egye meg, ezt mondom azoknak, akik nem hitték el, hogy tanulni maradok itthon...pedig már 1 óra is múlt
és még seholse tartok, még 2 oldal angol és a TDK...lassú, és utálos
még fürdenem is kell...borotválkozni, kiszedni a szemöldökömet, körmöt reszelni és még az arcpakolásom is...
de most már megyek, várnak az ágyikómba. ott van a fény.

We play hard
(no komment!)
az egyik kedvenc mostani képem, 6x6 tlr "akciófényképezővel"


Péntekkel kezdem, mert. Pénteken elmentem végre megnézetni a Gambi légáteresztését. Gombóc, már mondta, hogy valószínűleg szar, szerinte 10 körül. Nem tévedett sokat, sajnos még azt is rossz irányba. 157 végállomáshoz értem jött Simonics, milyen megtisztelő...főleg, hogy egyáltalán most foglalkozik vele, mikor holnap megy Brazilíába 3hétre a versenyre, pont arra. Gyorsan nekiláttuk, elmagyarázta, mi miért és hogyan müködik, aztán a számok. Hogy egy új gelvenoros áteressztése 1000 körül, hogy szabály szerint 50-ig lehet repülni uána már elég necc. Az első érték rögtön középpen 5. Jaj. Aztán 10 aztán 6, 8, az egyik szélén 18!!!!, a másikon 10, aztán 6, 8 stb. Hát. Ő mondta, a Magyar Siklóernyősök csapat szövetségi kapitánya, hogy ilynnel, már nem annyira illik repülni, de lehet, csak. Csak tudjam, hogyha baleset van, akkor még meg is büntethetnek az érvénytelen műszaki miatt. Hát ennyit a remélt legális repüléseimről. Repülhetek vele csak vigyázzak a zsákesésre, hirtelen fékezéskor, gyorsításkor, B-t ha nem muszáj ne húzzak...de repülhetek vele, ha nagyon akarok, hisz nincs más, még talán egy évadot. Ezt a fajta, általa nagyon szidott belga anyagot még felújítani se lehet, mert olyan selymi (mint én? mi!). De elég rendes volt. Kedvelem, korrekt, normális és jófej. Nem akart semmit se rámsózni, nem akart eltántorítani a repüléstől, még a Gombócot se szidta, talán így kéne ennek müködnie.

Már vártam, hogy végre repülhessek az én drága öreg, új ernyőmmel és végre ma lehettet egy picit. Kicsit jobbos, elején még gerincirányú, de repülhető erős szélben. Tanfolyam ment ügyesen, Gellért, Szabolcs már maguktól keményen, Kriszti is, aki már lejtőzni tanult, de kéne neki két kampós végű bot nagyon. Niki és Bálint is a fékrángatásaikat nem nézve egész ügyesen nyomták. A Pulse Tomival...nem ügy. A-vizsgások egyedül, TF kutya (hát ha egyszer azt akartak...). Úgyhogy repülhettem én is. Már első repülésre is nagyon megtetszett a cucc, nagyon a kézbe van. Visszaszállásokkal nyomtam, mert nem akartam sokat gyalogolni, de még a kutyázás is ment felfelé. Igazából az az igazi benne, hogy nagyon lehet érezni, hogy mi történik éppen, kegyetlenül pontosan visszaad mindent, és szófogadóan reagál minden mozdulatomra, már ha épp tudom mit is kell tenni. Mert egyszer csak jött a beerősödés és vonszolt felfelé a hegyen, Tomi ernyőjén át. Húú, itt az idő.
Gyorsan terítés és katapult, jó 20 méterrel a hegy felé, aztán Hawaii. Tetszett, meg kell mondjam. Csak aztán kaptam egy kis féloldalast, amitől megijedtem, bár szerencsére még fordulás előtt megfogtam. Azért maradtam még, a leszállás elég nehéz is lett volna. Aztán jött egy befújás, és egy pillanatig nem tudtam mi is van...féloldal, belepumpa, másik oldalt fél, jajajajaj. De aztán már csak kis fülcsukódásokvoltak, már jobban odafigyeltem. Egyre erősődött meg vissza is fordult oldalasba, úgyhogy el a francba, mert csak ott tudtam biztonságba leszállni, aztán visszakirándulás fel, de repülni már nem lehetett, sajnos.

Barátom kezd lenni Gambi, csak még meg kell szoknia engem, bár Pruki jól megtanította repülni, de most féltékenykedik szegény Gambi és velem még rosszalkodik, de vigyázunk egymásra.

We play hard. 2000, DHV 2-3, légáteresztés: átlag 8, az ÚJ ernyőm!!!!!


ui. most meg tanulok mint a gép: angolfordítás + tanulás, TDK előadás kitalálás + diagyártás és a többi, nekem most muszáj...

Ez egy új kis projektem. Igazából már kicsit kísérleti fotográfia/művészet, legalábbis az én értelmezésemben (igazából fogalmam sincs, hogy pontosan mit is jelent a kisérleti jelző).
Tudom, nem túl jó a kép minősége, meg kicsi, de most ez tudta a szkenner, és nem is ez a lényeg.
A képhez nagyon fontos a magyarázat(om).
Először is a készítéséről kell egy kicsit beszélnem. Körülbelül fél perces expozíció, a megvilágítást az egyik biciklis villogóm biztosa, ami fontos, villogva. Ennyit a technikáról. Igazából amit szerettem volna kicsit feszegetni, az az, hogy mi történik ezalatt a jelen esetben 30 másodperc, vagyis, 30 villanás alatt. Hiszen minden villanás, egy más helyzetet rögzít, más a szituáció, és más a pillanat. Tényleg más, ki tudjhatja, hogy ez alatt a pillanat alatt a világon mi is történik. Hányan születnek akár, hányan ébrednek fel, olvasnak egy a betűt, esznek-isznak-vigadnak, nyomják meg a fényképezőjük gombját, esetleg startolnak el, vagy dől össze addigi karrierjük, hány lány érzi úgy, hogy megtalálta élete szerelmét, hány fiú élvez el, hány esküvő zajlik, és hány baba születik, csak, hogy visszatérjünk a kezdethez. Nem lehet tudni, de mindezek valahogy (ha nem is pont így), de lezajlanak, minden pillanatban más és más. Pont ezek a pillanatok adják a világunk folytonosságát. És pont ez van a fotón is. Pillanatok, az én pillanataim, hasonlók, de nem ugyanazok, determinálják a következőt és nem is.
30 villanás a kép, 30 pillanat és a végeremény mégis valami folytonos. Igaz kicsit maszat, kicsit kivehetetlen, felismerhetetlen néha, de van valami egy folyamat. Életem egy rövidke szakasza.

PONT ÉN

Figyelem!!!

Explicit tartalom. 18 éven felülieknek. Vagy inkább meg se nézd!

A fotó cenzúrázva, munkámból kifolyólag...

Készen vannak a híres neves, beharangozott aktok. és ami mégdurvább, hogy publikálódnak is. Ez kvázi egy fogadás, mielőtt megkérditek, hogy miért kell magamról meztelen képeket mutogatnom a neten. Én nem tartom ez exhicionalizmusnak, mint Anita is írta magánál ezt inkább művészinek használtam, mint az emberi test szépségének bemutatása. Persze én nem vagyok annyira szép, de már vannak ígéretesebb modelljeim is, majd akkor, ez inkább egy előzetes tanulmány. Aki emiatt hülyének néz, az ne nézze, nem kötelező. Remélem nem fogtok hülyének nézni. Vagy már holnap ki fogtok röhögni, vagy amikor találkozunk? Mindegy. Már késő.
Szerencsére a képek bizonyos mértékig cenzúrázva lettek. Egy részt jó kicsik, ezért is, másrészt az olyan képek ki lettek retusálva. Úgyhogy túlságosan személyes dolgaimat nem láthatjátok, max úgy néz ki a képen, de nem az. Ez tuti. Kicsit néha idétlen emiatt, de muszáj, akit nagyon érdekel az eredeti, annak esetleg elküldhetem. A túl durva, Nita szerint pornós képek nincsenek fenn.

Nemsokára róla is lesznek képek a saját blogján. Azok majd érdekesebbek lesznek...

És nyugodtan írjatok, szidjatok, ki mit akar...

ANITA!

én kész vagyok!
készen vannak a képek, délelőtt, nagy titokban (meg tegnap este) és egyedül
megbeszéltük, úgyhogy muszáj lesz!

és jók lettek, bár enyhén erotikus töltetűek...de állítólag neked is!

Ezek bújnak a fejembe és törnének ki, de nem lehet, mert akkor vákuum lenne a fejembe, meg őt is mit kezdenének itt kint a nagyvilágban. Egy idő múlva úgyis szétszóródnának, magányosan pedig nem életképesek.
Értsék ezt meg és maardjanak a helyükön a fejembe.
Ne akarjanak kijönni. Punktum!! Na légyszíí! Ne csináljátok!

(Unalmas órák rajzai, akik már látták látták)

(legújabb 6x6 fotóim egyike, szeretem ezt a formátumot)

Azt hiszem már megint nem minden úgy van, ahogyan szeretném és ezt rettentően rosszul érzem meg. Úgy érzem, hogy struktúrák közé vagyok zárva, túlságosan is korlátozva, mindenben.
Először is a legszörnyűbb a fogam és emiatt a fejem fájása is, már éjszaka kezdődött újra, de akkor begyógyszerezve másfél órán belül elmúlt, de napközben a kezdeti, reggeli kábultság után, megint hasogat, megyek is mindjárt asszem...
De komolyan miért kell fájnia, miért jó az neki, nem látom az értelmét, viszont az tuti, hogy én megőrülök tőle és korlátoz.
Na most a másik meg ez az állandó front jövés-menés. Ami nem lenne baj, még a hideget is elviselem, csak miért nem lehet nagy szélben repülni?
ezt már megint fel nem foghatom, én akarok, már olyan rég...
jó kutyáztam, jó fontos, egyre jobban megbarátkozunk egymással Gambi és Én, meg Én és Gambi, de akkor is. Igaz a tanfolyamnak, akik voltak szerintem nagyon jót tett ilyen nagy szélben kutyázni, de én önző vagyok és repkedni akarok.
Aztán a tanulás, az angol fordítás,
Délután családdal a felvonuláson, rengeteg konfliktushelyzetem...

és még most is angolfordítás, ahol eddig három este csak a szavakat szótáraztam.
hogy elviseljem mindezeket:
különböző zenéket hallgatók dupla sebességen
így kissé d 'n b -s hatású lesz és valahogy felpörget kissé ebből a nyomottságból
nem tudom normális-e, de az RHCP Californicationt például sokkal jobban szeretem duplagyorsan, de most fedeztem fel milyen jó a népzene is így, pl. egy jó nyárádmenti verbunk és Amelie zenéje is...most ilyenek kellenek nekem,

Anitának meg egyezségünk fejében aktfotók rólam.
De nem bánom, majd megcsinálom(juk).

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Ma leesett az első hó.
A szociológia órát tette volna romantikussá, a gyönyörű hóesés
DE!
Én óra után repülni akartam menni, így egész órán emiatt idegeskedtem. Reménykedtem, hátha eláll. Elállt. Még így se tudtam biztosan, hogy egyáltalán van-e értelme kimenni.
De kimentem. Gyors tekerés, a havas utakon csúszás nélkül fel a tegnap felszerelt szuper terepgumival. Mikor kiértem, még lehetett volna repülni, de minden vizes volt és hideg, oicit még kutyázni akartam. Aztán mikor már kikutyáztam magam, már annyira beerősödött, hogy még azt se lehetett. Naccerű.
Haza. Kis angolfordítás, aztán el tornaversenyre. A fiúknak szerencsére a végéig lehetett maradni, míg a lányok ellóghattak.

Ma volt a névnapom, de mire jó egyáltalán egy névnap?

Még egy kis őszi hangulatú, ködös normafai kép.
Ha már mostanság repülni nem lehet, legalább.
Megcsináltam végre a bicóm. Hátul brutál terepkülső, elől a régi vegyes aszfaltos. Komoly és értelmetelen, de olcsó maradékból.
Megint túl sokat kell tanulnom.
7oldal angolfordítást kaptam edzéselmélete, TKM, atlétika s a többi.
+TDK ez a sok T-vel kezdődő hárombetűs...

Emlékszel?
Pont ott és úgy!
Mit szólsz hozzá?

Egyébként a többieknek. Ilyen volt vasárnap a Normafa, mikor Nitával fenn voltunk...
(fotóztunk hasonlókat, de ez még nem onnan van)