(katt rá, hogy láss is)

Így nézhettem ki ma...

A mai bejegyzéshez beetetésnek!
Ma halálfélelmem volt.
Már megint futni voltam.

a beharangozás után jöjjön a nap:

2008-01-30, Szerda
Sokmindentörtént nap ez a mai. Végre, szeretem az ilyet, csak még kicsit kifárasztó. Végre-végre elkezdődött a tanításom. Vagy legalábbis az óráim. Egyenlőre három bemutatkozó óránk volt. Átbeszéltük az órarendet, mikor mi lesz, rövid bemutatkozás, kérdőív Norvégiáról, az otthoni suliról, stb. Aztán egy rövid propaganda film, az óvodai szabadidőprogramokról. Itt egész természetben programozást elég nagy kultusz veszi körül, szavuk is van rá, Friluftsliv. Van értelme, de kicsit túlbonyolítva állnak hozzá, de még nem tudok róla sokat, ezt fogom tanulni félévig, majd ha már szakértő leszek, akkor nyilatkozok róla hosszabban. Egyébként, amit láttunk, hogy ovisokkal erdőbe mennek játszóterezni, van értelme. Különböző természetes „akadálypályákra”, kötelekre, sziklák mászása, de szerintem ez nálunk nem működne, elég balesetveszélyes, amit otthon nagyon rosszul tolerálnak, de majd még utána járok ennek is. Érdekes.
Mivel a három órának hamar vége lett, és kivételesen nem esett az eső, és annyira motivált kedvembe voltam, hogy elmentem futni. Megint új útvonal, egyre jobban kezdem átlátni a környéket. Csúcsra futás, a felfelén jó gyorsan, mert csak ott nem fáj a gyorsfutás, utána meg jó technikás volt a futás, mert a jég felolvadt és saras-mocsaras terepen összevissza kellett lépkedni. Egész jó kis kört futottam, el a nagy tóig, el amellett is, ahol múltkor beestem (és a tónak pont csak egy részén nem volt jég…) És ekkor. Futok hazafelé nagyban, már kicsit fáradtan, mikor egy kis dombon észreveszek valami nagy fekete állatot. Megijedtem, de egyenlőre csak kicsit. Nem farkas, az hamar kiderült, gondoltam nem lehet nagy baj akkor. Nyakörve is van, még jobb, háziállat, mindjárt jön a gazdája, gondoltam. Szép lassan, mindenesetre sétálva mentem tovább az ösvény. A kutya kikerült és egyenlőre semmi jelét nem mutatta a későbbi terveinek. Mögém került (hátba akart támadni…). Dombtetőn, kis fennsíkon megpillantottam még egy nagydarab fekete kutyát, de gazdájukat sehol se. Kezdtem nem örülni, de szép óvatosan tovább lépkedtem. Na a másik is mögém került, hasonló cseles módon. Már egészen elhagytam a kutyákat, és kicsit elkezdtem kocogni, hogy lelépjek minél hamarabb. Hátranézek jönnek utánam, kicsit megpróbáltam hessegetni, de csak olyan aranyos módon, hogy jó-jó, de nem kell nekem kutya és egyébként se jöhetnétek be a házunkba. De úgy látszik nem értettek, ezek norvég kutyák, én meg magyarul próbálkoztam (lehet angolul kellett volna, de úgy nem tudom mit kell a kutyáknak mondani). Osonok tovább, de titkon hátranézek, erre a kutya a fogait vicsorítja. Jaj. Más lehetőség híján szépen lopózom tovább, hátha ha messzebb kerülök tőlük békében hagynak. De nem, támad. Hátrafordulok, üvöltök rá, tiszta erőmből (otthon tájfutásnál bejött), egy pillanatra visszahőkölnek, de látják, hogy ez semmi plusszal nem jár, így jönnek. Nahát ebben a pillanatban volt halálfélelmem. Az erdő közepén, két támadó, nagy fekete kutyával, egyedül, mindenféle eszköz nélkül. (Már osonás alatt kerestem követ botot, de mocsár lévén semmi használható) Az egyik fejét elütöttem mielőtt megharapott volna, a másikat megpróbáltam rúgni, de elhajolt előre, de legalább hárítottam a támadását. (Persze semmilyen elmélet, modell, rendszer, dominancia-elmélet, sőt még a küzdelmi magatartás szélsőséges individualista formája se jutott eszembe – semmi értelmes, amit küzdősportból tanultunk) Kis harc és üvöltés után beláttam, hogy előbb utóbb ketten sokan lesznek, ezért a támadásokat hárítva elkezdtem iszkolni, mint egy nyúl. Mint egy nyúl, pedig nyúl még soha nem voltam…Aztán lemaradtak, ez köszönhető a technikás terepnek is, meg hogy a következő dombra, mikor futottam feltűnt a gazdájuk. Egy szót se szólt, bocsánatot se kért, semmi, még köszönni se köszönt. Kicsit pszichónak nézett ki, megszólítani se mertem, csak csúnyán néztem rá, de nem mertem kockáztatni, hátha rám uszítja a kutyáit újra. Örülve, hogy ép bőrrel megúsztam, rövid regenerációs megállás után, összeszedve magam, szépen óvatosan hazafutottam. Biztos ennek is van tanulsága, mint a múltkori tóbaesésnek, de most nem tudom mi. Nem kéne futnom? De az meg kinek és miért jó?
Hazaérve, a hasam egyben maradását ünnepelve megettem az utolsó 10 koronás kis pizzám. (nem nagyon lesz sajnos pizzám se többet, mert igaz, csak 10 korona, de rizs, spagetti, krumpli sokkal olcsóbb) Utána, egy kis nyugi-pihi.
További programom volt még a napra, át a lányokhoz és testi lefáradás után sziporkáztam a munkában. Szórólapokat, vagyis hirdetéseket gyártottunk munkakereséshez. Norvégul, mert Lilian volt olyan rendes és lefordította nekünk. A végén olyan kreatív figyelemkeltő mintákat rajzoltunk rá, hogy nem csodálkoznék azon se, ha designer irodától hívnának, hogy menjünk hamar dolgozni. Pedig én már kukásnak is beállnak, a kukák csak megértenek angolul is…
Este befejeztem a népdalok letöltését, 380 népdal töltöttem le, amivel a rengeteg munka azárt volt, mert mindegyiknek külön le kellett írni a nevét. De legalább most van sok új hallgatnivalóm.
Ja és megnéztem a tegnapról lemaradt Requiemet. Kicsikét sírtam ezen is természetesen, mint mostanában minden filmen. Valamiért mindegyiken lehet.

2008-01-29, Kedd
Az utolsó szabad napon, vagy ahogy itt szoktam mondani freetime. Reggel még nem is gondoltam rá, csak a könyvtárban mondta Fabio, amikor összefutottam vele. Mert miután bementem az egyetemre és még véletlenül akadt egy kis szabadidőm körülnéztem a könyvtárban. Igen ez könyvtár. Most ecsetelhetem mennyire jó és szép. Nem hazudok, legalább 100 számítógép van, csak a diákoknak, de a legújabb, TFT monitor, Dell gépek, szóval jók. Ezenkivül rengeteg tanulóasztal, de persze mit sem érne könyvek nélkül. Szabadidő témában kapásból 10 könyvet találtam – angolul – amik érdekelnének, és nem ártana elolvasni, persze nem lesz időm. És szabadon fénymásolhatsz, és a könyvet ha elviszed, addig maradhat nálad a könyv, amíg másnak nem kell, mert erre is való az internet. És voltak is a könyvtárban, nem úgy mint nálunk, sokan, kétszinten.
Előtte voltam a Sia-nál, megkérdeztem a kártyásfizetés, és most valószínűleg épp ezért három hónapot előre ki is fizetek, mert talán úgy éri meg. Legjobb lenne a hat hónapot, csak mi van, ha költözök, stb. meg akkor nem is marad pénzem enni. És vettem mosókártyát, 200 koronáért, és barátkozás képen megkérdeztem tőle is a régi koronát. Persze a válaszra nem voltam igazán kíváncsi, de nem árt jóban lenni a fenntartókkal. Ezt tanította a Papa.
Utána hamar el a városba a bankba, hátha át tudják váltani. Sorszám húzás, hamar sorra kerülés, féléken megkérdezem angolul, hogy esetleg át lehet-e váltani a régi koronát újjá? Természetesen, tessék. És kész és ennyi. Kicsit máshogy működnek itt a bankok is. Belépve se az fogad, ami otthon, bejárhatok az intézőkhöz, nem láttam biztonsági őrt, stb.
Este norvég után International Pub, ahol most Németország, Bulgária és Anglia mutatkozott be. Ebben a sorrendben voltak egyre jobbak, pedig a németek 5en voltak, a másikok egyedül. Rob az angol hihetetlen jó műsort tartott, ahhoz képest. Na majd mi is leszünk, elvileg már van egy kész előadás, de nekem nem tetszik, úgyhogy csinálok egy saját prezentációt és utána szavazunk melyik lesz a jobb.
Meg akartam nézni este az Requiem for a dream c. filmet, pont elég aktuális lett volna, de egy kicsit elhúzódott a program, így halasztódott talán másnapra. És egyébként is időben akartam lefeküdni, hogy másnap fel tudjak kelni időben az első órámra, 8 órás kelés, az eddigiekhez képest húzós.
Off course, your choice! Vacsorára pestós tészta, a talált, vagyis inkább zsákmányolt pesztóból. (Ezt el is felejtettem leírni, valamelyik nap, találtunk a Konsgard Alle pincéjében egy csomó kaját, lett müzlim, banános pudingporom, pesztóm, sóm.

A csúnyánbeszélőknek!

2008-01-28, Hétfő
Reggel kelés a tervezetthez képest kicsit később. De nem baj, még reggel kiderült, hogy nem érdemes az állatkerthez csak azért kibiciklizni, hogy munkát keressünk, mert most nincs. Sebaj, én csak azért is kimegyek, bevásárolni. Előtte még beugrottam Janne-hoz, megérdeklődni, hátha tud valami okosat mondani, hogy át tudom-e váltani a régi koronáimat-újjá, annyit mondott csak, amennyit magamtól is tudtam, de valahogyan ápolni kell a kapcsolatokat. Utána hát szépen, lassan, na azért kicsit gyorsabban, mint múltkor, a bevásárló központba. Körülnéztem a sport és műszaki áruházakban, de mivel minden drága, vagy nincs szükségem rá, ezért utána szép rendesen a Lidl-be. Túlköltekeztem magam, de majdnem csak hasznos, vagy legalábbis nélkülözhetetlen dolgokat vettem. Ezeket.
Margarin, kétféle, hátha jobb valamelyik 2x6,90
2kg cukor, mert olcsó és fogy rendesen 2x 12,0
Mazsola!!! – luxuscikk, 250gr, nem akarom, hogy mondjátok, hogy otthon mennyi 4,90
Kukorica konzerv 3,50
Cseresznyés joghurt, 250gr, luxuscikk!!! 5,50
Csokikrém, kék-fehér csíkos, pont mint otthon, olcsóbb, mint a lekvár 9,90
Hagyma – 1kg 6,90
Körte – 1kg 11,90
Gomba, Sjampinjong 4,90
WC papír, 8db 9,90
Chips, ajándékba, ha megyek valahová 9,90
Kenyér – legolcsóbb a városba 3,50
Gyümölcsszörp 23

Hazafelé kicsit lassabban, de haladósan. A rengeteg cucc alig fért el a kosaramba, azaz csomagtartón, övtáskában és felkötözve is jöttek néhányan. Szegény bicikli. A norvég-órát el is felejtettem volna, de szerencsére találkoztam Sammy-vel, aki szólt. Ha nincs nem megyek.
Este legalább egy kicsit végre örülhettem is valaminek. Azaz két dolognak is, de nem tiszta szívvel.
Az egyik, hogy kiderült, hogy beválogattak a Magyar Válogatottba!!! Azaz válogatott kerettag vagyok, ami azért nem semmi. Nem is tudtam róla, a Pruki küldte el emailben, ha nem szól…És ez annyira jó, igaz, hogy nem nagyon az én érdemem, de olyan nevekkel vagyok egy válogatottban, mint Takács Pál, Kézi Gábor, Forgó Szilárd stb., nem semmi. Csak hát szomorú is vagyok miatta, mert nem vagyok otthon, hogy versenyezhessek is. De majd nyáron, meg ősszel hátha!!! És remélem nem hozok majd szégyent a válogatottságra! Aki nem hiszi, járjon utána: http://madartoll.hu/node/246
És Judittal is megbeszéltük a nyári versenyeket. Ernyőre fel, mindent bele, mindent!
A másikat nem árulom el.

Repülök a válogatottságom felé:


és céltérek:

2008-01-27, Vasárnap
Szép idő!!! Bár a kelés késői, de ez betudható a két napja tartó éjszakázásnak. Program, tegnapból fakad, mivel ugyebár megtudtam, hogy az Oderja (na majd megnézem hogy írják pontosan) szigeten van starthely, és ugyebár leszálló az nem nagyon, csak a tenger, meg talán a világítótorony mellé. Persze nem kell leszállni, repülni kell! Csak ahhoz előbb fel kell szállni és bizony én inkább a felszállót nem találtam, remélem csak én kerestem rossz helyen. Találtam két helyet, ahonnan rossz esetben el lehet startolni, de még az otthoni régi-Mária, vagy Kétágú-nál is sokkal parásabb placcok. Első féldomb magasságban van, ernyőt egy katonai bunker félgömbjére lehet teríteni, akkor van még talán 4-5 kislépés a függőleges sziklafalig. És ez nem csak olyan rámondjuk, hogy függőleges, mint a Kétágú, hanem szikla és esel 8 métert. A másik fenn van a hegytetőn, inkább az tűnik reális starthelynek, csak itt meg nem igazán van se meredekség, se hely. Két fa között talán át lehet repülni, beülő-hevederek még átférnek és akkor jó, vagy nagyon kioldalazni starthely után, az egészet kerülve. Hát kiváncsi leszek, febr. 2. lesz a klub találkozója, majd kiderülnek a dolgok. De addig is lehet, hogy megveszem ezt az ernyőt, bár meg kéne várni a helyi oktató Trangoját, de ha jó ára van, akkor inkább ezt is megveszem. Nem mintha lenne munkám, vagy pénzem rá. http://cgi.ebay.de/Gleitschirm-Airwave-Magic-3-M-80-105-kg_W0QQitemZ260207292282QQihZ016QQcategoryZ18676QQssPageNameZWDVWQQrdZ1QQcmdZViewItem
A nap nagyrésze a szigeten telt, de teljesen szét voltam csúszva, inkább hazamentem pihenni. Az utcán találtam egy orgonát, egy igazi orgonát (hangszert). Valaki levitte, gondolom már nem kellett neki. Nem volt ötletem, hogyan lehetne itt Norvégiában pénzzé tenni, így csak lefotóztam.
Vacsi-ebéd mindkétszer finom zöldborsós rizs, kicsit ínyenckedve, variálva az unalmast, sültvirsli sajttal és mustárral sütve. De a borsó sokat dob rajta tényleg.

Tessék, egy közös kép
(nincs is több közös képünk...úgyhogy, ha olyat akarsz a videóba, akkor először repülnöd kell jönni, és ez a kép sem 2007-es...)

2008-01-26, Szombat

Nagy nap a mai? Igenis-nemis. Nem igazán lehet, nagy nap egy olyan nap, amikor esik az eső. De aztán később nem is esik. Délelőtt rövid, esedékes bevásárlás.
Kenyér 4
Margarin x2 13,80
Narancslé – a vendégség miatt 11

Én nem vettem szálltam bele a lányok ajándékborába, elvi okok miatt, holott pénzügyileg jobban jártunk volna. De így a vendéglátóink jártak jobban, több innivalót vittünk. Ha már gesztus, legyen feléjük gesztus. Útközben találtam egy jónak kinéző elhagyatott biciklit. A délutánt azzal töltöttem, hogy szereztem hozzá ülést és kereket. De mikor este visszamentem érte, kiderült, hogy mégis le van zárva, olyan küllők közé betolt zárral. Kár, mert így csak az utcaképet szennyezi (igen – ez már vizuális környezetszennyezés). DE még akciózok a dolgon, úgyhogy ha valaki kijön hozzám, biciklije lesz – tehát tessék csak jönni.
A nap legérdekesebb eseménye természetesen a vendégség volt. Összesen 11-en voltak rajtunk kívül, ebből 3 gyerek. Jó hangulatú volt, sok beszélgetéssel, Vietnami túráról történő képvetítéssel, és kiderült, hogy a statikusok gyereke már óvodás korában jobban ért a tartószerkezetekhez, mint én. Szép. Vacsorára lasagne, amit én még soha nem ettem – ráadásul spenótos, csak olyan jól nézett ki, meg kellett kóstolnom, de finom. Még a spenót is – mondjuk a spenótfőzeléket is szeretem. Utána ráadásként rakottkrumpli és az egészben a legjobb, hogy kiderült, hogy lehet itt is kapni tejfölt és túrót. Ezzel egy kicsit kinyílt a főzési perspektíva.
És bűnöztem, vagyis, megkóstoltam a rákot. A halat ha megeszem hányok, de azt mondták, ennek nincs olyan íze, édes húsú, stb. Meg is pucoltak nekem egyet. Arra biztosan nem lettem volna hajlandó, hogy én pucoljam meg és utána egyem meg. Egy darabig csak tartogattam a kezemben, próbáltam elterelni a figyelmemet, de aztán megkóstoltam…halszerű. De kibírtam hányás nélkül, ledolgoztam azt az egy falatot, aztán sütivel, chipsszel alaposan leöntöttem. Halat, azt akkor sem fogok enni, szegény huppok.
És a legjobb hír, hogy kiderült, hogy van közöttük egy siklóernyős, és kiderült az is, hogy a Városka szigetén, az Oderja-n is lehet repülni. Igaz csak ParaPro 5-tel, de az nekem már mióta megvan (persze először csak az lett beírva, nem tudom, miért, de azóta már jogos).
Vasárnap meg is néztem, de arról csak holnap.

És láttam szivárványt a folyónk fölött! Szivárványt!

ui.: jellemző, hogy eddig kiktől kaptam kommentet a videóhoz. most vagy nem nézte meg más, vagy csak nem kommentezett külön kérésemre se. Köszönöm.

És a youtube-os változat!
De a blogos hosszú talán jobb!

2008-01-25, Péntek

Esősen induló nap, esősen folytatódó nap. Délelőtt főleg fordítás, UP hírlevelek. Lazulás, szokásosan. A mai napra volt egy közös meghívásunk a lányokkal együtt az amerikai Tom-hoz. Hamburgerre. Kicsit érdekes volt az egész. Néhány emberrel már egészen jól tudok beszélni angolul, de valahogy vele nem boldogulok, még megérteni is nehéz, egyrészt mert gyorsan beszél, másrészt pedig olyan szavakat használ, amiket nem igazán ismerek. Én eléggé feszengősnek éreztem az egészet, pláne, hogy csak két szék volt, így nekem végig állnom kellett. De a hamburgere legalább egész jó lett, ő sütötte a húst, marhahúsból. Normális húst most ettem először Norvágiában!!! Aztán még elfogadtam a kínált narancslét, meg a norvég specialitás krumpli palacsintát, margarinnal és cukorral…pedig csokikrémmel kifejezetten finom. A globális felmelegedésről beszélgettünk, angolul. Sokat értettem belőle. Cserébe visszahívtuk jövő hétvégére paprikáskrumplira, na majd aktívkodok.
Holnapra pedig megyünk vendégségbe a helyi magyarokhoz!!!
Este videókat és fotókat válogattam össze, hogy aztán éjjel elkészítsem belőle a videót. Egész nap semmit se csináltam, nem bírtam magammal, úgyhogy fél tízkor elmentem futni egy kellemeset. El a szigetre, fel a csúcsra, majd haza, körbe a két hídon. Nem esik jól a lábaimnak a gyors futás, fáj, főleg a betonon, csak felfelé jó gyorsan futni. De az jó.
Mostanság megcsinálom a videót, és elkezdem felrakni a youtube-ra, majd megnézhető lesz, SŐT!
Kicsit prodzsektezek a videóval. Én művészkedésnek hívom jelenleg, persze most meg lehet kritizálni, mert eléggé érdekes a koncepció. Azaz, mivel, hogy programocskám automatikusan vágta össze, ezért én nem igazán kellettem hozzá. Vagyis csak kiválogattam a képeket, videókat, zenét és ő maga pedig összevágta. Kibírtam, nem néztem meg. Tehát én még nem láttam. Tesztelem az embereken, az embereket. Úgyhogy aki most ezt itt olvasta, az legyen szíves a kommentbe mondani valamit a videóról. Tényleg, kérem szépen. És ha jókat mondtok, akkor elolvasom én is. Ha lesz energiám összevágom szuperra is, csak az sok macera…És ez csak rólam szól főleg, néha ilyen is kell, hogy lássam, még tudok repülni. Nagyon szenvedek nélküle. Már kb. 1 hónapja nem repültem, tüneteim vannak. Ki is röhögtek miatta.
Lehetséges, hogy nem is kell már az ember a vágáshoz? És nélkülem mi lesz az egészből? Majd kiderül!

2008-01-24, Csütörtök
Ébredés esőre, nem is remélek semmi jót, így nekilátok a tegnap letöltött programmal a videóknak. Gerlitzeni túrával kezdtem, de majd még lesz egy 2007es repülések, vagy valami ilyesmi. Van rajta mit kritizálni, hadd ne soroljam. Nem fontos, aki nagyon akar beolvashat, de fölösleges. Majd a saját repüléseimmel foglalkozó videó szebb lesz, természetesen. Közben szerencsére az idő is megjavult, elmentek az esőfelhők, szimplán felhős, majd kis napocska is lett. Be is a suliba, mert ha nincs fotóklub, akkor máshol kell a fényképezőnek utána érdeklődni. Janne-tól kérdeztem meg, persze igazi megoldást nem tudott, mutatott egy oldalt, ami nem rossz, de nem a tökéletes. Azért beszélgettem még vele egy kicsit, nem árt fenntartani a jó kapcsolatot. Utána be a városba, a fotósboltba. Ott utánakérdeztem, és persze megmondta a legnagyobb fotósoldalt. Már írtam is két 10D-nek, vannak is kb 10e expóval 2000-2500 NOK között, lehet, hogy ezek lesznek.
Mivel tegnap már megjött az első számla, ki tudtam számolni, mennyi lesz 5 hónapig. A kártyámon lévő pénz épp elég lesz, kicsi még marad is, ha júniusig maradok. Persze próbálok tovább. Meg van még kicsike lekötött pénz is. Úgyhogy ha még munkám is lesz, akkor majdnem királykis leszek. De csak majdnem…
Boltba megint ügyes voltam, már van cukorkám is. Szokásos kenyeret kellett csak vásárolni, persze begyűjtöttem megint néhány kenyérmaradékot, így más kenyereket is tudtam kóstolni. Aztán valaki otthagyott a pénztárnál, a fizetés utáni résznél, egy kis doboz cukorkát. Valaki meg elvittem, nehogy valaki más vigye el…!
Ebédre lágytojás, ahhoz képest, hogy először csináltam, egészen jó lett, finom. És most tojásos napok jönnek, mert különben megromlik. Holnapi menü, tükörtojásos rántotta, lágy tojás körítéssel, tojáslevesben, főtttojás darabokkal, kifújt tojással díszítve.
Délután kicsit elmentem fotózni, persze elkezdett egyből esni, kezdek megint összeveszni, bajusz összeakasztás lesz, megint a felhővel, csak félek, neki a peckesebb.
Este norvég, igeragozás egész órán. („De vajon, ő tudta-e, hogy mi tudjuk-e azt, hogy ő tudja, azt hogy mi tudjuk azt…” – Ne ragozd!)
Utána jelmezes party. 60-as, 70-es, 80-as évek. Csak kicsit néztem be, mert belépés csak kosztümben, amivel, mondjuk épp nem annyira készültem és kellett volna kaját/inni vinni, amire meg nem nagyon van keret. De azért lementünk hiénázni, kicsit tömtük magunkat, kis tánci, de aztán haza.
Fogadjátok szeretettel a videót!:
(márha egy videót lehet fogadni, pláne mi köze a sok szeretetnek a videóhoz…főleg Gerlitzenhez!)

2008-01-23, Szerda
Már megint egy nem annyira jó Szerda. És miért? Mert esőre ébredek. Esik. Mint, mindig és folyton. Így nem sok mindent lehet csinálni persze, szokásosan. Azért nem mindenkinek. Például Géza születésnapja ma van. Azért kívántam neki már tegnap, mert ugyebár mindig egy nappal később írok. A Macskafogót már másodszor néztem meg, mióta kinn vagyok, de olyan jó. Tényleg jó, alap, tanítani lehetne. Nem az a tipikus bugyuta történet, nem agresszív, de mégis izgalmas, szép és hepiend van, de nem az a gonosz meghal, jó megmenekül, hanem keresztényi, vagyis ha most ez jó értelemben nézzük, akkor a bűnös megjavul és a jó elnyeri méltó jutalmát. Nem beszélnek benne csúnyán, mégis élvezhető felnőtteknek is. Nem tudom, hogy a második részben tudták-e ezeket a tiszta, és tisztán szép és jó dolgokat továbbvinni…Sok rosszat is hallottam róla, de van akitől jót hallottam. Vélemények? Nyugodtan lehet írni kommentbe, aki már látta.
És, hogy még egy kis plusz rossz is legyen a napban, leégett a nagyi boltja Salgótarjánban. Nem tudom, ennek mik lesznek a következményei…

Gézának szülinapjára!

2008-01-22, Kedd

Kora reggeli program lett volna a rendőrség, fél kilences, de elaludtam, mit csináljak. A következő programot már szerencsére nem késtem le. Az újabb munkaközvetítő, akiket az STA ajánlott nekünk sok szeretettel. Elején nem túl lelkesen fogadtak minket, de aztán oldódott a hangulat. Szokásos, küldjetek önéletrajzot, meg, hogy mit szeretnétek dolgozni és meglátjuk. De legalább nekik elvileg van munkájuk. Na majd kiderül. Ha jövő hétig nem sikerül munkát találni, akkor van egy tuti tipp, ami biztosan működik, csak nem biztos, hogy teljesen legális. Na várok.
Utána lett emiatt a rendőrség, ahol, most először várni kellett az ügyintézésre. Ez meglepetés, mert eddig ilyen szempontból is elég pozitívnak tűnt Norvégia. Kivártuk azt a fél órát, majd megkaptam a tartózkodási engedélyem, úgyhogy folyamatosan itt tartózkodhatok aug. 31-ig. Azért addig nem tervezem, de ki tudja mi lesz, olyan messze van még.
Utána kicsike boltozás, gyümölcs és zöldségutánpótlás, hogy meglegyen minden, ami szükséges. Körte, banán (mert az volt akciósan olcsó) és hagyma. Fő az egészség.
Délután sok szabadidőmben, de a szép napsütést kihasználva irány az erdő, a ház fölött lévő ezertavas helyre. Laza futást terveztem, mert a térdem még nem az igazi, olyan egy órásat. Kicsit későn indultam, úgyhogy a fényviszonyok is pont ehhez igazodtak, azaz hozzám. Még fedezek fel újdonságokat, annyira még nem vagyok ismerős. Sok új tó, sok új terep, sziklák.
Az irányt a múltkori tóbaesős rész felé vettem, mert ott nem bírtam rendesen körülnézni a hó, meg a nagy hazasietés miatt. De csak elfutottam a tó mellett, mert útközben a csúcs lett a cél. Rendes út nem is nagyon vezetett fel oda, csak kis csapások, de hó nélkül, megfagyott sáron nem gáz. Fel-fel-fel. A csúcs nem volt igazi csúcs, csak egy nagy lapály, de meseszép. Már éppen jött fel a hold, telihold. Hatalmas sziklák, kis növényekkel, holddal, nagyon fotó lett volna, de ez örök dilemma, hogy futáshoz, nem tudok fényképezőt vinni. A nagyon pláne nem, de kicsit se (ami most itt nincs is), mert hamar elromlana a sok rázkódástól. Szóval buktam a fotót, majd holnap, gondoltam, aztán eszembe jutott, hogy holnap már esni fog. Hát csak én láttam, nem muti. Lefelé nem akartam arra menni, amerről jöttem, így neki a tundrának (ha nevezhető ez a növényzet annak). A bokrok és örökzöldek között nem olyan jó futni, de legalább szép. A sziklatáblákon lett volna jó futni, de a legtöbben tükörjég volt, az olvadás, majd hideg miatt. El is estem, pedig nagyképpel azt hittem, hogy ebben profi vagyok. Egy csomó másik tavat fedeztem fel, csak ez a rész már sajnos nincs a térképen. DE hazataláltam, hazafelé is nagyon szép úton, mocsaras, sziklás terepen.
Útközben jó sokat álmodoztam, repülésről, Mt. Blancról, meg főleg a kettőről együtt…

Otthon sajtostészta, spórolós kaja, de innovatívkodtam. (Ezt a jelzőt használta a vezetőtanár a Rákocziban ránk, miután beálltunk játszani a gyerekek közé.) Rájöttem, hogy a sajtreszelőt, ha tésztaszűrőnek használom, akkor nem kell elmosni. Mosogatni utálok, de minden nap, szépen, alaposan, muszáj!

Boldog szülinapot Géza! Álmodozz egy Furioról!!

Fight!

2008-01-22, Hétfő
Kelés kicsit később, sajnos. Reggeli csak egy körte, mert kenyerem az elfogyott, boltba kell menni. Hamar fel a biciklire, irány az egyetem, mert pár dolgot intézni kéne. Első út STA-ba, akik a munka miatt segítenek. Első kérdés persze a fotóklub, ami kiderült, hogy megszűnt, sajnos. Így ez se lesz már. Második kérdés a munka. És igen, van már valami, megadott egy ötödik munkaközvetítőt, de azzal a kiegészítéssel, hogy hivatkozzunk rá, és örülni fognak nekünk. A sportlehetőségeknek is utánajártam már félig, de pl. röplabdacsapathoz, csak ágy csatlakozhatunk, ha van bérletünk a sportcsarnokhoz. Az pedig 1400 korona, úgyhogy röplabda se lesz. A többi sport, még intézés alatt. Suli után irány a rendőrség, de a tartózkodási engedélyes részleg zárva.
Tovább a boltba, kenyérért. Mindig körülnézek a boltokba, hátha van valami olcsó, és jó. Elcsábultam. Vettem még egy kiló lekvárt, mert az almalekvárom már eléggé fogyóban van és kell is a változatosság, meg olcsó is volt.
Brod 0,75kg 4 NOK
Eperlekvár ( a lekvárt úgy kell kiejteni, hogy sziltetöj, magyar fonetikával) 12, 90 NOK
Este egyhangúan telt. Hagymáskrumpli főzés, sült virslivel és sok mustárral. Elég finom lett, mit ne mondjak, csak olyan sok idő megcsinálni.
Este Harcosok klubját néztem végig angolul, most már sikerült.

2008-01-20, Vasárnap
Megint szép idő. Nem rossz. De ennek ellenére kelés nem túl korán. Sajnos.
Vasárnap a városban semmi sincs nyitva, nagy punnyadás van mindenfelé, nem sok mindent lehet csinálni. Jobb program híján fotózás, ami azért magában nem rossz. Alaposan bejártam a szigetet, besétáltam ez erdőbe. Hogy néz ki itt egy erdő? Nagyjából sziklák mindenfelé, sziklán kell lépdelni, ami ilyenkor, amikor nedves, futócipőben nagyon csúszik, de élvezem, még fényképezővel a kézben is. Általában fenyőfák, de azért sok nyírja is vegyül közéjük általában. Földön fenyőszerű cserjék, tuják, zuzmók, meg mindenféle hideget jobban tűrő zöldek. Virágok még nincsenek, de szép lesz tavasszal. És körbe a tenger, és jönnek, mennek a nagy hajók. Gondolkodtam, hogy tavasszal-nyáron majd át kéne úszni a szembelévő kisszigetre, de pont a hajózó útvonalat kell keresztezni, az pedig elég merész ilyen nagy hajók között – alaposan körbe kell nézni, hogy mik a kapitányok tervei.
Este majdnem vettem egy Advance ProII tnadembeülőt, de valami magyar nyerte meg helyettem, 136-ért, két másodperccel késtem le, igen nekem most erre van a legnagyobb szükségem. Utána volt még egy Skyline 150ért, ami szintén elég olcsó, de az nem tetszett annyira. Nyárig hátha lesz UP.
Este melegszendvics, és megint megúsztam egy melegételt. Általában amikor 3-4 napos a kenyér, és kezd elfogyni, akkor a végét meg szoktam sütni. Finom és olcsóbb is, mint egy melegétel. Kis paradicsommal, mustárral és majonézzel kellőképpen lehet variálni.
És persze a legfontosabbat felejtem el leírni. A szigeten ahogy sétálok egyszer csak mintha ismerős hangokat hallanék. Gyerek. Közelebb megyek, hogy csak képzelődöm-e, de nem. Magyarok!!! Körbenézek kik lehetnek a szüleik, köszönök, és tényleg. Egy magyar család, akik itt dolgoznak egy ideje és még páran. Ez jó. Valamiben biztosan tudunk majd egymás hasznára lenni!!!
Este nagyon Wagas Festival! Nézés! Beszélés! Álmodozás!
Nyáron Dune de Pyla!!! Szeretném…

Duo

2008-01-19, Szombat

Reggel időre kellett menni, ilyen is ritkán van. Ezért kelés időben, reggeli és Martinnal el valahová. Kicsit nehéz volt megtalálni elsőre a helyet, de késve sikerült, de még be tudtunk kapcsolódni gond nélkül. Azt, hogy mi ez az egész egyenlőre Ági miatt nem árulhatom el…
A legtöbb ember már úgy is tudja MSN-ből, aki nem és szeretné megkérdezheti, de nem mindenkinek publikus. Ebéd idő körül értem haza, gyors kaja, a tegnapi szuperfinom paprikáskrumpli maradéka. A lábosból, mert az egészben az a legjobb, amikor kenyérrel kitörlöd a maradékot!
Hogy aktívan teljen a nap, gondoltam megkeresem a Lidl-t, hátha olcsó(bb). És mivel jó messze van (10km) az egy kis túrával is felér, meg hátha fotózgathatok közben. A nap süt, meleg van, kabát nem is kell! Gondoltam, naívan. (Többször rájöttem, hogy néha a magam módján azért elég naívan is tudok gondolkodni.) Elindultam valamerre, az elején még tudtam merre megyek, mert annyit megjegyeztem a térképről, de utána, mikor már a táblák se azt mutatták, amit szerettem volna, akkor kezdett érdekes lenni a dolog. Fejbe nagyjából be voltam tájolva irányilag, azaz kb. láttam magam előtt a helyet, ezért a legtöbbször találomra fordulgattam a bicikliút elágazásokban (mert itt ilyen is sok van!!!). Teljesen fogalmatlanull bicózgattam, csak az aggasztott, hogy a hátam mögött gyülekeztek a fellegek. De azért még mentem, nem tudom hová. És persze elkezdett esni, én meg szárazra való ruhában, ha már napsütött. Gondolkodtam, hogy visszaforduljak, csak már jó messze voltam. Valamiért inkább továbbmentem. Azt találtam ki magamban, hogy még felmegyek a hegytetőre, és ha ott sincs semmi, akkor hazaindulok. Az a kis idő úgyse számít, mert ígyis-úgyis csuromvíz leszek. És csodák-csodája ott volt egy egész bevásárló-komplexum. Keresni kellett nagyon a LIdl-t, mert az volt a legkisebb, legeldugottabb helyen. Kenyér 3,50, nem vettem, mert még van otthon, de jó tudni. Csak napi szinten kijárni azért messze van. Néhány dologban azért olcsóbb a Lidl, nagybevásárolni majd jövök (mert van 1l joghurt 20 koronáért, a boltban meg normálisan a kis pohár 8-10 körül és annyiért nem veszek). Benéztem még műszaki boltba, és minden kb. ugyanannyi mint otthon, HP 5Mp 3x opt zoom gép 500 korona, nagyon elgondolkodtam. De ami a legjobb, hogy az outlet boltban futó és sportcipők, de csak márkások 100-200 korona között. Ha lesz pénzem, minden tesómnak viszek haza edzőcipőt. (És nem csak kommerszek vannak: Nike, Adidas, Puma stb; hanem van New Balance is, végre lesz egy olyanom) És a bevásárló központban Columbia túrafélcipő 200, túrabakancs 300, neee!
Idő elég változékony, hol esik, hol nem, de így legalább nem áztam el. A 10 km hazafelé 45 perc lett, mert úgye, ha biciklizel, akkor mindig van legalább egyik irányba szembeszél, hát most hazafelére kikaptam egy nem is kicsikét, olyan orkánszerűt. Másrészt bicómnak sajnos túl könnyű fokozatban van a váltója, ami még egyenlőre nem is működik, csak lassan lehet vele menni.
Este pizzázás lányoknál, és hogy mik derültek ki. Teljesen véletlenül Juli mondta, hogy nővére a nyáron tandemezett. Hoppá! Persze Juli szombathelyi, de mondta, hogy talán van a gépén fotó, meg videó róla. Volt. És vajon ki vigyorgott az első képen rögtön??? Kicsi a világ, azt szokás ilyenkor mondani. A nővérét Kátus vitte, de a barátnőit én. Unplugged videók és fotók rólam, bénázósak, de tiszta hátszélben tandemeztettünk Epölben, ha munka van, dolgozni kell.

2008-01-18, Péntek

Kelés a normálisnál kicsit később, fél tizenkettőkor. Tudom nincsen ez így jól, már nagyon szeretnék én is visszatérni a normális, otthoni megszokott éjfél körüli fekvés, és 7-8 körüli kelés menetébe. De nem megy. Nem bírok elaludni elég hamar, hiába fekszek le, akkor csak az ágyban forgolódok, és nem alszok, de mivelhogy későn feküdtem le, esetleg még felébredek a beállított telefonomra (persze, aki ismeri a telefonom, tudja miért), de felkelni nem tudok, mert nincs meg az a motiváció, ami elég erős lenne ahhoz, hogy felkeljek és ne maradjak még egy kicsit a puha, meleg ágyikómba. Így visszaalszom, és későn ébredek fel. De igyekszem, ha majd elkezdődik a tanév, könnyebb lesz.
Idő persze a tegnapi napsütés utána mi más lenne, mint vacak esős, de ez van. Valamit csinálni kell. Irány be az egyetemre, mert sürgetni kéne a munkát. Persze már zárva volt az STA, de legalább elmentem a SIA-ba, a házfenntartósághoz, megkérdezni a mosógéphasználatot. 200 korona 20 mosás, az én házamban, és nincs kisebb bérlet, ami csak azért baj, mert szerintem nekem nincs szükségem ennyi mosásra, úgyhogy lehet, hogy a lányok házába mosok majd, mert ott van 10 alkalmas bérlet, vagy kell találnom egy mosótársat.
Egyetemen azért körülnéztem az étkezőben is, hátha van valaki ismerős, de nem volt senki. Azaz, volt egy elhagyatott tányér sültkrumpli és egy kis ketchup. Hát elég ismerősnek tűntek, nem tudtam, oda merjek-e menni vagy se. De nagyon kivánkoztam. Körbenéztem figyel-e valaki, kamera valahol, de senki-semmi. Odamentem, összerendeztem, felkaptam és ki a suli elé. Na nem mondom, a krumplicska nagyon hálás volt, mert nagyon magányosnak érezte magát és már teljesen kihűlt emiatt. Hálából felajánlotta magát, hogy megegyem, amit én szívesen teljesítettem.
Hazafelé bolt, mert elfogyott a kenyerem. De már négykoronás kenyeret vettem, ami tök ugyanolyan, mint amit eddig ettem, csak persze jóval olcsóbb. Kipróbáltam a minden boltban lévő kenyerszeletelő masinát, persze nem csak a felvágás miatt, hanem mert egy csomó szelet kenyeret otthagytak. Szépen bepakoltam a kenyér mellé, jól jön az a néhány szelet mindig.
Vacsorára viszont főztem paprikáskrumplit. Szokás szerint nagyon finomat. Ebben sajnos verhetetlen vagyok, és erre tényleg büszke vagyok!

Sajnos nem megyek Dániába, mert kiderült, hogy 50 korona csak a hajójegy, de onnan még busz és egyebek, ami pluszba 130 korona, és erre azért még nem futja. De el is marad, mert nem indul el holnap a hajó (a 20 emeletnyi magas óceánjáró) a várhatóan rossz időjárás miatt. Kíváncsi vagyok, mert holnapra napocskát ígért a meteo!!! Ki akarok menni!!! Úgyhogy ajánlom nekik.

Csopikép (katt rá, hogy nagybal lásd a nevek miatt)

2008-01-16-17, Szerda-Csütörtök

Szerdán viszonylag normális kelés után, semmilyen nap. Egy olyan nap, amikor semmit se lehetett csinálni, mert az eső zuhog, nem esik, zuhog. Úgyhogy egész nap otthon, viszont így legalább fordítottam és főztem egy kis rizst, hozzá sütöttem mustáros-hagymás-virslit, így legalább viszonylag normálisan ettem. Megkaptuk emailben, meg majd megkapjuk kinyomtatva is a csoportképet, úgyhogy azt felrakom. Megpróbálom ráírni, hogy ki-kicsoda, nemtudom mennyire fog sikerülni.
Viszont másnapot vártam, mert jobb időt ígértek és tényleg.
Kelés ezért normálisan (mondjuk fél 10 körül itt nagyon ok) és intézések és reggeli után irány a természet, természetesen a telepakolt Crumplimmal. Biciklivel vágtam neki az erdőnek, mert azzal kevésbé lehet tóbaesni. Az utakról nagyjából elolvadt a hó, csak néhány helyen maradt még tükörjég, de az meg élveztem, és ezen semmit se ér még a szögesgumi se. Elején rögtön találtam 4 olyan hatalmas tavat, aminél még nem is jártam, körbenézegettem rendesen, aztán tovább arrafelé, amerre jártam. Kis downhill-szakasz a városi bicóval, de nagyon tetszett. Csak olyan szoftos, pont jól kanyargós, fe-le, lendületből gurulós. Aztán bicikli le, gyalog tovább. Főleg olyanokat fotóztak, amik fekete-fehéren jól mutatnak. Majd fél év múlva kiderül, az majd érdekes élmény lesz.
Hazafelé kikötő felé, és rövid bevásárló körúttal kiegészítve. Sajnos jó sok pénzt költöttem, de muszáj. Ezeket vettem:
MATOLJE 2L FIRSTPRICE (=tesco márka, de jó) 23,90
BORDMARGARIN x2 (gyorsan fogy, de így szeretem) 6,90x2
HVITOST 1 KG FIRSTPRICE (sajt) 49,90
FARIN (álcázott cukor) 1KG 12,50
MAJONESE EKTE (mert magába nagyon száraz a risz) 7,00
PŐLKSESENNEP (mustár, de nagyon finom édes fajta, nem csípős, én ezt szeretem) 7,00
ERTER (borsó) 800g 11,50
MAISKORN (konzervkuki) 3,50

És most kiszámoltam, hogy eddig összesen elköltöttem itt 764,1 NOK, azaz 25215 forintot, ami nem semmi két hét alatt, mert pont annyi ideje vagyok itt kinn. De ebből a kaja az 490,1 NOK, ami forintban 16173, ami szintén nem kevés, de ebben egész sok olyan van, ami hosszútávon jó lesz, így megpróbálom a havi kajapénzt 20ezer forint körüli összegre szorítani, ami az egész kint létre kb. 100000 körül jön ki kajára. De majd megkérdezek hazai koleszosokat viszonyításképp, hogy ők hogyan tudnak kijönni.
Este még kis maradék rizs, fahéjjal és cukorral, majd norvég. Múltkoriak gyakorlása, és új dolgok időjárás és bútorok. Vicces, mert más mondatszerkezettel kell a rossz és jó időt mondani.

Ma egész nap, meg tegnap és tegnap előtt is ezt a számot hallgattam.
Itt van három verzióban is, hogy háromszor meg lehessen hallgatni:

2008-01-15, Kedd

Egyetlen képem, amin dolgozok. Ernyőfestés. A legelső "saját" ernyőm, a jó öreg zöld Visionom

Komoly programok a napra. Munka!
Ezért kelés korán, viszonylag, de sikerült. Reggelire egy szem körte, mert a kenyerem elfogyott, venni kell (persze előző este szendvicssütőben megsütöttem az összeset, annyira finom!). Lányokkal találkozó a hídnál, de előtte még beugrottam a boltba kenyérért 8ez nagy hiba volt, de féltem, hogy már nem lesz az olcsó fajta, a francért nem tudott elfogyni…). Csak Juli jött, de így is aktívan vágtunk neki a városnak, céllal. Első útba eső hely, és tényleg csak útba eső hely a Manpower volt, de persze azért benéztünk. Küldjünk CV-t, regisztráljunk a honlapon, és ha lesz szólnak. Tovább a pályaudvarra, vonatjegyet venni, Julinak. Utána visszafelé a két másik irodába, Job-zone és T(xy)- team, de gyorsan elhajtottak minket, hogy aki nem tud norvégul annak úgy kell. Nincs munka. Utolsó helyen voltak a legkedvesebbek, küldjük el személyesen neki emailben a CV-t, meg hogy mit szeretnénk csinálni. Mivel ilyen rendesek voltak, elhoztam az utolsó kirakott fényvisszaverő pántot.
A nap további részét bevásárlással töltöttem, négy helyről gyűjtöttem be a dolgokat, íme a lista:
LOF 0,75 kg 5,90
PAERER (körte) 4db 7.33 (12,9NOK/kg)
TOMATER (spanyol) 4 db 6.22 (12,9NOK/kg)
GRILLPOLSE 1kg 22
STEKEMARGARIN 0,5 kg 8,90
SPAGHETTI 1kg 7,90
EGG 18STK 24,9

És találtam kenyeret 3,90 NOK-ért, ami már magyar viszonylatban is az olcsóbb fajta kenyerek közé tartozik, úgyhogy ha ügyesebb vagyok, akkor spórolhattam volna eddig 6 koronát, 180 forintot, vagyis egy teljes kenyeret, pff (ezt a szót most használom először, de eltanultam).
Amit megfigyeltem, a margarint és cukrot nagyon gyorsan fogyasztom el…(Két hét kb. 1 kg cukor és ugyanennyi margarin). De legalább ezek nem a legdrágábbak.
És megismertem milyen az, amikor valakinek kiguvad a szeme az éhségtől! Négykor ettem a reggeli körte után, de már igencsak ideje volt. Itteni első, saját, húsos kajámat, egy virslis, hagymás rántottát. („a franciáknak üzenem, hogy legyenek résen a présen, a présen...
mert keményen tolják a fiatalok a New Generation!”)
Este norvégtanfolyam. Sok új szó tanulása. Számok, napok, ételek, de most már nem írok le mindent.
Este pedig az egyetem pubjában bemutatkozó-est. Ma Norvégia, majd mi is prezentálunk, sok igyekezettel. Ezt a gyönyörű filmet vetítették le. Érdemes végignézni. Direkt van benne egy rész a kedvemért! Legalábbis szerintem a kedvemért tették bele.
Stavenger és Bergen. Ide kéne eljutnom. Fjordok, sziklák, repülés. BÁZIS (nem merem nevénszólítani, de fordítsátok le angolra, és minden egyes betű után rakjatok egy pontot és megkapjátok, amire gondoltam) Mutatták a helyet!!!!

Ééééés szombaton elutazom, külföldre, de titok!

2008-01-14, Hétfő

Szépen indult a nap, nagyon szépen. Nem is tudom, hogy telefonra, vagy másra, de felébredtem. A nap kelt fel éppen, varázslatos, északiasan vörösre, lilásra festve az eget. Örültem. Nézegettem, aztán még visszafeküdtem és aludtam néhány órát, mert jól esett. Ébredés után gyors reggeli, a szokásos, aztán kis gépezés ééés éés. Talán összekapta magát az eső, vagy csak előre eltervezte, nem tudom, de nem esett. Úgyhogy hamar magamra futócipő, futónadrág, polárpulcsi és hajrá. Már rég kinéztem merre szeretnék menni , sok kis tavat jelöl a térkép, azzal nem járhatok rosszul (vagy mégis? az a későbbiekben kiderül). Rögtön ahogy betértem az erdőbe térkép és egy hatalmas tó fogadott. Körbefutás, közben mindent a fejben gondosan jegyzetelve. Vízesés, arra is város, szögek a falba, sziklamászó hely stb. Elején szép nagy kiépített úton indultam, de a tó után letértem egy kis ösvényre, mert mégiscsak azok szoktak a szebbek lenni. Elején még jónak tűnt, csak sok elágazás volt és egyre járatlanabb lett. Jó útvonalválasztás – hiába, tájfutó voltam. Csak amikor már mindenhol sípcsontig érő hóba futottam, ott kezdetem egy kicsit elgondolkozni, hogy lehet, hogy kicsit ostoba választás volt. Mi az hogy! A magas hó és a mocsár volt a két választható alternatíva, egyikben bokáig víz, másikban sípcsontig hideg. Mindkettőt választottam.
Kilyukadtam egy tóhoz, persze kb. ez volt a terv, felmásztam a gátjára, és onnan néztem szerteszét. Ezen a tavon is jég volt (mint minden eddigin) és ha már jég van…Ki szerettem volna próbálni mennyire vastag, mert szemre baromi jónak tűnt. Hát nekiálltam fél lábbal ráállni, hátha elbírja. Kicsit túlbecsültem a jeget, ahogy ráléptem már szakadt is alattam, erre nem számítottam, sokkal nagyobb erővel léptem rá, így elkezdem beszakadni. Mivel a beszakadásra se készültem, ezért a lábam besüllyedt combig. Mivel erre már végképp nem készültem, ezért nem olyan egyensúlyi helyzetben voltam, így egyensúlyomat elvesztve (amire végképp nem készültem, mert ha másban nem, de egyensúlyban tényleg jó vagyok) a másik lában is belecsúszott. Mivel nem fürdéshez készültem, ezért a gáton álltam, és a gát mellett mély a víz, hogy mennyire nem tudom. Mivel mindkét lábam becsúszott, ezért nem igazán volt bármi is ami a parton tartson, hát lemerültem a vízbe. Mellkasig süllyedtem, mert a kezeimmel sikerült magam a jégen és a parton tartanom. Nem ért le a lábam, és kicsit meg voltam illetődve, hogy most is van, meg mi történt. De eszembe jutott, hogy vigyáznom kell magamra, úgyhogy nem próbáltam, ki, hogy én meddig tudok merülni a víz alatt (mint a Nagy Kékség filmben, ahogy lemerülnek). Így kimásztam gyorsan. Ott álltam a gáton, mellkasig vizesen. Beugrott még egy filmes élmény, az Arizonai álmodozók eleje, ahol majdnem megfagy az eszkimó, miután beszakadt a jégbe, de szerencsére megmentik a kutyái. Körülnéztem, sehol egy kutya, úgyhogy, akkor nekem kell megoldani. Amennyire lehetett kicsavartam a ruháimat és elindultam volna. Csak fogalmam se volt, hogy hol vagyok és merre lehet a leggyorsabban hazajutni (mert azt tudtam, hogy ilyenkor ez a teendő). Az egyik lefelé vezető utat választottam, ami a legjobban futhatónak tűnt. Fázni nem nagyon fáztam, mosolyogtam magamon. A futónaci elkezdett száradni és polárpulcsi is elég jól szuperált, fűtött (pedig ez a párszázas tescós). Ahhoz képest egész hamar leértem a városba, fogalmam sincs hová (azthiszem kórház lehetett), kb. elindultam irányba és hamar a folyó mellé értem, ami meg hazavezetett. És a szemét eső. Ahogy kiértem az erdőből, elkezdett, szép finoman, aztán durvult. Mire hazaértem, már a szememnek se esett jól.
Otthon tudtam a dolgomat. Forróvízes zuhany (na persze csak szép fokozatosan), C-vitamin bomba, multivitaminos plussz, és luxusként egy körte, hogy legyen valamiből meleget termelnie a szervezetemnek. Szerintem, remélem, komoly baj nélkül megúszom. Csak tüdőgyulladás ne legyen!
És tanultam belőle! Óvatosan kell a jeget vizsgálni, és inkább partról, nem gátról. Kíváncsi vagyok, hogy pont ott volt csak vékony, vagy mindenhol máshol, majd a következő futásnál megvizsgálom. A bal térdemet viszont nem tudom kinyújtani, nagyon fáj!

Úgyhogy már fürödtem Norvégiában!!!!!!!! annyira nem is volt hideg:D

Délután munkakeresés helyett, inkább otthon, hajszárítás, melegedés. Nem akartam kimenni a csúnya esőbe, na.
Este az első Norvégóra, egész sok mindent tanultunk és jó hangzásuk van a szavaknak!
És most kicsit büszkélkedek:
Jeg snakker litt norsk! – Kicsit beszélek norvégul!!!! mostmár, de tényleg Kicsikét!
Jeg heter Győző! (Jáji héter Győző, amit senki se tud kimondani!)
Jeg er fra Ungarsk!
Hvordan gar det? (vorden gor de) – How do you do?
Bare bra, takk! (Just fine, thank!)(A legjobb a köszönöm: tákk! olyan jó kimondani, most politika nélkül)
a köszönés Hei! vagy Hallo! (hálú)
elköszönés a legesleg: Ha det! v. Ha det bra! (ejtsd.: háde, olyan jó ómagyarcigányosan, dzsanázva!!!)

Unnskyld!

(ünsül) azoktól, akiknek aggódást okoztam, nem direkt volt, magam is meglepődtem magamon!

Vizitáboros kép, a sziget miatt

2008-01-13, Vasárnap
Vasárnapra be volt tervezve, az egy héttel ezelőtt, a túl sok hó miatt elmaradt túra. Hát most aztán megtartották. Hó nem volt, csak egész idő alatt eső. Szép.
Viszont egy tényleg szép szigeten volt a kirándulás. Igazából sziget is, meg nem is, mert egy kb. 10 méteres híd köti csak össze, de ha úgy vesszük, akkor persze sziget is lehet. A katonaságé volt jó sokáig, ezért be is van kerítve és csak kapun lehet bemenni (pénteken ezért nem mertem bemenni, mert kapu volt). A tipikus északias táj, tengerrel, sziklákkal, nyírekkel (!!!), bokrokkal, meg amik csak hozzátartoznak. És szép és szeretem. És romantikus hely. És lehet fürdeni is és át lehet úszni a közeli szigetekre, mert nincsenek cápák. Remélem tavasszal, meg nyáron lesz kivel…
Persze majdnem mindenki bőrig ázott, voltak akik szószerint, nekem csak a frissen impregnált bakancsom, meg a kabátom ujja ázott át, nagyjából szárazan megúsztam.
Utána nagyrészt semmit tevés. Este megnéztem a Ponyvaregényt, angol nyelvvel, és amíg nem néztem a magyar szöveget (mert képzeld Ági, sikerült valami programot letöltenem, amivel működik...) , de ahogy olvastam a magyar szöveget úgy már sok volt a három egyszerre.

Tessék nekem jó filmeket ajánlani, angol címmel főleg!!! de jókat ám, szépeket, művészieket, és pláne, amit még nem láttam! Kérek mindenkit!

Az eső, az eső és utána is csak eső.

Odáig fajult a dolog, hogy muszáj írnom róla. Azt hittem, hogy majd megbarátkozunk, pláne, az új nadrágom társaságában, de nem lehet, nem tehetek róla. Én megpróbáltam, hogy majd egy kicsit esik, egy kicsit vár, addig én elvagyok, aztán megint eshet. De nem, ez egy makacs. Titokban elkezdtem figyelni a meterológiát is, bár nem gondoltam volna, hogy idáig fajulok a meterológia előrejelzéssel kapcsolatban, amikor nem is repülök. Nézegetem, már volt olyan, hogy azt ígérték, hogy alig fog esni, de ez a használhatatlan eső nem hallgatott rá. És csak es és es.

Kicsike eső, meg hol esik, hol nem, még elmenne, de ez olyan fajta eső, ami mellett nem lehet békésen együttélni. Mert nem lehet elmenni várost felfedezni, fotózni, futni, a szigetekre, de még rendesen boltba se, és nincs kedve az ember(ek)nek sehová se menni. És átázik még a frissen leimpregnált bakancsom is, a kesztyűm átázik, a kabát ujja és alja átnedvesedik és most nem örülök a nedvesedésnek!

Vagy vízálló gépet, vízálló siklóernyőt, vízálló életet kéne szereznem, amiben...

2008-01-11-12, azaz Péntek-Szombat

Elgondolkoztam azon, hogy kinek is írom ezt a sokat és minek is? Mert akiknek gondoltam, hogy írom, pont azok nem olvassák, akkor meg minek? Aztán persze rájöttem, hogy magamnak. Tulajdonképpen, azért is kezdtem el, hogy legyen valami naplószerűségem, már akkor, amikor nem is tudtam közzétenni a neten. Szóval írok.
A két nap a szokásos elég unalmas stílusban telt el. Pénteken el kellett menni orvoshoz, valamiféle vizsgálatra. Kicsit megijedtem, mert sok ember megszúrtak tűvel, és én azt meg nem szeretem (ki szereti?). Bemegyek, leültet, megkérdezi, hogy voltam-e az elmúlt évben Afrikában, Ázsiában vagy Dél-Amerikába, mert ha nem, akkor mehetek. Sajnos nem. Mivel épp nem esett az eső elindultam kicsit felfedezni a várost, bementem a fotósboltba, megnéztem a seconhand részt, de minden drága. Viszont, ha minden kötél szakad, egész olcsó tudok színes diát, és plussz ff filmet venni.
Utána otthon. Este végre beszélgetés Ágival, ebből állt a nap. Nem túl sok.
Szombaton városnéző program, előtte kenyérvásárlás, korán, hogy legyen az olcsófajta. Városnézés sajnos nagyjából a tegnapi útvonalon, de hát mit tudok csinálni. Ja és persze végig esett. Az új nadrágom viszont nagyon szuperál, úgy örülök neki.
Sajnos persze történt egy szörnyű katasztrófa is. Meglátogattuk a halpiacot. És szegény hupákok ott úszkáltak bezárva együtt, az összekötözött ollójú rákokkal – nagyon szomorú dolog, magamban meg is sirattam őket.

Ezenkívül nincs semmi érdekes. Éhezek már napok óta, persze eszem, csak nem annyit, amennyit kéne. mert be kell osztanom magam. Meg a fő baj, hogy nem ehetek folyamatosan, ahogy otthon szoktam, hanem csak napi max háromszor. Luxuskodás nem engedélyezett. Najó, kibontottam a marcicpánom, az első számú luxuscikkemet, de beosztom. A halpiac előtt volt egy mérleg, persze megmértem magam. Összesen 2 kg-t mutatott. Most vagy a mérleg rossz, vagy én vagyok nagyon sovány!
Éjszaka valami barom miatt lecsapódott az összes biztosíték a ház központ részében, és nem tudtam felkapcsolni, így nagyon romantikusan a LED lámpa fényében zuhanyoztam…

A "party" előtt, a szobában, mi öten: Martin, Én, Juli, Pierre Luc és Reni

2008-01-10, Csütörtök

Elhatároztam, hogy kicsit hamarabb kelek, nem az otthonihoz képest, hanem a tegnapihoz képest. Ez sikerült. El akartam menni felfedezni, de nem tudtam, persze az eső miatt nem. Így hát dolgom nem lévén, mert egyenlőre munkát nem tudok más módon keresni felkevertem magam a világhálóra és írtam a helyi siklóernyős klubnak és a fotóklubnak. A siklóernyősöktől délutánra érkezett is válasz, hogy repülni márc.-ápr. és szívesen várnak febr. 2. a nagy összejövetelükön. Valamint az főpilótának van egy Trango M-je, amit acro-ra használt két évig, de kicserélte a madzagjait, hogy kell-e? Hát kell, csak egyenlőre dolgoznom kell, hogy legyen pénzem ernyőre, válaszoltam. Nem tudom mik a tervei - írtam, hogy szívesen segítek oktatásban, tandemben – szerintetek én miben reménykedem?
Délelőtt-délután nagy része azért kis városfelfedezéssel telt el, főleg bevásárlással. Lányok megkértek, ha tudok, akkor legyek szíves venni nekik egy kenyeret, meg magamnak is kellett venni pizzát az esti pizza-partyra. Így ma is megúsztam napi két kajából. Kenyér nem volt sehol olcsón, ezért bejártam 5 boltot, viszont ez amiatt jó volt, hogy ismerkedtem az árakkal és vettem, akciós, olcsóbb dolgokat, listám:

REMA 1000:
Pizza Favoritt – ez 0,5 kg 19,00

COOP MEGA (ilyen is van itt)
PAERER (körte) – 3db 5,48
TOMATER 5,95

ICA MAXI
2x GRANDIOSA PORSK (akciós kispizza, még itthon se rossz ár) 2x10

Spar – kenyér a lányoknak

Persze az egészben azt élveztem a legjobban, hogy biciklit kitámasztottam, lezártam, vagy még azt se, kaják a kosárban és senkinek eszébe nem jutott elvinni. Ettől annyival egyszerűbb lesz a bevásárlás.
Esti pizza elég vacak volt, ez olcsó kisfajta, de kis ketchuppal és bónussajttal feljavítottam ehető szintre (figyeld csak, napi második kaja vacsorára).
Utána kis party kezdődött, már nálunk, vagyis a többiek elkezdtek iszogatni. A híres party ezzel folytatódott, csak más szobájában és kb. húszan. Mindegy, legalább tudtam beszélgetni kicsikét. A lányokba az a jó (na megint jön a sok pozitívum), hogy ha már isznak alaposan, akkor legalább őszinték. Így bevallotta nekem Juli, hogy utál. Hát kedves, mit ne mondjak:D. Azokután, hogy veszek nekik kenyeret, odaadom neki a nadrágom, mert az övé csurom víz, ezt kapom…legalább őszinte. És ez jó tulajdonság. (Azért haverilag nincs velem baj, csak a fiútípusommal egyébként.)
De legalább a norvég lányok kedvesen mosolyogtam rám az utcán, ha én is mosolyogtam és ez nem rossz.
És persze este megismertem pár új arcot.
Frida (jól emlékszem???) a finn lány
Izabella a spanyol, aki kedves aranyos szintén
egy német lány, S-betűs
A szoba után elvlieg folytatni kellett volna egy helyen, el is mentünk 11-re, jellemző. Bementünk, és nem volt füst. Nekem ez annyira pozitív, hogy el se tudom mondani, mert így elviselhetőek a helyek. De ott is hagytuk hamar, mert teljesen tele volt, mozdulni se lehettet (de én még ilyet nem láttam), és a zene is hangos volt, így beszélgetni se tudtunk. Magyarok hazamentek én is haza, de kiderült, hogy a szoba társam felhívta PierreLucot, Katrint és Izabellt és Fabiot kártyázni. Jöttek és én meg csatlakoztam hozzájuk. Unoztunk, pár új szabállyal, de ettől csak izgalmasabb lett. 5 partiból 1x nyertem, 2x második,harmadik és negyedik. Kezdetnek nem rossz.

És a mai nap fénypontja persze nem más volt, mint???
MSN – hanggal és részemről videóval, Ágival végre!

A kép címe: Tisztelet a szobornak!
(ja persze a szobor mögött az egyetem egy része)

Én egy torzóra asszociáltam, a lányok másra, és még én vagyok a perverz?!

2008-01-09, Szerda

Munka nélkül csak a szokásos, próbálom magam hasznosítani, semmittevős program. Persze azért ez is élvezhető. Kicsit későn ébredtem föl, azt az otthoni vizsgaidőszakosok miatt nem mondom meg, hogy mikor. Sajnos itt rászoktam erre, mert nincs miért felkelni – otthon megjavulok, ígérem. Mivel későn keltem föl reggelizni már nem volt értelme, ebédelni kellett volna már, de ebéddel csak nem kezdek napot, így inkább nem ettem. Csak összevágtam egy kis almát, mandarint, és jól megszórtam fahájas cukorral, meg cukorral, a levét szétnyomkodtam és beraktam a hűtőbe – estére.
Elmentem a Binders üzletbe, hogy megnézzem mennyi az internet-kábel (a fene egye meg, hogy miért nem hoztam otthonról – vagyis méginkább ne egye meg, mert akkor megint vehetek mégegyet) Utána bementem az egyetemre, mert a magyar lányokkal akartam beszélni, hogy keressünk már munkát. Persze nem voltak benn. Kicsit beszélgettem, aztán csak úgy elindultam valamerre a bicómmal, felfedezni. Szép lassan a lányok környékén lyukadtam ki (ami persze hozzá kell tenni, nem olyan nehéz, mert a sulitól vagy hazafelé megyek, de arra már mindent ismerek, vagy a másik irányba). Gondoltam, ha már erre járok benézek hozzájuk, hátha itthon vannak. Szerencsére otthon voltak, Juli már ébren, Reni még aludt. Megvártuk, azaz vártunk rá, nem keveset (azt nem merem mondani, hogy sokat, mert aztán kikapok). Utána irány a suli, nemzetközi iroda, de Jenna nem volt ott, a főnök, meg nem tudott sokat mondani, úgyhogy átmentünk az STA-ba, ami valami helyi HÖK féleség lehet, csak a szokásos – norvég módon – jól működős fajta. Rögtön teával, kávéval kínáltak, véletlenül kávét töltöttek a poharamba, persze nem vagyok hajlandó meginni, átöntöttem, de utána a kávés pohárba a fekete tea, cukor nélkül a rémálmokba szereplő gyógyszer ízére emlékeztetett, de hősiesen legyűrtem. Elvileg keresnek nekünk munkát, a megadott kritériumok alapján, remélem tényleg segítenek (majd kíváncsi lesz milyen lesz ezt visszaolvasni egy hónap múlva). A diákprogramokért is ők a felelősek, van itt fotóklub, megpróbálom, meg csapatok, és azt hiszem egy kis röplabdát majd igyekszem nyomatni.
Hazafelé kenyeret vettem a Sparban
LOFF FIRST PRICE 5,90

Gurulok át a hídon, egyszer csak megpillantok valamit felcsavarva a korlátra, épp lassabban mentem, mert kicsit emelkedett a híd, így annyit meg tudtam állapítani, hogy valami nadrág, anorákszerű, de tovább mentem. A hídfőnél jutott eszembe, hogy te marha, azonnal húzz vissza a nadrágért. Megvártam, míg nem jön senki, vissza, nadrág jó méretű, úgyhogy a kosárba azon nyomban el is rejtőzött. Persze itt ez nem annyira normális, de egy kesztyűt már kiakasztottam, hátha megtalálja valaki, de napok múlva is ott volt, úgyhogy nadrág az enyém vagy már. Nagyon szuper nadrág, pont olyan, amilyenre itt kint szükség van. Vízálló, nadrágra vehető, yesss!
Napközben persze teszteltem a várost. A kábel egész nap a kosaramba hagytam, egy vászonszatyorban, hogy ellopják-e vagy se. Kicsit drága játék, de merész vagyok. És szerintetek mi lett vele? Okos vagyok mi…
Este nett otthonról!
Persze a nap folyamán kiderült, hogy a magyar lányok rátaláltak a blogomra. Szörnyű. Még jó, hogy eddig nem írtam róluk őszintén!
Most már csak, kedves, aranyos, pozitív dolgokat szabad írom csak róluk a blogra.
De hát mi mást is lehetne ilyen kedves, aranyos lányokról…

(én naív)

***persze csak a legfontosabbat felejtettem el: majdnem rájöttem a kajaspórolás titkára. Azaz egészen este hatig nem igazán ettem, azaz legyünk őszinték, semmit. Akkor megettem a gyümisalim, az ízek elég jól összeértek, tényleg finom lett. Aztán beültem a gép elé, és elfelejtettem enni. Úgyhogy majdnem nagyon olcsón megúsztam, azaz egy napra tekintve végülis igen. De aztán nem bírtam és éjfél után ettem 6 sajtos kenyeret. De gyakorlok.

****** és voltam a tengernél a sok-sok hupák nagy országánál! Jó kis tenger ez, márha ilyet lehet mondani egy tengerre!

Szereztem képeket a partyról:
Felülről lefelé:
Juli és Reni - a két magyar leányzó
Juli, Reni, Én és Tom, az őrült ausztrál
Épp táncolok
Mi hárman
Mi hárman, Kasha a lengyel lány, Nora a német, Hendrik a francia fiú
Thomas a szlovák srác, és Tom (ejtsd Teeem) az amerikai, meg én
a szemeim épp zöldből pirosra váltottak...



2008-01-08
Semmittevős nap. Nem szeretem az ilyet. De egyenlőre még ugyebár nincs sulim, de még munkát se sikerült találnom.
Azért voltak pozitív részek is a napban. Például, hogy napsütésre ébredtem, arra, hogy besüt a nap a szobámba. Ezt szeretem. Az első napsütés, mióta megérkeztem Norvégiába. Igaz, hogy csak fél óráig sütött, de akkor is. És ráadásul délelőtt volt olyan, hogy nem esett, úgyhogy persze biciklivel mentem iskolába, jól működik!!! Bent internetezgettem, feljelentkeztem a hivatalos oldalakra, a helyi neptunra, meg a hozzá tartozó levelezős oldalra és a fájlmegosztó oldalra. Úgyhogy van norvégiai egyetemi email címem is, úgyhogy aki nagyon akar küldhet nekem oda is sms-t (gyozoj07@student.uia.no), de jobb szeretem a normálisat. Beszélgettem az évfolyamtársakkal, csoporttársakkal. Voltunk a sportcsarnokba, de nem olyan egyszerű az ingyenes bejutás, mit az gondoltam, hát majd kiderül, hogy lesz.
Délután elindultam bicóval a várost felfedezni, tettem egy kört, el nem tévedtem, de nem tudtam, hogy hol vagyok . Ilyen se szokott gyakran történni, csak az a helyzet, hogy a sok víz megzavart, mert majdnem egy félszigeten vagyunk, így erre nézek víz, arra nézek víz, hát mit tegyek. Azért az irányt tudtam, hogy kb. merrefelé kell visszamennem, úgyhogy visszataláltam persze. A baj csak az volt, hogy eleredt az eső, így sprint vissza az egyetemre. Ott rövid msn, intézések, majd haza a sötétben.
Az egészben az volt a legszebb, hogy az eső ugyan elállt, de viszont nagyon hideg lett, a hidegebb, mióta itt vagyok. Így az utak rögtön jéggé fagytak. Eddig is vicces volt a bicó, a vizes-havas úton, meg a helyenként 5-10 cm hóban, de így különösen érdekes volt hazafelé. Még a hó volt a legjobb, az csúszott a legkevésbé. Olyan rossz érzés, amikor megyek a lejtőn lefelé, azért persze nem túl lassan, és fékezek kicsit, és nem a hátsó csúszik meg, hanem az első, és persze nem csak fékezéskor, hanem kanyarban is először az első kezd el kicsúszni és csak utána a hátsó. Persze az egész nagyon jó móka, én nagyon élveztem, csak kicsit veszélyes, azaz drága mulatság laptoppal a hátamon.
Vacsira melegszenvics szerűséget ettem, mert az előzők hagytak itt szendvicssütőt, úgyhogy ki kellett próbálnom. Finom lett, úgyhogy végülis nem bántam meg, és még spórolásnak is jó volt.
Hát csak ennyi, holnap igyekszem majd ügyesebb lenni.

Bicikliii
2008-01-07, Hétfő
Az első nap, amikor már a tantárgyammal is foglalkozni kell. Legalábbis lesz egy megbeszélés 12:15-kor. Nem keltem túl hamar, de 9 körül már azért öltözködtem, meg rendezkedtem. Valahogy mostanság rám jött, hogy magamkörül rend legyen. (Na mennyire örülnének ennek otthon) A suliba csak 12 körül értem be, az óra előtt még gyorsan megcsináltattuk a diákigazolványokat, annyira egyszerű volt, nem mint itthon. Bementem egy helységbe, leültem odaadtam a nemzetközi diákom, a személyim, meg azt a papírt, amit pénteken kaptam, gépelt másfél percig, lefényképezett egy webcamerával, majd kinyomtatta a mágnescsíkos kártyát. Miért nem lehet ez otthon ilyen egyszerű, mi? (Erről majd azt hiszem fogok egy külön bejegyzést csinálni, mert tényleg annyi olyan dolog van, ami sokkal jobban működik itt.) Megbeszélés nem volt sok idő, elmondta milyen programok lesznek, de ezt már elküldte emailben is. A tanítás csak jan. 30-án kezdődik. Addig Hawaii, lenne, ha gazdag lennék. De így megpróbálok addig is ezerrel dolgozni, mert tényleg muszáj. Minden attól függ, hogy mennyire lesz pénzem, minden, ha lesz jó lesz, ha nem, akkor nagyon gáz. Szerencsére tudott szerezni sícuccokat, így legalább azt nem kell majd bérelni. Rövid volt, utána megmutatta nagyjából a tanszéket, utána meghívott minket teára/kávéra. Szép gesztus egy tanártól. Kajáldába a Karácsonyról maradt sütiket kiraktak az asztalokra, ingyenesen lehetett enni. (Mikor csinálnának ilyet egy otthoni menzán???) Kiderült, hogy a sport-faktosoknak ingyenes a sportcsarnok használata (különben 1000 korona 3 hónapra). Apró örömök, és benne persze az apró szálkák, hogy a mászófal és fitnesscenter az nekünk se. Nem a második miatt vagyok szomorú, viszont az is kiderült, hogy szerdán és hétfőn este mégiscsak használhatók ingyenesen, oh yee.
Délután papírokat, meg internetet intéztem, utána elmentem Robbal az IT Servicebe, hátha tudnak segíteni megcsinálni a vezetéknélkülimet. És segítettel, mert ez itt normális dolog, ha megoldható a problémám akkor segítenek. Igazából csak annyi volt a baj, hogy nem volt jó driver hozzá és le kellett tölteni. Letöltötte, átmásolta, telepítette, ennyi. Aztán a délután hátralévő részét emailekkel, msnen és skype töltöttem, már akivel tudtam. Első Skype beszélgetésem is megtörtént, a családdal, nem kell izgulniuk.
Itthon a kölcsönkapott pumpával felfújtam a kerekeket, szerencsére nem lyukasak, az majd még kiderül mennyire ereszt. Találtam a biciklik között egy olyan lezárót, aminek nincs zárja, de egyébként teljesen ép. Össze lehet csukni, csak nem zár. Olyanfajta, mint a Papáé, vagy a Káttyáé, szóval olyan komolyabbnak kinéző. Ezt fogom használni, pont jó lesz. A lezártság látszata meg van, így nem fogják elvinni, aki igazán el akarná lopni (ami itt nem nagyon hiszem hogy van) az rendes lezáró mellett is elvinné.
Mikor visszavittem a pumpát épp nagy videónézés ment a szobába, az én erasmusosaimmal, invitáltak, úgyhogy csatlakoztam. Nem tudom milyen filmet néztem, mert az elejéről lekéstem, nem volt annyira borzasztó, de nem különös, valamilyen mexikói film, a mexikói sráctól, címét se tudom.
Vacsira csak leves, ennyi süti után elég kell, hogy legyen. Utána gépelés.
Új nevek, főleg az outdooros csoportomból: Sam az ausztrál lány, Monika a litván lány, és a német lány, aki zenére jár, csak szeretne néha velünk jönni.

2008-01-06, Vasárnap
Jó, be kell valljam, hogy elég későn feküdtem le, nem csak a party után, hanem az előtte lévő éjszakákon szintén. Mentegetőzöm, persze. Milyen más normális mentség lehet tőlem, arra, hogy fél kettőkor ébredek fel (számmal le se mertem írni). Utána viszont gyorsnak kellett lennem, mert ebéd utánra megbeszéltem Lukas lengyel sráccal egy találkozót, mert ő mutatja meg az eladó biciklit. Negyed háromra kész lettem nagyjából a rendrakással, öltözéssel, reggelivel. Reggelinél megkóstoltam a kettő luxuscikkem közül az egyiket. A lekvárt, az almalekvárt (a másikat még nem árulom el melyik, de a vásárlási listából aki ügyes kitalálhatja). Nem csalódtam szerencsére, mert talán elég finom ahhoz, hogy addig csak ezt egyem reggelire, amíg csak kitart (nem fog sokáig sajna).
Elsétáltunk a biciklihez, megnéztem. Két bicó volt, egy férfi és egy női, elvileg a női az enyém, a férfi másé. Valószínűleg választhattam volna a férfit is, de azon a fék nem működik és váltó sincs rajta. Ezen legalább van, bár nem vált, azt el kell ismernem. Piros bicikli, sajnos, nem szeretem a piros bicikliket, nem a színnel van baj, szeretem a pirosat, csak a piros és bicikli együtt az a baj, de egyelőre ez van (lehet, hogy lesz másik, mert az utólag érkező szobatársamtól megtudtam, hogy lehet simán szerezni ingyen is. Erről ennyit, így legalább legális vagyok, az sem baj, lelkiismeretemnek sokkal jobb így). A piros motorokat azonban annál jobban szeretem, de a legjobban egy gyönyörű piros Summit XC érdekelne (itt viszont nem a piroson van a hangsúly). Szóval megvan az ilyenszínű női vázas, hátul asszem csomagtartó, elöl kosár, ami nőis, de annál praktikusabb. Kontra, 4 sebességes Shimano Nexus agyváltó, ami nagyon jó cucc lehetne, elöl jobbfajta kézifék. Ülés az extrahiperszuper kényelmes, az a szélesfajta tisztaszivacs. Kerekei jók, hóba is tapadnak és van sárhányó, ami nem elhanyagolható, az itteni időjárási viszonyok között. Még lámpa is van rajta, az elsőt nem tudom működik, a hátsóba szerintem csak egy elem kéne és jó. Lezárót nem kaptam hozzá, tegnap még nem tudtam, honnan lesz, de már szereztem, de azt majd csak a holnapi blogban…
Kerekei, főleg a hátsó kicsit puha volt, de azért hazagurultam vele, kíméltem, ahol 10 cm-nél nagyobb volt a hó, ott inkább áttoltam, nehogy valami baja legyen a felninek vagy a belsőnek. Beállítottam a biciklitároló helységbe, ahol rengeteg bicó parkírozik (és még a ház előtt is rengeteg). Betoltam kb. az egyetlen üres helyre, ahol pont volt egy otthagyott lezáró, így most úgy néz ki, mintha le lenne zárva. Többre nincs szükség szerintem.
Meglátogattak a magyar lányok, mert épp itt volt dolguk. Azért annyira nem vagyok jó, hogy csak miattam idejöjjenek. Ez van. Kaptak tőlem zenét, mert nekem jó sok van. De nem maradtak nagyon sokáig. Míg itt voltak a lányok megérkezett a szobatársam, Martin. Kiderült persze, hogy ő nem norvég mint hittem, hanem szintén francia. Úgyhogy francia szobatársam van. Az eddigiek alapján elég normális, segítőkész, de nem hinném, hogy komoly barátság fog kialakulni. Nem a tipikus én emberem, a Michael Jacksonnal (nem vele van bajom, de nem ez, meg a backstreetboys a kedvencem), a zseléhajjal, de ettől még rendes. Estig nagyjából gépeltem, írtam a blogbeszámolóim, hogyha majd lesz netem felrakjam. Meg fordítottam siklóernyős szakcikkeket. Vacsorára meleget ettem, sajtostésztát. Kis tejföl jó lett volna hozzá, de az itt nincs. Paradicsomszószhoz nem volt kedvem és egyébként is, Győző, ne tessen luxuskodni, egyenlőre nincs rá keret.
És még mindig esik. A félreértések elkerülése miatt, sajnos az eső. De maradt még a hóból.

2008-01-05, Szombat
A mai napra tervezett hivatalos programot elhalasztották a várható kritikus időjárás viszonyok miatt.
Ez azt jelentette náluk, hogy a várható éjszaka lehulló 70 cm hó miatt nem fogjuk tudni bejárni a várost, illetve emiatt a vasárnapra várható túra is el fog maradni. Azaz semmi program hétvégére, ami mondjuk az otthoni körülmények mellett nem lett volna nagy baj, de itt azért olyan szempontból baj, hogy nem tudok semmit se csinálni.
Nem is hittük el persze, hogy fog majd 70 cm hó esni egy éjszaka alatt, az oké, hogy szállingózott a hó, de ez azért kevés. Aztán azután, hogy mindenki hazament szépen elkezdett esni a hó, úgy rendesen, mellette pedig jött az orkánerejű szél. Milyen jó, hogy bent vagyok.
Szóval szombat reggel kelés, egész korán, a késői fekvéshez képest, öltözés, mert megyek a magyar lányokkal bevásárló körútra. Odafelé végig esett a hó, de ami a nagyobb baj volt, hogy a szél is fújt. Én még egészen jól fel tudtam öltözni, símaszk, síszemüveg, de így csak a szám környéke fázott csak. Átértem időben, megnéztem hol laknak, kb. ugyanaz a szóba, ugyanazokkal a bútorokkal, csak más alaprajzzal, nekik kicsit másfajta a szoba alakja, és amit irigylek, hogy a két embernek külön gardóbja van, és az is nagyobb, mint a mi egy darab közösünk. Viszont nekik nincs sütőjük, nekem meg van. Azért az nem rossz.
Bevásárlás nem volt egyszerű körút. Először bementünk az útba eső Sparba, de csak az árakat néztük meg, utána jött Ica, utána bementünk a bizományi boltba, aztán a Rima 1000be. A többi boltot is be fogom majd járni (mert itt is van Lidl és Coop), csak azok messzebb vannak, és bicikli nélkül egyenlőre még nehéz, de majd…
A Rima 1000ben vettem a legtöbb dolgot, állítólag ez a legolcsóbb, és ami cetlink (mert ám felírtunk mindent egy papírkára, hogy mi hol, mennyi) alapján is a legtöbb dologban ez volt a legolcsóbb. Ezeket és ennyiért vettem itt:
TOALETTPAPIR (egyértelmű) 11,50
TOMAT (paradicsom) 3db 3,16
KLEMENTINER (mandarin) 3db 3,90
LOK (hagyma) 3db 3,64
EPLER RODE (ez az alma) 4db 6,58
POTETER 5KG (krumpli) 34
MARSIPAN LANDLORD (na mi?, 0,5 kg) 17
BASMATIRIS LANDL. (most épp nem tudom, hogy mi) 12
SUKKER DANSK (zukor, off course) 12,50
REAVRUNDING (kerekítés, köszike) 0,22

Ezekután átmentünk az Icaba (én nem IKÁzom, hanem simán icca) ott gyorsan vettünk kenyeret és zsepit, mert azok itt voltak a legolcsóbbak.
Kenyér 0,75kg 6
Zsepi 15db 10es csomag (sajnos nincs más kiszerelés) 14

Aztán Spároltunk, azaz folytattuk a spórolást, elgyalogoltam jó messzire a sajtért, margarinért és ketchupért.
HVITOST 1KG FIRST PRICE (a sajtocska) 49,90
BORDMARGARIN x2 (inkább vettem többet úgyis kell és itt a legolcsóbb) 2x6,90
TOMAT KETCHUP (sokáig vaciláltam, hogy vegyek 4x annyiért Félixet, mert az szeretem nagyon, de végül ez lett, Papára hallgattam) 6,90

a legvégén már egyedül elindultam hazafelé és még az Iccába beugrottam lekvárért, mert itt volt a legfinomabbnak kinéző, ezen nem spóroltam, luxuskodtam egy kicsit, ha már úgyis mindig ezt reggelizem, legalább legyen jó.
Almás lekvár 1kg 21

Úgyhogy egyenlőre ezeket vettem, majd még szükségem lesz néhány dologra, de azokat majd csak később, pl. az akciós olcsó olaj pont elfogyott, úgyhogy arra várok, mert ráér. Majd kéne szerezni valahonnan húst is, de az drága, úgyhogy várni kell rá.
Mindenki azt mondta, hogy mennyire drága lesz majd itt minden kaja, de ha megnézitek, szerintem azért nem annyira durva a magyar árakhoz képest. Még a kintiek, franciák, ausztrálok stb. is panaszkodnak, de ha átszámolom, akkor egy otthoni szimplán drága árkategória, nem egy 4-5x ár. Vagy én látom rosszul, nem tudom.
Gondolkodtam, hogyan tudnák spórolni a kajáláson. Vannak ötleteim. Például épp elég ha egy nap csak kétszer eszem, otthon is ehhez vagyok szokva úgyis. Reggelizem, kicsit többet, mint otthon, aztán bírom sokáig (maximum bedobok valamit tízórai-ebédre, almát, narancsot), uzsonna-vacsorára meg 6-7 körül nyomok valamit. Késő estére megint éhes leszek, de olyankor már otthon se szoktam enni. Másik pedig, hogy nem muszáj minden nap meleget ennem, elég két naponta. Végülis, miért ne? Vitaminokat, gyümölcsöt nyomatom.
A tegnapi nap nagyrészt ezzel ment el, azt még mindenképp hozzá kell tennem, hogy az időjárás durván változott napközben. Reggel még nagypelyhekben hullt a hó, és fújt a szél, ami napközben fokozatosan kispelyhűvé ment át, aztán szép lassan eső lett. Na az borzasztó. A hóval még semmi baj, de az eső, amikor durván esik az baj. Kabátom csupa víz kívülről. Ok, hogy az még nem ázott át, de ami lefolyt róla, az teljesen átáztatta a nadrágom tetejét, és persze alulról is kezdtem átázni, mert nem vicc, de egyes helyeken 15 cm mély pocsolyák vagy 50 cm hó között lehetett választani. Délután, amikor elmentem körülnézni és intézni még - én marha a sima cipőmben – úgy eláztam, mint még soha. A kabátomról lefolyó víz egészen a bokámig áztatta a nadrágomat, és amikor egy kicsit nem figyeltem és beleléptem a 20cm vízbe onnan már mindegy volt.
Este Party. Ismerkedős, első, erasmusosoknak stb. Oda már bakancsba és ponchóba mentem, vicces, de hatékony volt. Odafelé mondjuk elállt az eső, úgyhogy esőkabát nem kellett volna, de hazafelé már jó volt, mert megint esett. A hídon felhajtón voltak áthatolhatatlan pocsolyák (még a nagybakancsom számára is, úgyhogy hídkorláton keltem át szárazon, szép látvány lehettem a piros ponchómmal a hídkorláton a szakadó esőben, de így kellett tennem.
A partyról. Inkább több pozitívumot tudnék mesélni, mint rosszakat. Ami így elsőre nagyon tetszett, hogy nem dohányoztak mindenütt. Aki cigizni akart, az elment a dohányzó helyiségbe, vagy ki. A másik, hogy senki se itta magát le annyira, hogy azt se tudja, hogy hol van, senki nem hányt, senkit se kellett hazatámogatni, és szerintem ez így a jó. Univerzális zenék voltak, slágerek, meg régi slágerek, amiben annyi volt a vicces főleg, hogy volt néhány, amit én nem ismertem vagy mi magyarok nem ismertünk, de bezzeg ők igen. Nem nagyon akartam táncolgatni, mert én nem szeretek mindenkivel. Egy valakivel szeretnék csak táncolni. De megerőszakoltak, azaz berángattak, és egyszerűen nem lehetett mit csinálni, próbáltam ellenállni, de a lányok túlerőben voltak, az van. Azért nem dőlt össze a világ persze. Próbáltam beszélgetni is, de nem volt egyszerű a dolog, mert ahol a zene volt ott volt mindenki, de én örülök, ha normál közegben megértek valakit angolul, de ekkora zaj mellett esélytelen. Szóval a mellette lévő szobában beszélgettem azokkal akik épp odatévedtek, persze mindenki inkább a zenénél volt. De azért néhány emberrel így is tudtam beszélgetni elég sokat. Pl. van egy olasz macho, Fabio, aki nem szeret táncolni és szintén nem tud jól angolul, vele elég sokat beszélgettem, főleg, hogy egyházba lakom vele. Megismerkedtem a francia lánykával is Katrinnel, egész jól el tudtam beszélgetni vele egy darabig, meg egy lengyel lánnyal, Kashával (Kat) vele is beszélgettem. És egyre több nevet tudok: másik francia srác Andrik, Lányok lsd. fönt, Andrea osztrák lány, Magda lengyel lány, Lukas lengyel srác, Rodrigo mexikói, aki mellesleg a buddym. Másik német lány asszem Nora meg van egy Anne is. Hát egyenlőre ennyi, majd még tanulok szorgalmasan.

Emlék otthonról...itt kirándultunk utoljára Ágimmal, na meg itt repültem el felette, fentről sem rossz látvány!

A repülés
Persze ez már sokkal inkább elkezdődött a repülőtéren. Nem ismertem jól magam, eddig azt hittem, nem érdekelnek a repülőgépek, a bár mondjuk, ha a kezembe került egy repülős újság azt elolvastam, de csak ennyi. Erre kimegyünk a repülőtérre, és muszáj volt a gépeket néznem a várakozás alatt is. Megragadtak.
Aztán becsekkolás után leültem - a gépek elé - megírtam gyorsan néhány sms-t és aztán már be is kellett szállni a buszba ami vitt a géphez. Útközben végig a repteret figyeltem, körüskörül mindenfelé csak gépek, kicsi-nagy-helikopter-utasszállító és tehergép. A köd az indulásom tiszteletére felszívódott és gyönyörűen sütött a napocska. Hamar odaértünk a géphez, ami kissé ócska-réginek nézett ki. Az tudtam, hogy Boeing 737-megyünk, de az nem tudtam, hogy annak vannak régebbi, meg újabb változatai (mostmár tudom, mert elolvastam a gépen a Norwegian Airlines bemutatkozóját), pedig amikor várakoztunk, akkor ott állt egy gyönyörű vadiúj 737, a szépséges felálló szárnyvégekkel és én naívan azthittem, hogy egy ilyen gyönyörűséggel megyek.
Elég kicsi utastere volt a gépnek, jóval nagyobbra számítottam, főleg jó lett volna a sok kézipoggyászom miatt. Foglalva volt a helyem az ablak mellé, be is csüccsentem, szerencsére a mellettem lévő hely üres maradt (talán az egyetlen üres hely – úgylátszik büdös vagyok). Akkor is az ablakon bámultam kifelé, amikor elmagyarázták mit kell csinálni ha óceánba pottyanunk, meg hogyan lehet használni az oxigén maszkokat. Nem figyeltem, nem is volt rá szükség. Felszállás előtt bekötették velem az övet, de minek (egy olyan siklóernyősnek minek, aki a beülőben állva szokott repülni???). Egész jól gyorsult a gép, de nem volt olyan durván ülésbepréselős, mint amilyennek egyesek beállították. Aztán felszálltunk, annyira simán, hogy az már durva. És repültünk, emelkedtünk rendesen, szépen magasra. Egy ideig próbáltam követni merre járunk, csak nem ismerem a vidéket Ferihegytől kifelé, így hamar elvesztem valahol útközben. De azért nagy lelkesen figyeltem tovább, mert a látvány meseszép volt, mert a város fele még ködben voltunk és mi pont a ködhatár mellett repültünk el, amit ráadásul szépen kiszínezett a napocska aranyszínűre. Aztán átrepültünk a Dunán és vizitáboros kalandjaim után már tudtam is, hogy merre járunk. Pilis felett repültünk végig, vagyis inkább a Duna fölött, Esztergomig tudtam követni, aztán hello. Az Ipolyt (ha egyáltalán az volt) még láttam egy darabig. Ez még egészen olyan érzés volt, legalábbis látványra, mint amikor siklóernyővel repülök. Aztán szép lassan jött megint a köd, jöttek a felhők, felemelkedtünk magasra és köröskörül már csak a felhőtengerek hullámoztak. Maga a repülés nem volt félelmetes, csak az a néhány pillanat, amikor megremegett a gép (gondolom turbulencia –okt. megjegyzés). És ebben sem az volt a rémisztő, hanem az, hogy az egész szárny mozgott és a hajtómű is, csak pont már amplitúdóval, úgy nézett ki mindig, hogy pont a következő pillanatban le fog törni, az egész szárnnyal együtt. De bíztam a gépben.
Az élményről
Maga ott a fentlevés, azaz a látványa miatt hihetetlen. Az a baj, hogy nem valószínű, hogy tudok ujjat mondani azoknak, akik már repültek, de most Áginak mesélek, aki még nem repült nagy géppel. Nem tudom máskor milyen szokott lenni, de most Magyarországot elhagyva felhők fölött repültünk végig. Néhány helyen át lehetett látni a felhőkön, figyeltem is, de főleg a felhők voltak. Én titokban azt reméltem, hogy majd látok a felhőkből kiálló hegyeket, de nem volt semmi ilyen, sajnos. A felhők fölött voltunk jóval, fölöttünk alig-alig néha volt egy-egy kósza cirrus, de azok csak foszlányokban, amorf alakban. Jó-jó igaz, hogy még ilyeneket se láttam ilyen közelről. Alattunk viszont gyönyörűen tornyosultak, meg fodrozódtak, meg hullámozgattak a felhők. Leginkább úgy lehet elképzelni, mint egy tengert, aminél egy pillanatra megállították az időt és a hullámok megmaradtak tarajozva, a hullámhegyek és völgyek a mélybe és magasban, körülnézel, és mindenhol csak ez. És érdekes ettől még, mert bárhová mész, mindig a tenger van, de mindig más és más alakban. Szép tényleg. A legszebb azért a leszállásunk előtt volt. Pont naplementére értünk oda, gyönyörű színspektrum rajzolódott ki az égre. Felül egészen sötétkék, lefelé haladva az világosodott ki fehérré, majd ment át sárgáson keresztül narancsba, majd a napocskába. Mi meg csak mentünk egyre közelebb a felhőkhöz. Vicces volt, mert lehetett hallani, amikor elvették a gázt a motorról és csak siklottunk. Szépen bele a felhőkbe, lassan eltűnt a naplemente. Lent már egész sötét volt. Pont a felhők határán fordultunk, így néha még fel-feltűnt egy pillanatra a gyönyörűség. Aztán már a hóviharban siklottunk a ködben egy darabig.
Furcsa érzés volt látni, ahogy a rengeteg hópehely belemegy a turbinába, de nem izgultam nagyon, tudtam nem lehet baj, biztos sokszor szálltak már le így. Szerencsére nem kellett köröznünk, várakoznunk a repülővel. A leszállópálya is hóban volt, javában szakadt. A földet érés nyugis volt, nem lehetett nagy rándulást érezni, bár az érzékelhető volt, hogy a lengéscsillapítok azért dolgoztak. Kb. olyasmi függőleges sebességű lehetett, mint egy rosszul sikerült tandemes érkezésem, nem durva. Aztán nagy fékezés, hallani lehetett, ahogy a kerekek csúsznak a havon. Aztán rövid gurulás után egyből beparkolt a helyére. Ügyesebben parkolt a géppel, mint én autóval, azért nem rossz.

2008-01-04
Az első napom kinn.
Kelés hét helyett negyed nyolckor, de az még az első biztonsági időpontom, szóval nem gond. Reggelire egy otthoni szendó, gyorsan, aztán találkozó ház előtt a buddy-mmal és a házban lakó Erasmusosokkal, akik csak rám vártak (ilyen se túl sűrűn van) és indulás az Egyetemre. Nem nagyon tudtam ismerkedni, mert egyrészt inkább a kapucnimba bújtam, másrészt nekik se volt túl sok kedvük beszélni. Azaz volt a buddym, akiről a legkevesebbet tudom egyenlőre, Thomas egy szlovák srác, ő mutatkozott be először, de ahogy mondtam neki, hogy hungarian egy kicsit megilletődött, nemcsoda. Aztán volt ott még egy francia srác, akiről csak később sikerült megjegyezni a nevét, azt hiszem Pierre Luc. Aztán volt egy lengyel lány, aki talán Natalie, de nem biztos, meg egy amerikai tipikus, ő is Tom, de neki be nem állt a szája. Hóesésben, orkánban átcsúszkáltunk, persze én élveztem a csúszkálást, de a többiek nem. Hiába ezek nem az Outdoor facultyn vannak. Érkezés az Egyetem étkezdéjébe. Leültünk eszegetni, mert készültek nekünk kenyérrel, vajjal, sajttal, felvágottal, meg majonézes rákos-halas salátával. Amit ott ettem egész jó. Kicsit kezdtem beszélgetésbe ereszkedni, egyenlőre csak azokkal akikkel jöttem. Mást nem is merészeltem. Aztán mivel abbamaradt a beszélgetés és épp nem volt más, a feszengést oldva elmentem a kajás asztalhoz újabb adag szendvicsért, amikor magyar szóra figyeltem fel. Két lány. Nice to meet you, persze magyarul. Kicsit beszélgettünk, örültem nekik, persze ők tudták, hogy lesz még egy magyar rajtuk kívül. Juli és Reni. Azért nem sokáig gyakoroltuk az anyanyelvünket, mert az megy anélkül is, hanem belekapcsoludtunk a beszélgetésbe. Reggeli után bemutatkozó és ismertető előadások, és nagyjából még értettem is, aztán tízóraira hatalmas gyümölcsöstál. Nem közömbös.
Pár előadás, ebéd, rengeteg ínycsiklandó halasszendviccsel, majdnem csak halassal. Két magyarkámmal leteszteltettem a halas mivoltukat, így végül két fajta szendvics lett kiválasztava, de az egyik sajnos tévedésnek bizonyult, mert fasírt létére volt valamilyen halízű beütés, de legyűrtem. Ebéd alatt még több beszélgetés, utána körbevezetés a campuson, a könyvtárban, meg étteremhasználat bemutatása. Ennyi és nem sok. A délutáni órám elmaradt, mert a tanárom nincs ma benn. Lyukasórával kezdem a kinnlétem. Az is igaz, hogy elvileg febr. 5-től lesz csak normálisan órám, addig nem kötelezően Norvégot tanulhatok, meg igyekszem majd dolgozni.
Netem nem működik a wifivel a suliból, egyenlőre, de a gépemmel van baj. Nemtudom mi. Hétfőn már lesznek a számítógépes osztályon és talán ők tudnak segíteni. Az otthoni kábeles nettel az a baj, hogy drága 175 korona havonta, még meglátom mi lesz. Lehet, hogy tudok a suliban is normálisan, akár sokáig is, de ha nem, akkor megkötöm. Főleg ha lesz pénzem.
Este hattól még volt egy kis ajándék vacsora, hússal. Csirkével. Otthon nem szeretem annyira, de itt ez maga a megmentés. Annyit ettem, amennyit csak bírtam. Pukkadásig. Angol és francia srácokkal beszélgettem, meg a két magyar lánnyal, angolul. Azért vicces, mert ha nem tudok valami szót angolul, akkor azt magyar logikával el tudom magyarázni, de egyáltalán nem biztos, hogy a külföldiek is megértik. Persze azért az kicsit szemétség, hogy az angoloknak, ausztráloknak, amerikaiaknak nem kell szenvedniük a beszéddel…
A mai nap névvel együtt megismertem őket: Theodora bulgár lány, Thomasx3: szlovák, amerikai, ausztrál (aki viszont outdooros), Pierre Luc a francia, még egy szlovák srác, Rob az angol, Nils a németsrác, Carin és nememlékszem németlányok, akik outdoorsosok. Lengyek lányok összevissza nevekkel, litvánlány, lettlány, a holland lány, majd még ismerkedek.
Holnapi terv bevásárlás a magyarokkal, kaja és bicikli.
Holnap este lesz a party, na kíváncsi leszek.

és ezen a képen még nem is látszódik minden cuccom...



utolsó közös kép...

és akkor most jöhet, amit már leírtam, csak nem tudtam netre tenni...

2008-01-02-03
Addig is míg nincsen netem rendesen, elkezdem írni a naplóm. Persze ez normál helyzetben a blogra felkerülő dolog, de amíg az nem megoldható, addig is írok, most este, amikor már úgysincs más dolgom.
Ugyebár az egész a repülőúttal kezdődött, sőt, ha úgy vesszük, akkor inkább még az előtt. Az utolsó este el szerettem volna menni még síelni az Ágival, mert az még akkor megbeszéltük vele, amikor még nem voltunk együtt, sőt nem is terveztük. Szóval én nagyon menni akartam, Áginak is volt hozzá kedve, de a családnak nagyon nem tetszett az ötlet. Persze ez azért bizonyos szempontból érthető.
Végülis nem mentünk nem csak emiatt. Pakolnom kellett sokat, és főleg az volt a baj, hogy későn, mert nem száradtak meg, a v elemjövős ruháim. Úgyhogy bepakoltuk közösen azokat a cuccokat, amit szándékoztam és állaga miatt lehetett, utána lepihentünk – hiába száradtak meg a ruhák, pakolás már nem lett belőle. Viszont késő igen.
Másnap reggel korán kellett kelni, hogy elbúcsúzhasson tőlem a család, de ez jó hatással volt a pakolásra. A ruhákat szárazon gyorsan el lehetett rakni, így hamar megtelt a két zsák. Kimérve pontosan 20 kg alatt, a Tatonka a reptéren 19,8 kgnak mérve, nem rossz. A UP zsákot meg nem tudták megmérni, mert nem fért rá a méretre, így jobb híján azt is 20 kgnak írták be. Kézipoggyászom ekkor még három darabból állt: Salewa, Crumpli fotóstáska és új övtáska, a repülőre simán felengedtek.
Repülésről, mint élmény, inkább külön sokat.
A gép hivatalosan 20 perc késéssel indult, ami gyakorlatban nem tudom mit jelent, de vagy 45 perccel a kihirdetett időpont után szálltunk fel, ami azt is jelenti, hogy a leszállás is kb. 40 perccel később sikerült. Ekkor még azt hittem, hogy ez nem is olyan gáz. Aztán szépen kicsekkoltam útlevéllel, meg stb. aztán megkerestem, hogy hová kéne érkeznie a cuccoknak. Ezzel nem is volt gond, csak hogy őkelmék még a gépen, vagy a futószalag és a gép között jártak. De büszke voltam magamra, mert megtaláltam a rosszban is a jót, mert míg nem jöttek meg, addig elmentem wcre. Hehe. Aztán szép lassan, sok izgulás után kiírták, hogy felkerültek a szalagra a budapesti gép csomagjai is. Mindenkit félretúrva beálltam a legközelebbi helyre, és szerencsére a Tatonkám hamar jött. Szerencsétlenségemre a UP meg később sokkal. Leszálláskor, vagyis inkább utána rájöttem, hogy nem bírok 3 nagyobb táskával, az övtáskával, meg a Crumlival, így legalább őt begyömöszöltem a siklóernyős zsákba, mivel a buszon nem számít a súly – szegények. Ahogy megjött gyorsan rohanás, már amennyire lehetett. Persze ez így olvasva nem tűnik olyan durvának, amíg nem kellett vinnem mindent egyszerre addig nekem se volt az. (Persze aki ismer az tudja, hogy siklóernyőt, Ágimat egyszerre is szívesen cipelem és az nem ilyen durva…) Szóval kibotorkáltam az érkező részről, és rettentően örültem, hogy a vámos csak rossz szemmel nézett rám, de nem állított meg. Kilépve megpillantottam, a SAS Flybus jegypultot – öröm - és támadás rögtön, infoért, majd rögtön jegyvétel 65 korona, nem kevés.
(Most akkor ide egy kis szerkesztői hozzáfűzés: A Papa két tanácsot adott, nekem indulás előtt: az egyik az volt, hogy először mindig gondoljam át, hogy ő mit tenne ilyenkor. Szerintem ő biztosan előbb megkérdezte volna a Flyget buszt és vonatot, hogy az mennyibe kerül. Nem hallgattam rá, de csak kivételesen nem, de jól is tettem, mert ha még tíz percig húzom az időt, márpedig a vonat kicsivel messzebb van, akkor alvás Osloban és mint utólag kiderült a busz sokkal drágább.)
Megvettem azon nyomban, rohanás ki a buszhoz, szerencsére a pénztáros útba igazított. Pakk gyorsan be a busz aljába, felszállás és indult. Ha ezzel nem megyek el valószínűleg már nem érem el a Kristiansandi buszom.
Buszútról is van néhány érdekesség, több szempontból is. Kezdjük ott, hogy a jegyem az otthon kinyomtatott papíromon lévő vonalkódról lett beolvasva, abszolút egyszerű, miért nem tud ez itthon is így működni…Kényelmesen elhelyezkedtem két széken és tartottam a pozícióm az út végéig. Eléggé fáradt voltam, aludni akartam de nem nagyon tudtam, csak egy húsz percet, az öt órából. A busz örült módon közlekedett, már a Reptérről jövet is furcsa volt, hogy a busz megy a leggyorsabban 100 km/h-val előzgettünk, de az semmiség. Nem tudom mennyivel, de érzésem szerint simán szintén 100 körül vagy afelett nyomta neki végig a sofőr, ami magában még nem durva, de nagy pelyhekben hullott a hó, és legjobb útszakaszon is minimum 2 cm hó volt. A legszebb az volt, amikor a hó miatt kés sávra szűkült szakaszon, emelkedőn felfelé lement a 4cm havas útról a 10 cm mély szembe sávba és ott kezdtük előzni a Volvot és az előtte lévő teherautót. Kicsit tudott, ami mondjuk persze azt is jelentette, hogy percre pontosan érkeztünk meg az öt és fél órás út után. (Ja boccs Norvágia?!) Érkezés 23:35, leszállás, cucc felpakolás hátra – ami ugye nem egyszerű, körülnézés. Sehol senki. Hoppacska. Aztán valahogy előkerültek hárman, nézelődtek, én mosolyogtam és egymásrataláltunk. Ár jú Johnson? No sorry I’m Győző. Ok that’s great… hamar taxibanyomtak, 1 km-es út, 5 perc, 100 korona, de nem nekem kellett fizetnem. Szállásra fel, saját szoba, másikkal közös mosdóval és konyhával. Martin a szobatársam, norvég, direkt, majd fog jönni, ha kezdődik nekik a tanév. Elsőre tök jó, másodikra is, kulturált, csak hát drága.
Ki kellett pakolni alváshoz, fürdéshez, de mivel nagyon okos (és szerény) vagyok kitaláltam, hogy mivel nem lesz a hazapakoláshoz mérlegem, és mivel elég pontosan van kimérve, ezért nem ártana, ha tudnám, hogy micsoda miben volt, így írtam egy leltárt táskák alapján. Kettőkor feküdtem le. Kelés 7-kor.