Irigy

Pont olyan lettem, amilyen nem akartam lenni.
És ezt már korábban is észrevettem, de ma még inkább, mert milyen csúnyán viselkedtem, és még mik lesznek itt...de Csijjo-nénim állta a sarat - minden tiszteletem.
Azért persze szép nap volt, nem is rá vagyok irigy.
Sőt úgy örülök, hogy most egy csomó mindenkinek van barátja! Csijjo, Bori...

Csak én is...mert addig rossz vagyok

Az arany...

Hét a hétvége, ha már végeredményre kicsit rossz lett, legyen egy jó kép.


MOST ÉPP NAGYON NEM VAGYOK BOLDOG!

Összetörtem az autónkat és ez igazán nem jó. Az hagyján, hogy járhatok utána, fizethetek, de ezek után majd nem is akarják odaadni, amikor egy ilyennek nem sok köze van a vezetési tudásomhoz.
Egy oszlop volt a gonosz, hátulról beleszaladt az Opelba, és jól összetörte a lámpát, ajtót, és még az ablakot is. Nem kevés pénz lesz, nagyon örülök neki a tartozásom mellé...
És én kicsit se tehetek róla, csakis Virág, Kátus, meg a Szabi...hogy megálltak, nem voltak gyorsak, rosszkor telefonáltak, nem dudáltak, hogy a Virág pont akkor hajolt oda megcsókolni stb.
Na persze nem, nem igaz egyik se, én vagyok a hibás, csak olyan jó lenne ilyenkor valaki másra kenni. Mert annyi kis mozzanat lett volna, amivel akár elkerülhető lett volna a dolog, de mind úgy jöttek ki, hogy ez lett a végeredmény. Ilyenkor soha nem tudok, hogy lehet, hogy valamiért ennek így kellett akkor lennie - akár, hogy történjen valami ennek kapcsán, vagy pont hogy elkerüljek valami sokkal rosszabbat - ki tudhatja...csak pláne ilyenkor amikor legalább 5 kis dolog és már nincs is...

Szombaton a Santana egész jó volt, csak Cancsimmal magányoskodtunk, de a zenészek legalább jófejek voltak, bírom az ilyen koncerteket.

Vasárnap meg 15 tandemom volt, szóval megküzdöttem, és közbe még oktattam is, utána meg a Dorogi-tónál elmélet és még este is lett volna - volt is kis repülés, szóval kitettem magamért, erre mik történnek...jaaaaj.

Holnap SANTANA koncert
A kapcsolat koncerten...az ilyenek mindig legalább hangulatosak szoktak lenni
fél 8tól,

KI JÖN VELEM?
hívni tessék, nem leszek otthon.

Kedves (nemtudommennyirekedves) VilágCirmosságMegszomorítója, MindenMönkségMegrontója! Új néven Exi...
Igen Neked írok most! Ez egy nyílt levél, de privát, akinek szól az olvassa.
Nem tudom mit és miért akarsz? Nem tudom miért kell felhívni? Szerintem leírtam mit szeretnék, azt hittem leszel annyira tisztelettel irántam, hogy figyelsz is rá és legalább úgy viselkedsz velem, ahogy kértem...törődsz velem? azt mondtad, a törődést úgy gondolod, ahogy te gondolod, vagy esetleg ahogy nekem is jó lenne? mert a törődés pont hogy a másikról szól és nem magadról...
Itt vagyok, megvagyok, láthattad, hogy szép is vagyok, kedves vagyok, még jobb mint voltam...csak már neked nem, de csak mert te nem vagy nekem és akkor értelmetlen.
Eddig egész szépen elvoltam kint is, itthon is, nem tudom miért kell felkavarnod szegény pici mimóza lelkecskémet. Ha már észre se veszel, amikor 10 méterre vagyok tőled légvonalban és a biciklidet az enyém mellé rakod 5 méterrel. Mondjuk nem csoda...
De így meg mit akarsz? Én egész emberes törődést igényelek, az nincs, nem kell semmi.
Hagyjál, pótolj, ha eddig nem kellettem, most se kelljek. Inteni mindig fogok ha látlak, ezt megígérhetem, de mást nem...
Utállak mint Nagy, Büdös Szart, mert nagy vörös és elálló...!!!

Nem is kívángatok semmifélét, inkább majd igyekszem - amennyire ez az én részem - hogy szép 23. esztendőd legyen.
Úgyis csak az számít, ami megtörténik.
(És egész szép kép lett, ez is tegnapról)

Ma meg Anitával voltunk fotózni.
A képek alapján eléggé ő lett a téma, de talán egész aranyos képek lettek.
És még projektelünk nagyban...ha sikerül megállapodnunk a feltételekben...
többi kép a picasamon:
http://picasaweb.google.com/jenes.gyozo/AnitaAkiMRLegalBb23Ves

Vitorlázórepülős nap

Gombóc szólt, hogy mehetek vele repülni, hát persze, hogy mentem, még soha nem repültem vitorlával.
Az akró géppel mentünk, abba férünk be ketten...
ejtőernyő, sapka, napszemüveg, szép lehettem.
Felszállás lazás, 400on leoldottunk onna girheltünk 1400re mindenféle szirszarba, 1000 fölött kezdett jó lenni az idő, addig hasfelforgatás. A felhőből én vittem tovább a gépet, elképesztő, hogy mennyire érzékeny egy ilyen botkormány, az elején rendesen küzdöttem, hogy egyáltalán egyenesbe tartsam a gépet, aztán az irány megvolt, onnan meg mindig lelassultam és onnan kellett újradönteni és gyorsítani. Gyúróról repültünk át a Velencei tóig két-három termikkel, Gombóc termikelt, azt még nagyon nem éreztem ezzel, hogy hol is lehetnek, én siklottam a következő felhő alá.
Azért a Velencei-tó után már eléggé rosszul voltam, szegény hasam forgott, úgyhogy mondtam, hogy jobb lenne visszamenni, úgyhogy visszafordultunk, de egészen be voltunk süllyedve, tekerte Gombóc, tekerte, de minden felhő ami alá bemenentünk már kezdett szétesni, a közelbe semmi bíztató, úgyhogy fogyott szépen a magasságunk.
Aztán ki néztük hova szállunk le, azon meg kb. 30 méteren változtattunk, és inkább búza lett a kukoricából.
Furcsa is volt, amikor 110zel a búza közé landoltunk, ahogy arattuk a búzaszemeket, aztán hamar lefékeződtünk. Élünk, semmi para, kiszállás, gépnek semmi baja.
Be a faluba, bolthoz, szereztünk traktort, nagy nehezen kihúzattuk a földútig, hogy konnyebb legyen a szállítókocsival.
Aztán a faluban vártuk, vagy 4-5 órát, addig barackot, kiflit, nápolyit ettünk meg tejet ittunk, amíg megjöttek, a viharral együtt, pont megvártuk a zivatart. Úgyhogy esőben, majd utána szivárványban szedtük szét a gépet és pakoltuk el. Meló volt, úgyhogy nem nagyon tudtam fényképezni...
Hát első repülésnek kalandos volt, de legalább jobban beleláttam az egész működésébe...
És túléltem, meg nem is én lennék, ha nem ilyenek történnének velem, nem?

Pápai Márton fotói!
de nagyon csinosak vagyunk rajta a szép Trangommal(kicsit hiányzott, be kell vallani), szép Fasttal, elismerem, hogy az ernyőm szinhez öltözök repüléskor...

persze a fő probléma, hogy nem saját fotókat töltök fel, mert nem tudom áttenni a képeket a memóriakártyáról a lapitopira...eddig ugye volt kölcsön kártyaolvasó, azzal működött, most vagy meg kell oldani, hogy működjön kábellel, vagy kártyaolvasót szerezni, aki tud please help

Közben volt pár tanfolyam, és meg kell mondjam, hogy nagyon csinos és hozzá még aranyos lányok vannak tanfolyamon, úgyhogy legalább van miért aktívkodni.
Úgyhogy oktatgatás volt, sőt lesz még több, vasárnap egésznapos-strandolásos.

Szombaton Újlakin klészültek ezek a fotók, de ott főleg, kicsit girhelős fennmaradások voltak, de aztán vasárnap adott a Kétágú, táv is lehetett volna, ha plafonról nem visszaszállok Kyrre-nek segíteni, de legalább az eddigi legjobb repülése lett, az is valami. A nagyiungát meg bebuktuk, mert pont jött egy nagy árnyék. De legalább voltam fenn sokat, 3 órát össz, és gyakoroltam wing-overt és már tudok az ernyő közepe fölé lendülni, de kb. a 3. ilyen ingánál mindig brutál csukást kapok, az egyiknél eltünt az ernyő 65%-a, de 2-3-hoz nem illő módon robbant vissza. Jó lesz.
És játszottunk jót, Borival!!! Összeérintettük a fülünket.
És jobban siklik az ernyőm egy hasonló siklású mai ernyőnél (vagy nagyon sokat számít a beülőm) - inkább mindkettő. És padlóztam sokat, és nagyon gyors még mindig.

Szombaton pedig voltam Csijjonénivel Múzeumok Éjszakáján, a Mai Manónál, aztán még át is jött cseresznyézni, és itt is aludt. Lehet ittaludni...

Nem tudom, hogy volt-e már, de a kedvenc és világcsuda hangú csokinénim
(de ha tetszett, akkor érdemes megnézni tőle más videót is, ahol ezt énekli)

Közben megjöttem, úgyhogy szépen be is fejezem a napiblogírást.
Itthon aki akar az úgyis tud rólam, amit akar, amit kell.
A gép nem zuhant le, de szegény elég rozoga volt, nyikorgott, remegett, lyukas és horpadt is volt, és a hajtómű szagát lehetett benn érezni...

Aztán már tegnap is lecsúszogattam Újlakiról, sőt egy szerencsés startból összejött a 4 perc Mária!
Az itthoni ernyőm mindenképp jobb, igaz ezt is lehetne inkább jobban terhelni, de sokkal jobb érzés vele (hát igen azért ebbe biztosan beleszólnak egyáb lelki tényezők is)
Ma meg Vértesszőlős, másfél óra repülés, nem sikerült kiemelekednem, távra mennem, pedig 4-5 ember elment. Vacak turbulens, darabos, és hátrasodrós termikek voltak, én meg még mindig sebesség nélkül, még gyorsítoznom is volt hogy kelett, azt meg ilyen időben különösen nem szeretek.
Holnap meg már tanfolyam, utána nyíltnap, aztán meg majd meglátjuk mi és hogy.
És az egyik legjobbhangú mai bluesénekes néni:

Nagyszakállal már egészen norvégos vagyok, najó, legalább rénszarvasszerű, de hát ez itt Réénland.
Megborotválkoztam, ha hazamegyek, akkor egy kedves kisfiú Győzővel találkozzon a Mama...

Megyek haza, most már határozottan úgy néz ki.
Utolsó post Norvégiából.
Nemfogok gondolkodni, hogy akkor most mi van, utolsó ez, utolsó az, ugyis van ami van, a többi felesleges.

Tegnap éjjel, meg hét és három között annyit takarítottam, mint még soha, takarítóizomláza lett a jobb mutatóujjamnak.
De meg is dicsértek, hogy szép lett, már csak fel kell mosnom, fürdés után majd még utoljára a fürdőt és kész.

A cuccaim is nagyjából súlyban vannak, Stephan segít is az állomásra cipelni, onnan meg már nagyjából egyenes út hazáig, csak kicsit hosszadalmas. és persze ha le nem zuhan a repülő...sajnos a repülők azok tudnak olyat.

Sajnos itt kell hagynom két polárpokrocot, amit szereztem, egy hálózsákot, amit találtam (igaz csak házi, és nem jobb mint az enyém, de akkor is valakinek csak jó lenne), na meg amiért igazán fáj a szívem, a Saucony futócipőm is ittmarad. Már kicsit sérült, a talpa 5-6 helyen már lejött, de akkor is, szeretem az ilyen cipőket, otthon tuti nem dobnám ki (bezzeg a Papa kidobná, amikor nem figyelek). Meg egy fél pár biciklistáska, régi ,de használható.
De belerakom őket egy nagy szemeteszacskóba, és elrejtem az erdőbe és legközelebb ha jövök, akkor hazaviszem őket is, addig pihenhetnek - talán 2 év múlva!

Holnap délután repülés, ha olyan az idő!!!!
Gyertek, Újlaki lesz, csak legyen elég erős...

Azért jellemző, hogy teliholdra fogok hazaérni...
(legalábbis a kép alapján úgy néz ki, sőt ellenőriztem, pontosan)

Pakolás, tisztitás, nem egyszerű, még úgysem, hogy Tamásék segítenek és elvittek egy táskányi cuccot, ha megoldom a repülőn, akkor nagyon jó...
és persze a takarítás...
amúgy
Búcsúképek, utolsó túra a suliba, pár nem túl sikerült panorámafotóval, meg az utolsó intézések...

A lánynak a nevével, akit szeretek, de mivel nem érdemli meg...

A túrám!

2008-06-12-14, Csütörtök- Szombat

Egész aranyos, kompakt pakkal indultam útnak, végül is három napra nem kell olyan sok minden, nem? Bele is fértem a Tatonkámban, minimál cuccal, kajával 22 kg. (Mert szereztem mérleget, és összesen meg 100kg voltam – ami rosszat jelent, nagyon – najó ruhában, de akkor is 75 felett vagyok.)
A buszút Stavangerbe viszonylag eseménytelenül telt, néha felébredtem, akkor megállapítottam, hogy egész szép helyen járunk, meg hogy onnan is lehetne talán repülni, aztán visszaaludtam.
Fél kettőkor érkeztem Stavangerbe, rögtön a turista információt kerestem, ott meg persze, hogy hogyan is tudnék Preikestolenre és Kjeragra menni. Preikestolenbe 3 után megy a hajó, majd busz, de vissza ma már nem tudok jönni, Kjeragra pedig csakis autóval… Mondom azt nem hiszem, erre najó talán hajóval Lysefjord végéig és onnan taxival fel, de aztán nem tudok hol aludni, meg Preikestolenen se fogok tudni, mert tele lesz a turistaház, mosolyogtam rá egy nagyot, megoldom köszönöm.
Viszont a Kjerag kicsit tényleg lehetetlennek tűnt, mert egy hajó megy csak oda, egy nap egyszer és az is korán és drágán. Mindenesetre gyorsan elmentem, vettem jegyet a kompra, aztán a maradék másfél óra alatt körbesétáltam Stavanger belvárosát a huszonkét kilómmal.

A komp egy nagy autószállító volt, olyasmi, mint ami Tihanynál jár, csak még nagyobb és sokkal gyorsabb. De furcsa érzés volt, ahogy remegett, meg hajlongott a tenger hullámai miatt, csodálkoztam, miért nem törnek ki az ablakok.
A buszon felfelé én egyedül voltam, ki az a marha aki ilyenkor megy oda fel, de így legalább beszélgettem a sofőrrel, aki Bergenből való, és igazolta, hogy Bergenben egy évben tényleg csak 60 olyan nap van, amikor nem esik az eső.
Felsétálás kényelmesen két óra alatt, majd a Prédikálószéken pihizés, banánevés, mert igazából nem is ebédeltem, meg persze fotózás. Aztán elindultam felderíteni a környéket, meg keresni valami barátságos helyet alváshoz, mert elég csúnyának, azaz esősnek nézett ki a dolog.

Hamar találtam is kedves sziklát, ami alatt egész sok hely volt, hogy még kényelmesen be is fértem. Kicsit átpakoltam a köveket, végre vacsoráztam, aztán még ettem és pihentem. Lefekvés előtt még elmentem egy kis fotóskörre, fel a csúcsra, és még világosban lefeküdtem 11 körül és néhány felébredéssel egészen 10-ig aludtam, szerintem Norvégiai leghosszabb alvásom.
Gyors reggeli, pakolás, majd fotózgatva indulás lefelé. Prédikáló-szék tele, de mintha hallottam volna magyar hangot, gyanús volt, de aztán nem beszéltek, úgyhogy arrébb álltam. De gyanús volt, és mikor láttam, hogy indulnak odamentem, hátha magyarok és hátha van valami ötletük, hogyan tudnák átjutni a Kjeragra. És magyarok voltak, beszélgettünk kicsit, aztán elmentek. Én vissza pihenni, enni, fotózni, aztán egyszer csak megint ott voltak, és mondták, hogy esetleg áttudnának vinni délután, mert oda mennek, hát erről álmodtam! Gyorsan leegyeztettünk mindent, mert ők még Stavangert megnézték délután, de a kompnál találkozó. Ők el, én meg nagy boldogan ott maradtam és ettem annyit ami belém fért, hogy napközben ilyenekkel ne kelljen majd törődni.
Szép kényelmesen lefelé, mert ráérek, szuvenír vásárlás a parkolóban (nahát..), aztán a busszal le a kikötőbe, ott még volt 40 percben, addig elsétáltam egy ingyen forrócsokiért a közeli Statoilba.
A hajóval megjött József és Erika, és már indultunk is, hogy ne késsük le a másik kompot, amivel a Kjerag felé tudunk menni. Tök jó volt velük menni, jól el tudtunk beszélgetni fotózásról (arról szeretek) meg Norvégiáról, ők épp a 10 napos utazásuk vége felé jártak. Útközben sok helyen megálltunk fotózni, ez is hihetetlen jó volt, ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog, sőt még azt is felajánlották, hogy holnap elvisznek Hovden felé, ahonnan talán lesz busz (mert a stavangeri fél hármast biztosan nem érném el, más pedig nincs).
9 körül értünk a parkolóba, ott még nézelődtünk, fotóztunk stb. kb. fél körül indultam fel. A legelső szakaszokon találkoztam az utolsó lefelé jövőkkel, nézték is mit csinálok. Ki is volt írva, ködben, nagy szélben ne menjünk, mert veszélyes. Köd még nem volt, csak szél, meg hihetetlen fények (köszönhetően a nagy csúnya szürkefelhőknek, amikből bármelyik pillanatban eshetett volna). Fotóztam, amíg átsütött a nap a felhőkön, innen vannak azok a képek.
Utána meg csak bandukoltam. Persze a vége felé jött a köd, meg sötétedett is. Aztán egyszer csak azon vettem észre magam, hogy se jelzés, se semmi, csak köd és fogalmam sincs mit kéne keresni (térképről nem is álmodtam). Úgyhogy kicsit tűnődtem mi legyen, aztán megtaláltam magam, mert kicsit túlmentem.

Itt vagyok elveszve...
Elsőnek a Kjerag sziklához értem, pár fotó és felöltözés után rögtön nekiláttam sátrat építeni, meg a ködszitált picit, és nem akartam elázni. Persze a nálam lévő építkezési fóliából nem igazán lehetett, mert a szél rögtön szétfújta, úgyhogy más megoldás után néztem. Elindultam felfelé a platóra, és rögtön megláttam a kedves sziklácskámat. Kipróbáltam beférek-e alá, hát épp hogy, de jó lesz. Lepakoltam, még a maradék világosságot kihasználva elmentem fotózni a fjord szélére. Ahonnan bázisugrani szoktak…kicsit merengtem ezen és álmodoztam. Aztán vacsi és alvás.
Nem sokat aludtam, 5 körül felébredtem, igaz nem volt a legkényelmesebb a szikla alá beszorulva, de legalább kicsit fotóztam, járkáltam, hogy átmelegedjek. De aztán mivel még nagyon korán volt, de nem esett így kifeküdtem csak úgy és még aludtam egy órát. Az első turista reggel nyolckor jött, egy svájci buszvezető bácsi, aki beutazta már egész Európát, és most a szabadságában elmotorozott ide, reggel 6kor indult lentről. Csináltam neki néhány képet, ahogy a sziklán áll, mert egyedül, még önkioldóval se megy (teszteltem).
11-12 közözz számítottam, hogy jönnek fel Józsiék, úgyhogy időm volt csomó, a cuccomat otthagytam az alaptáboromban és egyszál fényképezőstül elindultam felderíteni a másik oldali platót, meg aztán a hegycsúcsra is fel akartam mászni. Közben elkezdett szakadni a hó, úgyhogy a fotózás kicsit szünetelt. Szép nagy kört tettem meg, de rendesen kellett keresni az utat, a hó foltok és a sziklák között, mert voltak 4-5 méteres rések, és nem akartam mondjuk, pont egy olyanba belecsúszni a hóval együtt.
Aztán találkoztam néhány gyanús alakkal, gyanús táska és ruhák, videókamerás bukósisak a kézben, vajon ezek mit akarnak itt? Meg is kérdeztem őket, csak nem bázisugrani fogtok? Deee. Rögtön megkérdezem a svéd kislányt, hogy mehetek-e velük, mert annyira tetszik, de eddig mindig csak videón láttam, hát persze, mondta…Több kérdés nem volt, ráadásul én vezettem el őket az ugrópontra, mert reggel pont arra voltam. Egész hamar összekészültek, én meg sorozatra állítottam a gépet és…
Sajnos nem volt a legjobb perspektíva, így is 1000 méter fölött a szikla szélén ültem, hogy jobb perspektíva legyen. Az utolsó hagyott is nekem ott egy banánt ajándékba.

Kicsit átértékeltem a bázisugrást, kicsit csalódás volt hangulatilag…de én is hadd…
Visszafelé a sziklánál találkoztam velük, úgyhogy fotózhattuk egymást és végre lett olyan kép is Józsi jóvoltából, amikor a sziklán állok, vagy játszok…
Gyorsan összepakoltam, utolsó pillanatok a fjord szélén, aztán szemerkélő hóban elindultunk lefelé. Már reggel megálmodtam, hogy velem az utolsó pillanatban fog történni valami, hogy majd jól ne tudjak repülni itthon. És tényleg, az utolsó lejtőn lefelé…addig végig nem a kijelölt úton mentem, nem is használtam a láncokat, semmi, erre akkor ott mentem, és a kikopott sziklán persze megcsúszott még a megbízható bakancsom is, elkaptam a láncot, de utána nagyobb fal volt, úgyhogy ott akartam maradni, így egy szél bokámon, előrefeszült állapotban támaszkodott meg a 100 kilóm, amíg csak egyet nem reccsent. Hát ettől a hangtól megijedtem, de felálltam, fájt, de járni tudtam. Utána nagy ívben kerültem a láncot, meg a kijelölt utat.
AZÉRT HA VALAKINEK VAN EGY KÖLCSÖN MŰBOKÁJA, AKKOR MEGSZÁNHATNA VELE PÁR HÉTRE, csak mert anélkül folyamatosan újra meg fogom húzni a repüléssel otthon.
Utána szépen elindultunk, szép kicsi utakon, haladtunk, ahogy lehetett. Elérve a buszútvonalamat az első megálló közelében megkérdeztem két embert is van-e busz. Persze, holnap reggel 730kor. Hát ez nem tetszett, de fel voltam rá készülve. Kajám volt, aludni tudtam volna bárhol, de mégis. Korán volt, úgyhogy stoppolásban reménykedtem, de volt vagy 200 km-nyi út, nem túl sűrűn lakott helyen.
A negyedik kocsi két percen belül fel vett, két hozzám korú szőke norvég néni ült benne, de a bénák nem tudtak angolul, úgyhogy nem beszéltünk túl sokat. mindenesetre, egy jó darabon, erdei kerülőutakon (hogy kikerüljük a fizetős szakaszt), nem lassan elvittek. Utána kicsi ázás, de kb. 10 percen belül volt egy következő autó, ami elvitt a következő faluig – de ez is volt 20 km, úgyhogy jó. Ott találtam egy buszmenetrendet (mert itt nem úgy van, mint drága jó hazánkban, hogy mindenhol van) és kiderült, hogy Evje-ből este még van egy busz. És az már csak 12 km. Stoppoltam, de fél óra alatt nem vettek föl, úgyhogy fájós boka ide vagy oda elindultam gyalog, mert három óra alatt pont odaérek. Úgy 7 km után vettek fel és vittek el, azért örültem. Evjeben kajálás, és sok várás, majd a drága busszal haza, és persze alvás a buszon is.

Evjei fotó

Sok mázli…
és még milyen fotók, most ezeknek igazán örülök!!!

na a beszámoló még nem készült el, de a képeket nagyjából összecsaptam, láthatóak már

a 60 legjobb kép itt:
http://www.facebook.com/album.php?aid=2001888&l=79d37&id=1364700347

de még több meg itt:
http://picasaweb.google.com/jenes.gyozo/NorwayTripStavangerPreikestolenKjerag

és már csak 3 nap és indulok - ajjaj

Megjöttem, már tegnap este!
Egy darabban, nagyjából épen.
Rengeteg fotóval, annál is szebb élményekkel.
És baromi nagy máázlival és szerencsével.
Fotószerkesztés és beszámolóírás...

Ez lett a videó, jól meg lehet nézni mik történtek a fél év alatt.
Zenével!!!!

Lebuktam...
de már lehet örülni, mert kész vagyok!!!!
(egyébként meg a búcsúbuli, Sammyboobs - szegény Sammy beceneve lett ez, úgyhogy muszáj volt hozzá fotót csinálni, én lettem az önkéntes)

2008.06.11, Szerda

És reggel befejeztem, és bementem az iskolába és kinyomtattam és beadtam.
És akkor most végre szabad vagyok.
Egy foci és röplabdát Lannek ajándékoztam, nem árt tartani a kapcsolatokat.
Átszerkesztettem a csoportom búcsúvideóját, facebook-ra felrakható méretűvé, itt meg lehet nézni, most már csak húsz perc...de már csak zenehallgatásnak is megéri...igyekeztem.
Este búcsúzás Karentől és Nilstől, meg a drága francia Pierre-Luctől, a legrendesebb franciától, kaptam is egy csomó cuccot tőle.
Holnap ha minden igaz már Stavangerben leszek, program Preikestolen és Kjerag.
Vissza szombat-vasárnap(péntek?) valamikor jövök, időjárás függő, bivakolni fogok és esni fog, ha már egyszer Norvégia.

Már csak nyolc!
mi lesz ha egyszer nulla lesz...

Melyik a HDR kép?
Nem talált.
Mert sajnos a fölsőnek kéne annak lenni, de valamiért nem akar, az alsó sokkal inkább annak néz ki szerintem, pedig az csak egy okosan eltalált expó eredménye.

2008.06.10, Kedd
Írás-írás, és igen. Éjjelre nagyjából kész lettem, képekkel meg mindennel együtt, ahogy kell. Holnap reggelre még kicsi befejeznivaló azért van, de különben kész.
Amúgy persze meg nem túl sok érdekesség akadt.
Megvettem a vonatjegyemet, szerencsére jó olcsón, 200 koronáért (jó az olcsó is relatív). És találtam megint olcsó nagy margarint, vetttem is hármat, amivel már elleszek végig.
Este még pár fotó, de csak a fenti fél perces jó fényben sikerültek ezek.
Vacsira pörkölt, majdnem nokedlivel, de ahhoz már túl lusta voltam. A februárban vásárolt akciós csirkéből, kicsit féltem tőle, de még nincs bajom.

De már csak 9 nap!

Az egyike az első HDR szerűségeimnek
bár nem tudom mennyire az, mindenesetre biztosan nagyobb dinamika tartományú a kép, mint normálisan, de még nem az igaz szerintem
Wonnka művésznő, most én kérek véleményt, mennyire az!!!!

2008.06.09, Hétfő

Írás folytatás, szép lassan haladok, de nincs miért kapkodni.
Az idő Csütörtöktől lesz jó valószínűleg Prekestolen felé, addig nincs értelme odamenni ázni.
Szomszédasszonyom, a derék finn Frida néni is itthagy engem holnap, de addig is segítettem neki elvinni a 27 kg-ját a postára, és cserébe mivel túl sok pénze volt, meghívott egy jégkrémre. Azért ez kedves...az első jégkrémem Norvégiában.
Meg Clemencecel is találkoztam a boltban, tőle kaptam egy fél csokit. Szeretem az ilyeneket.
Bevetettem a Cornelia-tól kapott Statoil poharat, és rájöttem, hogy jó dolog, így minden nap iszom háromszor jó kis forrócsokit. Többször nincs képem odamenni. DE nagy butaság, hogy csak most.
Este meg fotóztam egész sokat. És megpróbáltam HDR-t is csinálni, az alapanyag még tűrhető, bár még valami állvány kioldó kombinációt ki kéne találnom hozzá, és akkor tökéletes nyersanyagot lehet hozzá gyártani, viszont szoftveres részén egyenlőre még nem vagyok teljesen rendben. Sőt nem tudom, hogy mennyire HDR ami lesz, de persze lehet, hogy csak a lapitopim képernyője nem elég hozzá, ami talán nem is csoda, mert nem hinném, hogy 32 bitet tudna, de akkor meg hogyan csináljam?

10 nap és megyek haza... Hoppá!

Képeket felraktam a többi közé, vagy itt a második oldal felétől:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2001740&l=4c65a&id=1364700347

Monibúcsúkép, de csak mert olyan aranyos - na meg milyen borostás vagyok...

2008.06.07-08, Szombat-Vasárnap

Changes

Hogy a fene egye meg, kicsit át lett szervezve az egész további kintlétem, mert ugyebár szombat reggel indultunk volna kölcsönzösautóval a Kjeragra.
Ehhez képest írt nekem Rob, hogy már drága a vonatjegy Lofotenbe, úgyhogy vasárnap mennek repülővel, Kjerag lemondva.
Azaz nekem minden leemondva, mert a repülőjegy igen drága. Hát szép, köszönöm.
Úgyhogy még nem tudom mi lesz.
Hétvégén így tehát nagyjából tanulás, a második számú beadandó írása.
És szép lassan mindenki köszön elfelé...

Strenghten Your Mind!

2008.06.07, Péntek

Reggel igen intenzíven tanultam, mert elvileg kész kellett volna legyek délutánig és beadni, ami azért meglehetősen lehetetlennek tűnt. És 11-kor még utolsó búcsúzkodás, cuccok visszaadása, inter a suliban, ami szintén jól elhúzódott.
De mivel úgy nézett ki az utazásunk, hogy szombat-vasárnap Kjerag, hétfő délutántól Lofoten, ezért rájöttem, hogy Hétfőn is be tudom adni a cuccot, és van időm.
És mivel pont ment repülni Odmund és Toralf...
Ehhez az is közrejátszott, hogy új helyre mentek, Fennefoss-ra, ami már nagyon rég óta kecsegtetett...150 méter magas függőleges sziklafal, ráadásul még egy messziről látható lovacska is volt rá festve.
A szél néha kicsit brutálnak tűnt, a termikes befújásokkal, olyan ebbe nem startolok belének, de aztán másodiknak kis szenvedés árán elstartoltam. A repülés már nyugis volt, a levegő sokkal nyugodtabb volt, mint a turbós starthely.
A termikek csak bubik voltak 3-asnél nem nagyobbak és nem lehetett velük 250 méternél magasabbra tekerni...
Azért játszottunk, termikezgettünk, meg próbálkoztunk az előttünk lévő geronc elé átmenni, de nem nagyon ment. Nekem mindig elfogyott a sebességem a lee-oldalánál és csak pánikolt az ernyő, előre helyett. De aztán elsőnek Odmunknak sikerült átmennie, mázlista valami jó bubival kitekert és átsiklott. Ott aztán ki is tekert 800 métert. Toralfnak is sikerült jóval később, jó irigy is voltam, mert én meg mindig túl besüllyedtem. Addig visszaszállósat játszottam, az első kettő ok is volt, de aztán a startnál kétszer is bokrok közé rántott a szél, vagy a turbó.
Aztán én is átrepültem, kis csellel, kb. 30 méterrel a fák fölött értem át (lee-oldal!), de aztán felegerésztem a többiekhez, majd kis repülés után vissza, amíg lehet. Már indulóban voltunk, Oddmund vissza akart szállni a kocsiért, próbálta de nem ment, na gondoltam megmutatom. Hát az első próbálkozásból sikerült is, csak épp egy wingoverből álltam bele a földbe, mert hihetetlen milyen turbó volt a kis párkány miatt. Bajom nem lett. Úgyhogy mégegyzser elstartoltam, mert így nem fejezhetem be a Norvégiai repüléseimet. Persze nem csomóztam ki rendesen, furcsa is volt a fék, és felpillantva észrevettem a csomó miatt kissé áttrimmelődött C-sort és kupolát. Rángattam fületcsuktam, nem jött ki, de repült, úgyhogy kis élvezkedés után visszaküzdöttem magam a starthelyre. Most nem volt baja, csak folyamatosan csuktak a fülek, de az belefér. Levittem a Corollát, (szeretem).
Szegény Toralf meg viszont komolyan odakente magát a leszállóban, 10-15 méteren full, majd abból egy negatívval le, az oldalára. Nem tudom, hogy lehet ilyet csinálni, persze ő se...de saját kocsijával ment a kórházba.
Tudtam, hogy ma nem kellett volna repülnöm, az utóbbi 4 nap 16 órás alvásával, de Fennefoss miatt muszáj volt, én megúsztam, de szegény Toralf.
Este búcsúbuli, jó későig, nagy érzelgős búcsúzkodások, de engem ez már nem rendít meg. Különben is mindjárt otthon vagyok.

ajjaj, erre nem tudok mást mondani! már megint lehet majd valamiért újra félteni.

és egyébként meg bizonyítékot találtam, hogy miért kell annyi kakaót ennem/innom, olvassátok el itt. És ez kaminós, mert otthon sokkal jobban voltam a sok cukorral, mint itt, és a különbség főleg a kakaó!!!

http://egeszseg.origo.hu/cikk/0823/622510/20080602_kakao_flavanol_flavonoidok_arteria_fmdteszt_endo
telium_2es_tipusu_cukorbetegseg_1.htm

Még a vasárnapi repülésről, Dani készítette képek, köszönet

2008.06.04-05, Szerda-Csütörtök

Mit is írjak, csak a tanulás, be kell fejezni a reportokat, mert elvileg szombaton már úton leszünk (persze sajnos azóta ez is túlságosan is átszerveződött), úgyhogy tanultam volna, ha lett volna rá elég idő.
de még meg kellett szerkeszteni a tanárunknak az emlék diavetítést, amire egy fél éjszakám ment el, és persze ugyanennyi idő a tanulástól. De legalább hosszú és pont ezért unalmas is lett, jee.
Csütörtökön levizsgáztam, ahhoz képest most ez lehet egész jó is lett, jegy majd csak az írásbelik kijavítása után (ami még be sincs adva).
Este szerenád volt a tanárnál, erre fél délután készültem paprikáskrumpli főzéssel, meg a tanárokkal DVD írással, úgyhogy nem túl sok időm volt tanulni.
Este a szerenádról pedig idő előtt meg is kellett lógnom, hogy a siklóernyősökkel is találkozzak még utoljára. Aztán éjjel kis tanulás.

még több repülős fotó vasárnapról itt:

http://www.facebook.com/album.php?aid=2001727&l=e4dd9&id=1364700347

2008-06-02-03, Hétfő-kedd

Nincs időm írni, ez az igazság. Tanulok.
Hétfőn azért volt még egy utolsó túránk. És megint kocsival mentünk és megkaparinthattam az Aurist és vezettem, szerpentinen, az is jó móka volt.
Körbejártunk egy Friluftsliv area-t, ebédre barbacue, délután pedig a közeli tavon kenuval borultunk, meg mentettük ki egymást. Aztán Tommal versenyeztünk kicsit gunelling-ben, amit nem tudom hogyan hívnak magyarul.
Este Martin és mások búcsú barbacuja a tengerparton. Képviseltem magam egy órát aztán tanulás.
Kedden egész nap „nagy” tanulás, meg megszereztem minden képet, videót kell csinálnom a tanároknak. Több mint 10ezer kép lett a félév alatt mindenkinél, 12 GB , szép-

Fotók itt:
http://www.facebook.com/album.php?aid=2001828&l=2f13a&id=1364700347

A kicsi cuki recék (v. tasók,attól függően, hogy kinek kedvezek) hogy valami aranyos is legyen, amikor állandóan csak a tanulásról írok.

2008-05-30 – 2008-06-01, Szombat – Vasárnap

Na persze, csak az kéne, hogy ne tanuljak, mi?
Hát tanultam, mert nem vittek el repülni szombaton. És jelentem, vasárnap éjjel befejeztem a harmincoldalas cuccot. Kicsit még képekkel meg lehet dobni, de akkor már több lesz, mint harminc.
De így el tudtam menni Tamásékhoz, a lányok, meg az én búcsú-bulijára. Hatalmas barbacue volt, rengeteg hússal. Szerintem annyi húsit ettem, mint egész Norvégia alatt. Azért ezt köszönöm, és nem hiába vagyunk magyarok, szerencsére.
Vasárnap délután pedig Tibor elvitt repülni, aminek annyira örültem, hogy el nem tudom mondani. Egész hétvégén nem is szólt Torvald, de reménykedtem, aztán feladtam. És akkor jött egy sms, hogy délután indulhatunk.
Mikor odaértünk kicsit oldalas és túl erős volt, de tudtam, amit kell. Kisétáltunk, megnéztük a starthelyet, majd megállapítottuk, hogy később. Pont akkor értek oda még négy norvég kezdők, nem hittek nekünk, kimentek ott vártak. Mi meg lementünk és fürödtünk egyet a hidegnek kinéző, de tulajdonképpen kellemes tavacskában (igen ami a videón is látható).
Mire felértünk jó is volt az idő. Persze a kezdőcskék megvártak, (na nem csoda, csak van oka, ha za oktató nem repül, mi?) persze már mehettek volna kb. 20-25 perce. Repülés aranyos volt, egy óra, visszaszállással, még kis maradék termibubikkal, kis túrával, +300 méterrel. Még volt egy +4-es félköröm is, meg is lepődtem – és csak idegesítésképp, mindezt este 9-kor!!!!
Leszállás célra, mert kiraktam nekem egy találtpulcsit, kb. a közepétől 2-3 cm-re , mert nem volt egyértelmű közepe – és nem fogok menni az EB-re…
Éjjel takarítás Martinnal, mert ő kedden megy és holnap adja át a szobát. Ilyen alapos munkát még a Papa se végez otthon, és ez nagy szó.
A Dani csinált rólam videót, az itt, meg később remélem meg tudom szerezni a képeket is.