A csoportom
2008-05-19-23, Hétfő- Péntek
Siklóernyős zsák megtöltve fullra, így indultam, szegény öregemnek sokkal több súlyt kellett cipelnie, majd a normál esetben se túl könnyű siklós cuccot. Féltettem is, hogy szétszakad, de bírta rendesen, ezért dicséret.
Nem volt túl egyszerű kijutni a kikötőbe, ahonnan indultunk, két busszal a világ végére utaztunk ki Janaval, ott már várt Rob, Moni és Sam, a csapat egyik fele, a többiek már a szigeten, mert hajóval mentünk odáig, de nincs akkora nagy hajójuk, hogy elférjünk mind, mert ez a túra most norvég friluftslivos tanulókkal együtt. Kis csatornákon hajóztunk szigetek között, mintha nem is tengeren lennénk.
Megérkezés után rövid elhelyezkedés a volt katonai barakkokban, ami kb. úgy néz ki, mint egy itthoni turistaszállás, csak vigyázva van rá. És ipari méretű és minőségű konyhával ellátva, amit nyugodtan használhattunk – hűtőszobával és hatalmas kondérokkal. A tanárok pedig egy cserkészházban laktak, itt ilyet is lehet.
Megérkezés után rövid túra a szigeten, csak egy rövidke séta, persze elkezdett esni (ami mondjuk várható volt, mert már reggel 7-8 körül kezdtek túlfejlődni a cumók). Bemehettünk a volt katonai alagutakba is, amik mostanra már inkább raktárrá lettek átalakítva, de azért a radaros-rádiós szobát meghagyták a nagyközönségnek.
Aztán délután az első acitvity, ami nekem swallow water biology. Én Sammyval meg két-két norvég lánnyal és fiúval. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy vízhatlan gumicsizma, kertésznadrágban a vízben állva figyeltük a víz alját és ami érdekes volt összeszedtük, majd a norvégok megfejtették, hogy mi is az pontosan. Egész érdekes volt, gyűjtöttem, picike zöldszemű butácska halat (persze aztán elengedtük), rákot, tengericsillagot, meg medúzát. A medúza az egy külön történet, mindenhol tele volt minden medúzával, kb. minden négyzetméterre jutott 5-6 medúza, de elég kevés csípős fajta szerencsére. Az egészben csak az volt vicces, hogy közben esett szépen az eső, és olyan furcsa érzés a vízben állva ázni (és még a gatya is átázott egy picit).
Másnap délelőtt már rendes, vízipipás búvárkodás volt, ez igazán tetszett, szépen felöltöztünk meleg neoprénbe (mert azért még mindig 12 fokos a tenger), uszony, szemüveg, pipa, ólomöv. És akkor lepődtem meg, amikor a vízbeértem, mert bizony sós volt – ha már egyszer tenger, de hamar megszoktam. Ez nagy élmény volt igazán, ha lenne egy héten 14 napom és nyáron 150 szabadnapom, na meg négyszer ennyi pénzem, akkor biztosan elkezdenék búvárkodni is. Majdnem olyan jó mint repülni. Láttam nagyobb halakat is, mérgező fajtát is (ami persze csak később derült ki), tengeri csillagot, kagylókat, mindenféle kishalat, meg növényeket. És persze temérdek medúza folyton, állandóan el kellett terelnem, hogy legalább az arcom szabad legyen tőlük.
Délután tengerparti boulderos, kirándulás, hogyan tanítsunk gyerekeket mászni stb. Érdekes volt, de nem sok új. A végén pedig csináltunk egy ereszkedés, és voltak akik, hassal előre, fordítva felvett beülővel csinálták. Nem kicsit veszélyes, ki sem próbáltam, nem mert félek, csak mert olyan dolog, amit nem kell csinálni és pláne nem tanítani.
Este még Sammyval és Monival elmentünk vitorlázni és mérges volt rám Sam, mert mindig arra mentem amerre akartam, azaz élményből vitorláztam, neki meg ez nem tetszett, aztán kiderült, hogy ő oktató, úgyhogy inkább hallgattam rá, tanultam is néhány dolgot, fordultam hátszéllel stb.
Még estébb pedig elmentünk kihelyezni a hálókat, amivel szegény hupákokat akarták a többiek kifogni. De legalább motorcsónakozhattam, vezettem.
Még még estébb pedig elmentem fotózni, világítótornyot, meg teliholdat. A világítótornyos igazán jó fotóm bemozdult és sötét, a többi meg nem annyira érdekes. Még tanulom a 20D-t, meg állványt nélkül sötétben 300-as telével egyébként sem egyszerű.
Teliholdat, meg úgy hogy jó legyen, nem lehet fotózni, mert vagy a hold kiégett, vagy a háttér sötét, bármilyen HDR-rel, sehogy se lehet.
Szerda reggel a halakért ki, megint vezettem motorcsónakot, aztán meg szegény hupákokat mentettem. Kifogtunk a hálóval vagy 30 halat, amiből kettő darab volt jó, a többiek meg nem. Azokat vissza kellett dobálni, de szegények már éjszaka elég sokkos állapotba kerültek, meg amíg a levegőben voltak. Páran meg is haltak, de azért vagy 10-et megmentettem.
Délelőtt tengeri kajakozás volt Lannel. Tetszett, eveztünk egy szép nagy kört, meg gyakoroltunk és többek között megtanultam, hogy a lapátot tolni kell és nem húzni (és ezt a TF vízitáborban kellett volna tanítaniuk). Délután evezés és motorcsónak tanulás, jó uncsi.
Este még elmentük az erasmusokkal fürdeni, azaz csak ők, én most nem, mert hideg volt, meg kicsit napszúrtam, jobb volt csak feküdni. Este pedig egyensúlyozás két fa közé kifeszített kötélen. Az elején nagyon kutyaütő voltam, állandóan remegett a lábam, de a végére megéreztem. Még két alkalom és végigmegyek tutira.
Csütörtökön délelőtt vitorlázás, kihajóztunk a szigetek közül a tengerre, majd vissza, jó volt, csak szegény hajók elég lassúcskák (persze nem is akarnak borulni). Délután közös túra egy világítótoronyhoz, ahol lett pár jó fotó legalább.
Este meg minden csoportot elvittek egy kis szigetre, hogy ott aludjanak. Semmi értelme nem volt, semmi kihívás stb. A szigetünkön találtunk egy elhagyott lőállást, jó kis kőfallal, ami legalább valamennyire megvédett a most igazán süvítő fagyos tengeri széltől. A meleg hálózsákom persze nem volt nálam, mert a ház miatt nem vittem, így a talált, egy poláranyag, meg egy külső huzat hálózsákszerűségben, a bivakzsákban és három réteg gyapjúban próbáltam aludni. Hideg volt, néha fel is ébredtem, de mindig megtudtam oldani a visszaalvást, tehát ok. De a legjobb reggel volt, amikor pont a szemembesütött a nap, és kellemesen átmelegítette a fagyos hálózsákot. Utána már csak visszahajózás, pakolás, tisztítás és ennyi volt.
Nem volt rossz, csak a programok voltak kissé rövidek és esténként nem nagyon lehetett mit kezdeni, na meg a norvégok is kicsit antiszociálisak voltak, szokásosan.
Otthon este, meg foodclub volt – várhatóan az utolsó, kint a kolesz teraszán. Csináltam is lekváros rácsos sütit. Kicsit nem sült meg (persze én azt szeretem), de nagyon finom lett szokásosan, mindenki dicsérte.
