Még egy csoportkép, más felállásban
Ezen úgy nézek ki mint egy lány, ha nagyban nézed, és elvonatkoztatsz tőlem
Hamar kell a rövidhaj


A csúcson, lecsúszás előtt


Csoportkép Bortelidből, vagyis ők a csoportom. Balról jobbra: Sammy, Monika, Stephan, Tom, Rob, Norah, Karen, Magam-magam, Jana, hólapátok és sílécek


Tűzetrakok Daggyvel, persze az okosok azt mondták, hogy nem fognak meggyulladni a vizes fák. Kinek lett igaza?


Csoportkép a csúcson


A szombati kirándulás a Jegesberg mellett, és vonulás lesz...



Találtam egypár képet, amiket mások csináltak, de rajtuk vagyok, csak mutiba.

2008-02-28, Csütörtök

Egy hosszú nap. De valamivel így is jobb a tegnapinál. Mert valamennyit segített valami, nem tudom, hogy micsoda, de az arcom már kisebb volt, és érzésre is jobb.
És ez nagyon jó, reménykedek, erősen.
Így mentem be 9-re az iskolába. Vagyis az uszodába (rossz emlékek?!). Életmentést gyakoroltuk tovább, ruhástul kellett mindent csinálni. Az úszás még megy ruhában is, Rob-ot is el tudtam vonszolni 50m-en keresztül, pedig nem könnyű, a babát is felhoztam a medence aljáról (pedig nagyon fájt a fülemnek), de hogy én három méterről ugorjak ernyő nélkül…
Igen, a csoportban szerintem én félek a legjobban az ugrástól. Olyan magas, meg olyan messze van a víz, persze beugrottam, de akkor is. Miért kell nekem ilyet csinálni? Legalább lenne egy tisztességes base-ernyő a hátamon, akkor sokkal magasabbról is ugranák, akár víz nélkül is. Na de ilyen körülmények közt?
Túléltem, ezért még egy kicsit vigasztalásul jacuzziztam a lányokkal, a fiúk játszottak az ugródeszkán, nekem is inkább ahhoz lett volna kedvem, de már nem merek semmi olyat csinálni, amivel el, ki, meg törtetem, szakíthatom magam, van elég bajom.
Még egy kicsit CPR, másfajta stabiloldalfekvéssel (messzebbi kar a testen hajlítva, közelebbi lefektetve átlósan, messzebbi térd felhúzva, fordítva magam felé) és keringés, szívpumpa, két mellbimbó között nyomni kis ponton, lábmunkával, harminc nyomás, két levegő (szájba, nem orrba).
Utána ebédszünet, ami helyett emaileket írtam a fogam kapcsán, illetve elmentem a Sia-ba, az STA-hoz, az international officba, meg megkérdeztem a tanárom is, és a maradék időben kis norvég lecke írás.
Két óra még Johneval, de szerencsére filmnézés volt, kicsit unalmas, de érdekes síelős film, Telemarkiából. Elképesztő miket megcsináltak, borzasztó vacak léceken.
Utána a norvég előtti másfélórát a norvéglecke befejezésével, tanulással és evéssel (ebédre egy körte és banán, egészséges, de nem sok) töltöttem. Szerencsére a norvégóra elég alternatív formában zajlott, így kibírható volt. Csapatfeladatok, először egy teszt, amihez nem igazán tudtam hozzátenni, de utána meg egy éttermes párbeszéd, amiben szintén nem sok szerepen volt, de az érzelmekre hatottam, mert cuki kisgyereket kellett játszanom, az sikerült, elsők lettünk. (Persze ez inkább a lányoknak köszönhető – Andrea, Paulina – lengyellány és még egy német, aki mindent tudott). És ahelyett hogy hazamehettem volna, mehettem főzőkurzusra. Ami alapból nem lett volna rossz. A múltkori csapattal főztem együtt, Cathrine, Pierre Luc és Jens. Waffel és c******* (most nem jut szembe, majd megnézem). Én csináltam Cat-tel a c-betűset. Tejfölt kellett forralni, utána lisztet bele, majd tejet és kiskanál sót. ÉS kész. És ezt esszük fahájjal és kristálycukorral. Meg kell hogy mondjam, hogy ez nekem, nem étel, hanem valami kotyvadék, amit megettem, mert sajnáltam a sok drága finom alapanyagot, de hogy én magamnak ilyet soha nem főzők többé ez is biztos. A waffel – ennek meg nem tudom a magyar megfelelőjét – tűrhető lett, de kicsit cukrosabb tésztával finomabb lett volna. De legalább inni szörpöt adtak.
És szenzáció, meg egyéni rekord, mert reggel kilenctől, este kilencig egyfolytában az iskolában voltam, több mint 12 órát, hogy ilyeneket kelljen megélnem…
Este már nem vacsoráztam otthon, csak bevettem a jó kis kedélyjavító gyógyszeremet és jó kedéllyel mentem aludni.

Persze élőben sokkal szebb!

2008-02-27, Szerda

Egy rossz nap, rossz hírekkel, nagyon. Már a keléssel kezdődött persze. Éreztem valami nagyot a számban. Kimegyek a tükörhöz megnézem. És hát persze a fél arcom fel volt dagadva. Nagyszerű. Persze az iskola nem vár, úgyhogy irány befelé. LA, a sziklamászótanár tartotta az órát, túrevezetésről, de legalább érdekes volt. Persze a többiek nem tudták nem észrevenni, sajnáltak, meg minden, de hát ez ilyenkor nem segít. Utána még felmentem a lányokhoz, elvittem anorvégdolgozatukat, és a bizonyítványt. Cserébe kaptam ebédet. Nem rossz csere - bár lehet, hogy csak megsajnáltak. Bár most épp ők se jártak jól, csak nekik számítógépes problémájuk van. A délután nagyrésze utána persze önsajnálattal telt el, de nem igazán volt kedvem bármit is csinálnom. Egyszerűen nem hiszem el, hogy úgy vigyázok itt mindennel, még a tojást is megmosom, nehogy valamit elkapjak, és mindenhol, ahol csak tudok, erre mégis mindig van velem valami. Elviselhetetlen. Este emailek írása mindenfelé, hátha tud valaki valami okosat mondani – nem akarok pesszimista lenni (bár már egy ideje arra lettem nevelne – pedig mindig is elég optimista voltam) de valószínűleg 2000-3000 koronába kerül itt a fogorvos. És nincs biztosításom. Ennyiből már akár haza is mehetek. Vacsorára kis lekvároskenyér, vitaminok, multivitaminos plussz, hátha bármi segít bármit. Még egy Cataflam is, kezdetnek jó lesz, majd később keverem csak - úgy a tuti.
Reménykedek – olyan fajta vagyok.
A nagy sajnálatban el is felejtettem, hogy találtam egy Crocs papucsot (aki ismeri és tudja), gyönyörű szép türkiz kék, ilyesmire vágytam, hát most van, természetesen még jó is rám!

I need an other pain killer!

Én ezt nem tudom elhinni

Miért kell állandóan történnie velem valaminek?

Nem, nem akarok, se fizetni, se műtétet, se semmit!

El vagyok keseredve! Nagyon!

Persze ilyenkor ki segít? Aki még hozzám se szól?

International Pub

2008-02-26, Kedd

Izomláz a karomban, nem is baj. Kicsit remegős kézzel ültem végig a négy elméleti órát. Szokásos DL órák, sok rizsával, állandóan visszatérve, arra amit már elmondott és értünk is, de talán tanultunk valamit tőle. De legalább már többet nem lesz. Búcsúzóul még csináltatott velünk egy aerob-állóképességet mérő tesztet. Bakancsban voltam, jó volt a magashegyi keménytalpúban futkározni. De legalább mozogtunk, mert nagyon nehezen tudom végigülni a 4 elméletit, folyamatosan ficánkolnom kell. Majdnem elfelejtettem a norvégórát, de a többiek figyelmeztettek. Fene egye. Mivel épp kaja után volt, a szokásos álmosság társult hozzá, néhány pillanatra el is aludtam. De nem veszítettem vele semmit.
Suli után még bevásároltam:
Bordmargarin x 2 6,90 x 2
Jordbaeresyltetoy 13,90
kenyér, fél koronával drágább, de sajnos finomabb is 3,90
Ekte majones 11,90
Poteter 5kg 39,90

Este international pub. Lengyelország, Ausztria és Usa prezentációja. Lengyeleké ötletes, elmegy, Polskival, játékkal, főnyeremény egy PolskiFiat, természetesen. Ausztria jó, mégjobb lett volna, de a technika kivégezte szegény előadást. Amerika nagyon béna és unalmas, már közben el akartam menni, csak nagyon illetlen lett volna.
Egész nap csak kenyeret ettem. Nem volt kedvem, időm főzni se.

Elfelejtettem felrakni tegnap...

2008-02-25, Hétfő

A vártva-várt nap. Mert mászni fogunk. És már olyan rég másztam, pedig szeretek. Reggel kilenckor már a teremben voltunk, akik épp Kristiansandban voltunk. A többiek jöttek haza Tromsoból. A tanár sehol, várunk-várunk semmi. Mivel tanfolyam nélkül nem lehet mászni, ezért kis játszadozás után átmentünk a tanszékre megkérdezni, hogy mi a stájsz? Nem tudtak semmit a tanárról. Volt nálunk egy nagy csokitorta, mert Johne-nek a főtanárunknak lett volna szülinapja, és neki készítette Jana és Stephan, de ő Hovdenben van pár napig, ígyhát nekünk kellett elfogyasztani, sajnos. És a legnagyonn probléma az volt, hogy a többiek nem nagyon akartak enni belőle, így nekem kellett az egészet megenni. Nagynehezen persze a marcipánnal együtt legyömöszöltem. Utána jobb program híján visszamentünk mászni és én is bemehettem, mivelhogy elvileg órám lenne. Meg is jött a tanár, azért késett, mert Angliából jött és hajója viharban volt. Szép.
Kaptunk beülőket és mászócipőket, La Sportivát. Tökéletes méretet és típust választottam, mert tartott, de nem nyomott hosszú távon se. Rövid magyarázás után elkezdhettünk mászni. Szokás szerint az elején bevállaltam a legnehezebb utakat, amire képes vagyok, így hamar lefáradtam, mielőtt még a fejemet (azaz a lábamat) elkezdtem volna használni. Azért elsőre egy 6+ nem rossz, rettenetes áthajlással…meg is lepődtem, valószínűleg azért ment ennyire jól, mert könnyű vagyok, de persze ezt nem tudom, mert nincs mérleg. Mászásban is én vagyok a legjobb, pedig a többieknek kétszer akkora karja van. Csodálkoztam is, mert ők járhatnak ide gyakorolni és szoktak is. Ez van, megint megkaptam a többiektől. Pihenés és ebéd után technikákat tanultunk, boulderversenyeztünk (ki nyert vajon?), aztán még szabadmászás. A végére egy 6-os út nagy nehezen. Jó nap volt, de még érzem.
Egy szendvicsre volt csak idő, aztán rögtön a vacak norvég. Mert elmentem mégis, mert rám erőltették, de csak a helyi siklóernyősök miatt voltam hajlandó. De ha valamikor a repülés és a norvég között kell majd választanom, nem kérdéses ki fog nyerni.
Este persze azért fáradt voltam. Gyors tojásrántotta, majd remegős kézzel kis gépezés, a tegnapi film befejezése (Point break, megnéztem, mert a legjobb magyar bázisugró kedvence, de nagyon vacak – tipikus amerikai, nem kellett volna). Alvás. Jó sok.

5:52 és 6:12 között valószínűleg az én ernyőm látható

de hogy miket művel? remélem azért tud normálisan is repülni!

2008-02-24, Vasárnap

Borzasztó unalmas nap. Mivel már nem fekszem annyira későn, így magamtól is elég korán felébredek, aminek meg van az a hátránya, hogy ott az egész nap (amiért normálisan korán kelek). Délelőtt semmi komolyat nem csináltam, fordítgattam ilyenek. Persze mert esett az eső. Délután elején átjöttek a lányok, kicsit beszélgettünk…olyan jó néha magyarul beszélgetni, mesélni stb. Magyarul, mert úgy el tudom magyarázni, kifejteni amit szeretnék. És nem csak arról tudok beszélni, amihez vannak szavaim. Persze nem maradtak sokáig, Reni randizik!
Utána annyira untam magam, hogy inkább elmentem sétálni, mint egy norvég! Idáig zülöttem. Persze biciklivel és fotóstáskával. Olyan részre ahol még nem voltam. Persze érdemes volt, találtam egy elég fura helyet, ahol az egész partot csak kagyló borította, de csak azon egy partszakaszon. Csináltam is fotót, annyira érdekes volt. Valamiért ki volt írva, hogy DANGER, de a többi norvégul volt, úgyhogy nem érthettem!
Találtam a skanzenszerűséget, de az majd inkább tavaszi program lesz, de majd felfedezem, jól néznek ki ezek a fűvel beültetett tetejű házak, szeretnék majd róluk fotóóóót. És ami még jobb, hogy mellette a Kristiansandi közterületfenntartó telepe volt, ahol a kertben rengeteg nem használt, utcán talált, megrongált szemét volt és persze vagy 6-8 ilyen bicikli. Most vagy odamegyek és megpróbálok tőlük kunyizni, lehet, hogy odaadják, vagy simán odamegyek vasárnap valami korai vagy kései időpontba és elcsórók párat. Már mások is csinálták, pont a bicóknál volt letaposva a kerítés. Végülis szép nagy túra lett, bejártam Kristiansand egy ismeretlen részét, sötétben értem haza. Persze csak, mert egy starthelyet is kerestem. Használható, de nem igazán van leszálló, beépítették, beépített bánya kerítéssel – de a helyiek mondták, hogy lehet itt repülni. Tudnék, bírnék, szeretnék, akarok, kell!

És láttam több kertben is sok-sok hóvirágot! Itt ilyenkor kicsit furcsa, de ő tudja. Nagyon a globális felmelegedést emlegetik. Ki tudja.

2008-02-23, Szombat

El hívtak kirándulni, Kristiansand legmagasabb pontjára. Mondtam nekik, hogy maybe. Kelés sikerült időben, de reggeli után nekem még boltba kellett menni, mert ha szombat reggel nem megyek el kenyérért, akkor délután már nem lesz olcsó fajta. Így a ház előtti találkozó helyett én a boltba mentem, utána meg haza. De mivel fél órával később az egyetemnél szintén volt egy találkozó, bicóval simán odaértem. Nagyon gondolkoztam sokszor a visszaforduláson a túra elején, mert az eső is elkezdett esni, ráadásul én csak a windstopper pulcsit vettem föl és nálam volt a fényképező is, bár csak a régi. Ráadásul ezek olyan emberek, akikkel nem vagyok annyira ismertségben, de aztán szerencsére folytattam velük az utat. Voltak teljesen új emberek, két béna lengyel csaj, akik csak barátnők, de volt egy német és egy osztrák lány is, akik most jöttek, de majd itt fognak tanulni. A túrán persze már voltam, ugyanoda mentünk fel, ahol voltunk a tisztaesős-térképészkednitanulós túránkon is, de legalább így tudta, az utat és leaderkedhettem. Egész jól elbeszélgettem, meg megbarátkozgattam. A csúcson persze orkánszél volt, olyan szélrefekvősfajta. Pedig reggel még a repülésen is gondolkodtam. Csúcskönyvbe írtuk magunkat, majd átmentünk egy másik kilátópontra, ahonnan sokkal jobban lehetett kilátni (a marha tanár, hogy a múltkor miért nem vitt minket oda…) csináltam pár jó fotót is ott, és ami a legjobb, hogy megállapítottam, hogy talán egészen lehet is majd ott repülni. A „starthely” legalább tiszta, egy nagy sima szikla, szokásosan nagyon rövid, és a széle csúszos, majd 4 méteres függőleges fal (ahol viszont talán egész jól lehet majd bulderezni), 3 méteres terasz, majd hosszú fal. Nincs sok lehetőség rontani, és kell alapszél, sok! Leszálló van, bár leginkább a folyó túloldalán, ott viszont egész nagy, ráadásul könnyen elérhető, simán kiadja az 50 méteres folyót is (legalábbis remélem) és talán még a folyó itteni oldalán is van. Majd remélem egyszer meg is repülöm. A baj csak a minimum 4 órás össztúra, nagyzsákkal! Sajnos a nézelődést a túl nagy szél hamar szétfagyasztotta, így turbulens leeoldalon, raktam nekik tűzet. Megnéztem hogy csinálták volna nélkülem. Nem gondoltam, hogy ekkore túra lesz, ezért csak egy narancs volt nálam enni, még szerencsére, hogy Daggy volt annyira szociális, hogy csinált egy nagy adag stickbread tésztát, így süthettem magamnak. A végén még két virslit is szereztem. Visszafelé sajnos egy darabig ugyanazon az úton mentünk, de aztán én egy kis csapatot elvezettem másfelé (a többi puhány elfáradt 6 kmtől). Daggyt, Tomas-t, és az új osztrák lányt – akinek még nem tudom a nevét. Szegény egész úton hozzá se szólt senkihez se, csak a barátnőjéhez, úgyhogy egy kicsit odamentem hozzá beszélgetni és szerintem úgy örült neki. (Én is úgy szoktam örülni, amikor valaki odajön hozzá beszélni…tudom milyen érzés) kiderült, hogy tanítónéni lesz, és Ausztriában is nehéz találni állást a tanároknak. És hogy szeretne siklóernyőzni majd!
Vacsorára megettem a maradék rizst hidegen, majd a maradék kukoricát kis reszeltsajttal keverve sok mustárral, kevés majonézzel (még mindig borzasztó, legközelebb, azaz hamarosan másfajtát veszek majd) és sok cukorral!
Este hívott Frida Vorspilre, de persze mondtam, hogy nem, mondjuk mert fáradt vagyok. Erre elkezdi, hogy ez rosszkifogás…Milyen dolog ez mi? - kérdezem magamban. Mondtam neki, hogy ez van, de helyette mutatok neki valamit és megmutattam a 20d-t, mert ő itt médiaszakos. Hát erre mondta, hogy utál – erre én meg mondtam, hogy pont ezért nem mehetek, mert utál! Okos.

A repülő tőrök klánja

Megnéztem, mert javasolták. És nagyon csalódtam.
Nemtetszett, sőt kifejezetten nem szerettem. Persze a nemszeretés főleg az előzetes pozitív előítélet miatt, de akkor sem jó. Megmagyarázom.
Úgyebár nekem adekvát a Hőshöz hasonlítani. Az egyetlen pozitívuma, amit én is szerettem benne a szép képek, majdnem olyan szépek mint a Hősnél. De a többi? Ugyebár végig harcolnak, de nem szerettem ezt a harcot, mert itt nem arról szól, mint a hősnél, itt csak sima harc, túlságosan is eltúlozva, már-már röhejes volt a vége felé. Mert minden akció nevetségesen irreális, de ez valóságosnak van beállítva a filmben, mintha tényleg megcsinálhatnék. A Hősben az a különbség, hogy ott a harcok irreálisnak is vannak beállítva, ettől lesz szép és nem nevetséges (főleg ugye mivel ott a legtöbb harc a fejben lejátszodó akció). Ezért nagyon nem szerettem már az elejétől kezdve és csak fokózodott a vége felé. A történet meg a nemszeretem történet, miért a gonosznak a gonosz győzedelmeskedik? Jó persze a végén nem, de miért kell? Nem szeretem, bár ehhez nyilván hozzátartozik, hogy én szegény is három nap alatt úgy el lettem hagyva, hogy gyászolhatom azt a majdnem három évet is.
Szóval ez nekem csak egy másformába bújtatott tipikus amerikai akciófilm. Sajnálom.
De azért a zenéje jó, azt szerettem! Azért is a klipp, a zene miatt.

És akkor egy kicsi a Hősből is hasonlításnak!
a zene és a küzdés együtt - végignézni!

Státusz!

2008-02-22, Péntek

Tegnapi nap borzasztó unalmas volt. Már korán reggel felkeltem, hogy már reggel át tudjam venni a fényképezőgépemet. Első napi prodzsekt így az ICA lett. Előtte még jól bevásároltam narancsból és banánból, mert akciósan nagyon olcsók voltak. Utána megkaptam a gépem. Elég bediktálni a kapott kódot, és aláírni, még jó hogy más nem tudta a kódomat, mert lazán odaadták volna bárkinek. Otthon kipakolás, minden megvan, kicsit karcos, de elmegy, de legalább van! Kipróbálás nincs, mivel nincs memókártya. Viszont memóriakártya vadászat az van helyette. Interneten van egy elég jó ajánlat, csak nem értem a norvég honlapot, így bemegyek a suliba Janne-hoz. Hozzá kell tennem, hogy szakadó esőben, 70 km-es befújásokkal vicces volt az út, a hátszél akkora volt, hogy tényleg nem kellett tekernem. Még elkapom elmenőben, és ez a jó segítő, aki már kabátban hazafelémenet is segít (nem mint az otthoni TO-sok, akik munkaidőben is hátráltatnak csak). Kiderül, hogy sajnos kétszerannyiba kerül, merrt postaköltség is jön rá, így aztán nem igazán éri meg. Gondolkozok olcsó, noname helyikártyán, de végül, otthonról vateráról rendelek egy igazán jót olcsón. Csak hát amíg ki nem jut nem tudok vele fotózni!
Azért azt nem gondoltam volna, hogy egy fényképező ekkora nagy státuszszimbólum! Már ketten is utálnak érte, egy finn és egy magyar lány! A magyarlány úgyis magára ismer majd, a finn meg nem olvassa. Szörnyű, nem gondoltam volna, hogy ezért! Mert jó hogy utáljuk a Mercis, BMW-seket, meg az újgazdak sznobokat, na de egy fényképező miatt? Hát idáig jutottam.
Vacsorára kotyvasztás, kukoricásrizs, leveskockával, hozzá sültvirsli, sült hagymával, píritott fokhagymával, reszelt sajttal, majonézzel és mustárral dúsítva – egészen lehet kreatívkodni a virslivel.
Este még egy kis UP fordítás. Kedvenc részemet végül nem mertem beleírni…megélhetési tandempilótaként dolgozik, pedig olyan aranyos, nem?

Forsiktig, holnap!!!

2008-02-21, Csütörtök

Mivelhogy az egész csoportom Tromsobe ment északifényt nézni, így egy embernek nem tartanak órákat. Azaz két nap szabadnap, amit a rossz idő miatt nem igazán tudok kihasználni. Délelőtt kenyérvétel, meg memóriakártya ár érdeklődés a boltokban, de minden drága – interneten van egy nagyon jó ajánlat, de mivel ahhoz hozzájön még ugyanannyi postaköltség úgy már nem jó. Elmentem a főpostára, hogy hol tudom átvenni a gépemet, és ez egy jó rendszer szerintem, hogy a legközelebbi bolt postarészlegén. El is mentem, ott persze meg nem volt ott, hanem szerintük a főpostán maradt, jöjjek holnap. Kösze. Rendet kellet raknom, ahogy az a tegnapi fotón is látszik, mert kirándulás utáni káosz volt. Délután este főzőtanfolyam, ami tulajdonképp egész jó volt. Kicsit lassú nekem, de megvan az előnye. Első menünk zöldségleves – cipókkal. Nem volt nagy kunszt, zöldségfelvágás és forralás leveskockával és hozzá meggyúrni, megkeleszteni, megformázni, hagyni megnőni, majd megsütni a zsömléket. De finom lett és a maradékot hazahozhattuk. Én ottmaradtam segíteni nekik pakolni, csak hogy lássák, hogy rendes vagyok.
Este viszont legalább tanultam megint valamit magamról. És ez Borinak köszönhető most. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy bizonyos szempontból én is olyan vagyok, mint minden fiú. Ez szörnyű, mert eddig azt hittem, hogy rendes fajta vagyok, de lehet hogy nem. Hát most már ennyivel is jobban ismerem magam. De nem is baj, ha egy kicsit fiús vagyok, mert a Szabitól megkaptam a múltkor, hogy túlságosan lány lelkem van. Hát nesze, egy kis kompenzálás.

Mert megvagyok még egydarabban, csak kis rendetlenséggel

2008-02-18-20, Hétfő-szerda

Ilyenkor magamnak is jegyzetet készítek, mert év végére reportot kell majd írni az összes túránkról, így jó ha van némi kis emlékeztető nekem. Ezért lesznek benne természetesen csak számomra fontos dolgok.
Már reggel kedvesen-viccesen kezdődött az egész. Együtt indultunk a Statoiltól akik onnan jöttek, Janaval és Stephannal. Mivel nekik túl sok cuccuk volt, ezért átvállaltam egy keveset. Csomagtartómon két kenyér, kosaramban teli szatyor, ügyeskedve, hogy ne boruljon ki, hátamon a zsákom, vállamon a lécem, alattam a biciklim, előttem az út, meg a többiek hasonlóan felpakolva. Szép menet voltunk a buszpályaudvarig, természetesen mindenhol megkaptuk az elsőbbséget, akarva-akaratlanul. Először rossz buszba pakoltunk, így épphogy csak nem késtük le a mienket. (ja és előtte lévő nap nem rendeltük meg a buszt, mert ez olyan, hogy meg kell, de mázlink volt). A buszút Karen mellett, aki nagyot csodálkozott, mikor a Stephantól kapott fényvisszaverőből, alkottam egy díszt a katonai nadrágomra.
Megérkezés után síwaxolás, majd lécre fel. Utálom a síwaxolást és főleg a ragadós waxot. A Telemark cucc nem rossz, jó stabil és legalább a kötés nem nyílik ki könnyedén. Elcsúszkáltunk egy helyre, de már akkor nagyon untam magam, mert mindenki bénázott, volt aki nem tudott fölhalszálkázni a lankán. Ott aztán ebédhez pihenő építés, aztán mindenféle ügyességi pálya, amit én röhögve teljesítettem, aki meg nem tudott az sehogy. Learning by doing. Itt talán nem működött. Hazafelé hegyre fel, aztán nagyon meredeken le, hóekével, aki tudott, azaz senki, úgyhogy sokat esve mindenki. Nagyon untam magam, nemcsoda, így meglepően és pozitívan ért az a felajánlás, amit a tanártól kaptunk visszafelé, hogy tehetünk egy kis kört a hegynek fel. Hárman indultunk el, ketten úgy gondolkoztak, ahogy a tanár, én nem, így elindultam egy kis traverzálással a hegyen, az erdőben a sziklák közt, hogy majd a sípályára jutok ki és lecsúszok legalább. Kicsit nehezebb terepre kerültem, mint számítottam, így elég soká tartott, még nekem is sok eséssel. Ráadásul nem is a pályára értem ki, hanem valami offroad hardcore feketebuckásra. Kicsit nehéz volt lecsúszni a telemarkkal, már sötétedett is. Sok eséssel, hóekével, párhuzamos csúszással. Még egy gödörbe is beleestem, aminek az alján a víz folyt, hatalmas küzdelem, barlangász, sziklamászó technikákkal sikerült elérnem, hogy ne legyek vizes. Nem volt egyszerű, mert a sílécek beszorultak a hóba, azt hittem, hogy csak síléc, kötés vagy lábtöréssel szabadulhatok, de sikerült. Lent már várt rám a tanár, deméghogy. Azzal kezdte, hogy a csoportnak 15 percet kellett rám várnia, hogy nem erről volt szó és hogy ez nagyon nem jó…és bejezte azzal, hogy ez volt az utolsó alkalom. Sokszor megkaptam már, de a tanár részéről felelőtlenség elengedni engem ilyen feltételekkel.
Este még a sötétben hótalpas túrára kellett menni, hármasával. Én Stephivel és Sammyvel, szerencsére, mert mi választottuk a legjobb útvonalat, egyenesen fel a hegynek. Sammy persze megállt félúton, de a csúcson pazar kilátás volt, és a tiszteletünkre tűzijáték. Felfelé nagyon hasznos volt a hótalp, de lefelé kínszenvedés és sok esés is, mert a szemét csúszni lefelé se akar.
Vacsorát én szolgáltattam, főztem nekik egy szuper paprikás krumplit, amit meg is csodáltak, hogy milyen egyszerű alapanyagokból, milyen finomat is lehet. Kicsit lassan készült el, de megérte, mindenki dicsérte, őszintén. Utána desszert, csináltam nekik egy kis kókuszos sütit, de nem olyat mint amilyet a múltkor. Kis játék, viccmesélés, majd alvás.
Kelés normálisan, reggeli közösen, müzli, de annyit ettem belőle, hogy csúnyán néztek, de nekem kell az energia és müzli erre nem az igazi. Szendvicskészítés, majd mivel, hogy meleg innivalót kötelező vinni a túrára, ezért készítettem egy kis forró szörpöt. Nem is rossz, olyan mint egy kicsit géjl tea. Először a közeli dombon lecsúszás gyakorlás, majd lépegetős kanyarodás. Utána felfelé szerpentinben, hóekés lecsúszások , ami csak a tanárnak (aki elvesztette a hótányérját, szép példamutatás) , meg nekem ment esés nélkül. Utána vissza a tegnapi helyre, gyakorlás a már igazán unalmas funparkban, amit még egy újabb pályával, egy lecsúszás, kapuknál guggolásos résszel bővítettünk. Aztán fogok és sorversenyek, két csapatban. Persze mindig nekem kellett küzdenem a tanárral, és nagy büszkén állítom, hogy gyorsabb voltam. Utána még egy kis telemark gyakorlás, teljesen béna helyen, így aztán senki se tanult meg, pedig ez engem tényleg érdekelt volna. égre tanulhattam volna valami ujjat is. Hazafelé, szabadtúra kiscsoportokban, úgyhogy a két legügyesebb sízőt magam mellé parancsolva elindultam a kinézett utamon. Feltúráztunk a csúcsra, majd lecsúszás a piros pályán, ami kicsit hardcore volt ezekkel a lécekkel, de próbálgattam a telemarkot. Azért jó túra és móka volt. Este szauna. Nem mindenki mert, de ahogy Tom mondja mindig, no risk, no fun! Rég szaunáztam, de most jól esett, meg jó móka is volt mindig kirohanni meztelenül a hóba, futkorászni, vagy éppen az úton gurulni. És most a fejem se fájt tőle, mint ahogy az szokott. Alvás mint a tej. Reggel mindent be a táskába, mert a tanár azt mondta, hogy kicsit nehezebb zsákkal kéne menni – gyakorlás a havastúrára. Így én maximális terhelést alkalmaztam. Sílifttel fel a hegyre, csákányossal, amit a legkevésbé szeretek, majdnem sikerült is kisejtenie engem is Robnak felfelé. Utána rövid közös túra, majd ebéd, hóolvasztás Trangián, és levespor. Utána egy 5 fős csapattal a hosszabb úton haza. Ez már kicsit jobb volt, de minden emelkedő után meg kellett várni mindenkit. Kicsit interval terhelés jellegű, sebaj. Az úton végig annyian voltak, hogy az elképesztő, hétköznap, sífutópályán a semmi közepén, többen, mint ahányan szezonban kirándulnak az erdőben a Normafán. A vége vicces lesiklás volt, én tudtam fékezni, de a mögöttem lévő nem. És én nem tudtam, hogy mögöttem jön…
Egy esésem volt csak, az is felfelé, amikor korcsolyázva max sebességgel próbáltam lendületből venni az emelkedőt. Síbot véletlenül léc elé leszúr – borúl előre szabályosan. Hazaút vicces, Robbal és a listájával, meg a csokilánnyal. Este még boltba próbálkozás, kenyérért, de persze sehol nincs már olcsó fajta, így vacsira csak virsli. Többiek elbúcsúztatása, minden csoporttársam Tromso-be megy északi-fényt nézni…szép lehet nagyon. Úgy szeretnék én is, de azért 3000 korona kicsit sok 4 napért-nekem. Ez a három nap is 500 koronába fájt (szállás 220, utazás 195, kaja 82).

Meglepetés, hogy miért van ez a kép?
néhányan sejthetik, holnap nagy nap!

és Jelentem, megjöttem épségben a síelésből, csak apró sérülések, de nem síeléstől
sajnos az utoljára csináltad ezt! rámszólás/fenyegetés most sem maradt el, de már megszoktam a TF-en: megkaptam már a tanulmányiosztály vezetőjétől, a bicikli és az evezőstanártól! vajon miért?

Igen, volt ilyen is...

2008-02-17, Vasárnap

Nem sokra számítottam a naptól, de aztán mégis lett. Aludtam, amíg csak tudtam, de nem vészesen sokáig, de néha ki kell pihenni magamat. Kelés után még itthon vacakolás, mert a szél nyugati, amivel itt semmit se lehet csinálni és ráadásul erős. Tegnap kaptam egy tippet, hogy hol lehet még repülni keleti szélben (na már én is kinéztem a helyet, csak nem gondoltam, hogy a város közepén legális repülni). De hát az keleti, mindegy, elindultam, bicóval megnézni a helyet. Jónak tűnt, kutyázáshoz. Igaz, most már minden jónak tűnik, ahol egy kicsike esélyt is látok valamilyen repüléssel összefüggő tevékenységre. Szóval hazamentem az ernyőmért, majd visszatekertem. Megmértem a szelet, jó vacak, nagyon befújásos, nemcsoda, hiszen nagyon lee-oldalan vagyok és nagyon sok turbulenciába. A legnagyobb befújás 38 km/h, az a maximális trimsebességem, belefér. Az elején kissé furcsának tűnt az ernyő, nehéznek, nem tudom miért, majd szokom. Próbálkoztam mindenféle starttal, belefutó, kétkezes, normál hátstart. Vicces és bénázós volt. Kívülről nézve totál kezdőnek tűnhettem, mert az ernyő nem volt hajlandó szót fogadni, de ez inkább csak a turbulencia miatt volt. Volt, hogy megijedtem, mert csak úgy felkapott, meg visszadobott, mintha nem is lenne semmi a fejem fölött – még ilyet. A végén más sikerült egy kicsit mocorognom is vele, hiába Trango azért jóbarát. És szép az új ernyőm is.
Otthonról aztán még elmentem futni is, először térképpel, a Jegersberg irányába, arra még nem voltam. Szép kis túra lett, meghalós, de azért nem hosszú. Csak a fölfeléken szeretek futni, lehet már ez is siklóernyős züllöttség.
És még néhány jó hír. Megvettem egy Canon Eos 20D-t, norvégtól, 3000 koronáért, és még ő is fizeti a postaköltséget is. A héten megjön!
Addigis hétfő-kedd-szerda síelés Burtelidben, telemark sível mindenfélét fogunk csinálni. Kíváncsi leszek a telemarkra, a telemarkos downhill síre és legfőképp a telemarkos síugrásra! Hát majd kiderül, vigyázok magamra…hiszen csak nem olyan nagy cucc a síugrás, repülni már tudok!
A túrázsákom szerintem most nagyon boldog, még jobban mint én (neki nincs miért szomorkodni), végre használva van minden funkciója. Kívül a két síbot, a hólapát, és a sík is ha hosszútávon kell majd cipelni!Dzsönörű!

See you later!

Találtam egy képet az "új" ernyőmről...
(egy kis csalás van benne, ko fog rájönni?)

Meg egy videót, ahol szegénnyel helikopterből ugrik ki Uli, D-bagből.

spgk.no -> internt -> artige saker -> Ole Jorgen hopper

Viszont hátha én is nyáron, talán szeretnék D-bag!
Torvald ha látja, hogy ügyes vagyok talán felvisz tandemmel és ugorhatok!
mert ezzel az ernyővel lehet, itt van rá a példa!

2008-02-16, Szombat

Kelés hamar és könnyen, mert van miért. Program ellőtt még boltba, hogy legyen hétvégén mit ennem. Nyitás előtt értem oda, ezért még kitekertem a tengerpartra. Furcsa volt, mert be volt fagyva a tenger széle, pedig nem is tűnt olyan hidegnek az idő. Vicces volt, ahogy a hattyúk utat törtek maguknak. Szokásos két boltos kör, margarin a Kiwiben, kenyér a Rimaban. Gyorsan haza, két szendvics és húzás lefelé, mert jönnek értem.
Nem mentünk nagyon messzire, kb. 30 km-re lévő mucsakis település sportcsarnokába. Nem akarom megint dicsérni az itt-et, de Magyarországon, egyik középiskolának sincs ekkora nagy. Megkaptam az ernyőt Uli-tól, nagyon jól néz ki. Fehér az egész, nagy reklámfelirat van rajta, Siemens mobile, de ettől nagyon versenyzősen néz ki. Szegény elég megviselt állapotban van, egyrészt, aki használta, minimum 115 kg startsúlyú, vagy inkább több, és még hátimotorral is használta az ernyőt, ami plussz 20 kg, minimum. Voltak cserélve a zsinórjai, de mikor? Szegény ernyő…és van egypár csúnya csomó rajta, olyanokat, amiket még otthon se használnak normál esetben, van egy házilag összevarrt zsinór, néhány vastagabb zsinór, fékfogantyú cserélve, nincs rajta patent. Hát majd ki kell próbálni. A Trango rá van írva, de semmi DHV pecsét nincs rajta, nincs rajta a gyári UP pecsét, nincs rajta a súlyhatár, így csak reménykedek az M-es méretben, de persze ez majd repülés közben kiderül úgyis. Ha L-es még kibírható, ott talán benne voltam normál testtömeggel a súlyhatárban, majd meglátjuk. Talán holnap megpróbálom tesztelni, ha lesz olyan idő. Utána Torvald rábeszélt, hogy dobjak mentőernyőt, de milyen jól tette, mert nem ment. Azaz, odajött a főmentőernyőoktató, hogy megnézze, hogy dobom, húzom, húzom, de nem jön. Megnézi, mondja, hogy ez nem is fog. Megmutatja, odahív mindenkit, mindenkinek megmutatja, hogy ez a legnagyobb hiba, mert így nem lehet kihúzni a konténert. Átszereljük, de a beülő is kicsit ludas, mert nem túl jó a mentőernyő kialakítása, de mi rontottuk el. Amikor már ki lehet húzni a belsőkonténert, akkor perfekt mentőernyő dobást hajtok végre, adekvát mozdulatokkal. Utána kicsit megkutyáztatom, felfüggesztem. Megmutatják, hogyan lehet összehajtani, figyelek, megcsináljuk a sajátom. Most már emlékszem melyik lépést hagytuk ki. Ki fog nyílni így is, csak picit lassabban, de ez legalább duplakupolás. Azt mondják még a norvégok is, hogy ez az egyik legjobb, ami nekem van, a Charly!!!
Este megtettem amit meg kellett tennem, hogy mindenkinek jó legyen. Szomorú, nekem is, sajnálom is, de szép volt. Köszönöm, amit kaptam.

2008-02-15, Péntek

Sok órás nap. Minden csoportársam teljesen kész a tegnapi események miatt. Tom be se talál az első órára, Jana elalszik az első sorban, kicsit cikinek érzem az egész dolgot. De az óra legalább izgalmas volt. A jövő heti programot beszéltük át, a síelős programot, és talán jó lesz. Főleg azért várom, mert fogunk sí ugrani és telemarkot is tanulunk állítólag. Meg lesiklást meg mindent, hát erre tényleg kíváncsi leszek, végre talán egy rendes mozgós program. Tanultunk az öltözködésről is, nekem talán ez volt a leghasznosabb. És kaptunk kölcsönbe megint cuccokat a sítúrához. Kaptam egy gyönyörű narancssárga hólapátot, mert anélkül nem mehetünk a tanárral. Meg cipelhetek egy Trangiát is, egész megkedveltem, lehet én is megpróbálok szerezni vagy venni egyet. Délután edző-sportoló kapcsolat és kommunikáció óra volt. Unalmas, de hasznos, mert volt egy olyan feladat, hogy egyik csopitársammal nyolc percet kell beszélni, majd fordítva, és a folyosóra mentünk, ahol felfedeztem, hogy ki van téve egy csomó fénymásolópapír szabad prédára. Már igen laphiányban voltam, azon gondolkoztam, honnan lehetne szerezni…óra után már nem volt gond.
Délután semmi különös nem volt, viszont este egyszer csak csöngött a kaputelefon. Torvald volt, elhívott a másnapi mentőernyő hajtogató tanfolyamra. Mondta, hogy 300 korona, de mondtam, hogy akkor esélytelen, pedig szeretnék. Megbeszéltük, mehetek ingyen. Igen hasznos és életmentő ötlet volt.

2008-02-14, Csütörtök

Sok órás nap, kevés alvással.
Persze az előadásos órával kezdtünk. Először Rob, az angol adott elő, benne volt minden egészségügyi program, a helyi oktatási koncepciók, a testnevelési koncepciók. Kicsit megrémültem, mert nekem ehhez képest semmi az előadásom. Összenéztünk Monikával,(este beszéltünk kicsit skypon, az előadásainkról, de mindig csak addig jutottunk, hogy nem tartunk sehol) és a nézésekből meg lehetett állapítani, hogy ő is pont arra gondol amire én. Aztán jöttek az ausztrálok, akik képeket vetítettek, és arról beszéltek. Persze könnyű az anyanyelvvel. De ehhez képest, már elment az én előadásom is. Aztán a németek. Ők öten, kb. egy órát beszéltek. Unalmas volt, ezt a tanár is elismerte, elaludt. Aztán én, jó röviden, a képekkel, de persze bíztattak, hogy jó volt, de el tudom helyezni magam. Aztán Monika, kb. az övé is, mint az enyém, teljesítettük a feladatot.
Délutáni két óra már kicsit érdekesebb volt. Egy helyi Friluftsliv szervezet képviselője tartott előadás, a működésükről, céljaikról. Jó lenne nekünk is egy ilyen.
Délután elindultam a beszerző körutamra. Először az erdőbe mentem, mert láttam valahol, egy gulehutte-hez való ponyvát és polifoamot. Ott is voltak, de eléggé úgy néz ki, mintha direkt lenne ott, rá van rakva egy nagy fatörzs. Ezért nem volt szívem ellopni, de ha ott lesz két hét múlva is, akkor elviszem. Kell nekem. A parkolóban volt egy elhagyott sapka, majdnem elhoztam azt is, de hátha megtalálja a gazdája. Ha legközelebb arrajárva is ott lesz, akkor elhozom. Ja és találtam egy gyapjú aláöltözet felsőt is, azt egy szemetes mellett, úgyhogy azt joggal hoztam el. Holnap meg is tanultuk, hogy mindenkinek ez a legajánlottabb aláöltözetnek, úgyhogy már perfekt vagyok ebben is.
Az utamat az erdőben folytattam, mert nagyon szeretem, a kis kanyargós, le-fel ösvényeket, annyira jól lehet száguldozni, egy jó tempós szlalompálya. Csak ha lenne más áttételem. Sajnos a városi bicóm nem az igazi a terepen, főleg a fékek, nem bírták a hosszú távú fékezést, se a kontra, se az első fék…Viszont legalább a szögesgumim tapad. Annyira tapad, hogy kétszer már majdnem nagyon-nagyot estem emiatt, mert a már száraz utakon, olyan fokú bedöntést enged a tapadás, hogy leér a pedál, és egyszer meg is emelt a leérő pedál volt. De kontrolláltam és kompenzáltam.
Vettem akciósan banánt, mert féláron volt, kezdett barnulni és sajnos a kicsit drágább és finomabb kenyeret, mert már nem volt más. És szörpöt, mert elfogyott a teám, és nincs mit innom.
Este el kellett mennem megint egy Vorspeilre a csoportommal. Hát történtek érdekes dolgok. (Mindenki alakított valami érdekeset.)

Valentinnapra!
És hozzá kedvenc szerelmes versem:

Sten-Malténak nagy, vörös és elálló fülei vannak.
Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül.

Azért a Kátust csak azért is puszilom!

2008-02-13, Szerda

Biztonságos csak két órás nap, legalábbis ezt hittem. Azt hittem, majd tudok tanulni a norvég vizsgára. Persze órák előtt nem nagyon volt hozzá kedvem. Utána se. Mert a tanár feladott másnapra egy prezentáció-készítést. Örülök, norvégtanulás, meg norvég-vizsga után még a magyarországi nemlétező friluftsliv lehetőségekről kell swot-analízist. Suli után itthon tanulás próbálkozás. Ebédre luxuskaja, sajtostészta, de kicsike tejföllel!!! Mielőtt megromlik.
Délután, a tanulás helyetti időszakomban meglepő dolog történt velem. Valaki felvett msn-partnernek. Visszaigazoltam, nem gyanakodtam, gondoltam talán valaki norvég, akit nem ismerek, majd ír, ha valamit akar. Kb. 20 perc múlva írt is. A repüléssel kezdte, hogy lehet-e ketten repülni, persze mondom, gondoltam talán valami kuncsaft. Mondtam, hogy persze, de én csak nyáron leszek, devan másik tandempilótánk is – de ő velem akar, megvár. Aztán, hogy olyan jóképű vagyok, és biztos szerelmesek belém, a tanítványaim a repülésen. Mondtam neki, hogy igen, talán. Aztán még elbájologtunk, aztán mondtam, hogy akkor talán ő is mondhatna valamit magáról…hátha valami vöröshajú bombázó, aztán ha megreptetem és pénzt is kapok érte, akkor kibírható. Kérdezi, hogy mire vagy kíváncsi? Mondom először talán a nevedre…kis szünet…Tomi. Upsz. Remélem nem haragszol, kérdezi? …mondom nem, de azért. Nem voltam egyből bunkó, mert a tisztes távolság biztonságát érezve nyugodt voltam. Erre, csak meg kérdezi, hogy voltam-e már fiúval, meg hogy nem akarom-e kipróbálni? Nem és nem is fogom…és folytatja, tudtam, hogy ezt fogod válaszolni. Hát szép. Ilyenek történnek velem, gyorsan leráztam, mivel már nem annyira volt érdekes, és kitöröltem. A tiltást meghagyom másnak. Én kis naív minek rakaom fel az iwiw-re a msn címem. Persze tudom miért, de miért kell ilyeneknek történni?!
Délután azért rövid nagyjából két órás készülődésszerűség. Persze azért nem ment igazán a tanulás, mert nincs hozzá se belső, de még külső motiváció se. Mert mi lesz ha nem megyek át a vizsgán, semmi, nem kapok róla papírt. Haladó kurzusra, meg úgyse megyek, mint az emberek 90%-a, mert semmi értelme, csak elmegy vele 6 órám egy héten. A vizsga könnyű volt, így van esélyem, hogy sikerüljön, majd kiderül két hét múlva. Azért ha kicsit többet tanulok rá, tuti meglenne.
Este páriszis-sajtos melegszendvics, hogy legyen motiváció a prezentációhoz. Éjjel 3-ra lett kész. Nem szeretem az ilyet. Pláne, hogy csak rizsa, de legalább szép. Csak itt nem értékelik azt, ha csak szép, mint otthon. Otthon sokszor elég az ha látványos a prezentáció. Itt szerencsére nem.

2008-02-12, Kedd

A feladat volt, reggel 9-re reggelivel együtt készen állni az újabb napra. Na ez még ilyen társasággal együtt se volt nehéz. Persze én már összepakolással együtt kész voltam, mert nem szeretem azt a végére hagyni. Kilenc után pár perccel megjöttek a tanárok, és kezdődhetett a „tanulás”.
A tegnapi csapatfeladatokat beszéltük át, főleg nem a megoldásra, hanem a csapatmunka szempontjait figyelve, kicsit körbe is jártuk a témát, persze a túlélős feladnál a mienk volt a jó megoldás, amit én alkottam meg logikával. Utána csinálós feladat, azaz főzőverseny Trangián, az előkészített anyagokból. A marha csapatunk nem a húst, meg a palacsintát választotta, így egy rakás zöldségből kellett kotyvasztani valamit. Ezekután persze nem érdekelt túlságosan mi lesz belőle, nem annyira vettem részt a főzésben, csak előkészítő és ugráltatós munkákat végeztem. A menünk, valamilyen zöldséges leves, a nevére már nem emlékszem, de én nem vagyok leveses, meg se kóstoltam. A főétel a Kínai Fal nevet viselő rizsoszlop, zöldségkörettel, gusztusosan tálalva, desszert felvagdalt kivi, csokikrémmel leöntve, a Kínai fal névvel. Ezt volt az ebédünk is, de szerencsére a másik csapat kajájával közösen. Persze, hogy az ő baconba csavart husijuk és palacsintájuk ízlett jobban, de szerencsére nem voltam zsűri. Hogy kedvezzek a mi csapatunknak is, azért a díszítés-körítés, a mieinknél volt a legjobb.
Amit nagyon vicces volt megfigyelni, az a németek precízsége, aprólékossága. Minden feladat 3-4 x olyan hosszú ideig tartott a mi csapatunknak, de mindenre fel voltunk készülve, minden kidolgozva. Vicces észrevenni az ilyen dolgokat.
Kaja után utolsó feladatként minden csapattagomról kellett írni néhány jó sort. Kevéske angoltudásommal megpróbáltam kedves, de igaz dolgokat produkálni. Én ezeket kaptam:
- very good outdoor knowledge, at the end you were the leader of the group and convinced us with your knowledge, creativity in solving problems,
- helpfull, always kind
- you don’t scream around, and always stay calm what makes it very nice talking to you!
- very good balance, plus: I like your hair.
Szép-szép, csak vajon, mik lehetnek a rosszak? Sokkal inkább a problémás viselkedésemen kéne javítani, nem a jó tulajdonságaimat tisztázni. Ezt nem szeretem, mindig, amikor meg lettem dicsérve, pl. Eckschmiedt dobásnál megdicsért, utána biztosan enyém volt a legrosszabb dobás.
Hazafelé a lányok és Stephan busszal mentek, a 27 koronással, de én ennyiért, meg egyébként is, ha már outdoor-t tanulok, inkább hazatúráztam. Csatlakozott hozzám Tom és Rob, nem tudom, hogy azért, hogy nem menjek egyedül vagy azért, mert csak ők is kirándulni akartak. Talán mindkettő.
A hazaút szép volt, de mivel egész nap csak 1,5 dl teát ittam reggel, ezért vicces is. A túrán végig egy kicsit nem voltam teljesen képben. De ez élvezetessé is tette méginkább, a szomjúság-viziók, képek. Persze ez nem-magamravigyázásiból van, hanem sznobségból, mert akármit nem iszom, csak a saját teám (pedig a lányok kínálgattak). A tempó óriási volt, én vezettem, hegynek föl, mint egy hegyi-kecseke, egyenesen meg csak úgy vágtattam, mint egy rénszarvas, az adekvét példa kedvéért. Vicces volt, hogy néha a benga óriási lábaikkal lemaradtak (mindketten kb. 195 körül vannak). A vége felé eltévedtünk, mert nem én vezettem a túrát és így nem is érdekelt nagyon a térkép, így az utolsó 1,5 km-t a városban tettük már meg. Otthon amíg nem ittam, addig nem igazán voltam használható semmire se. Aztán kb. másfél óra használhatatlanság után vacsiztam, ittam is hozzá, így már egyből rendbejöttem. De nem volt sok kedvem tanulni a másnapi norvég-vizsgára.
Viszont helyette megnéztem a Hair-t. Láttam már, de azért drukkoltam, hogy hátha nem kési le a gépet, de lekéste. Szomorú. Meg a csokinéni is, ahogy énekel.
Így aztán megint nem feküdtem le túl korán…

mert ebben a verzióban annyira szép.
ahogy elképzeled hogy repülsz hozzá. Szépecskén

2008-02-11, Hétfő
A kétnapos túra kezdete. Kelés rendesen időben, hogy összekészülhessek alaposan. Reggeli, bepakolás, kajakészítés, azt hittem bőven lesz idő, de elszöszmötöltem magam (a fogam miatti katonásdi miatt), így a végén igencsak kapkodni kellett, hogy pontos legyek. Így a fotóscucc otthonmaradt, utólag már tudom, hogy nem sokat vesztettem. Mivel az időjárás jelentés nem ígért esőt, így én nagyon-nagyon okosan nem vittem vízálló nadrágot és Salewa kabátot sem, így mehettem a kistáskába. Persze így is én értem oda leghamarabb, még abban se voltam biztos, hogy jókor és jó helyen vagyok. De aztán megjött Monika és Sam, így kicsit megnyugodtam. A buszt persze hárman lekésték, ők utána késve érkeztek meg a kijelölt helyre is. Mi percnyi pontossággal, én vezettem a túrát. A helyszínen, mivel nem tudtuk, hogy a helyszín én kérdeztem meg az első feltűnő embert. Aki a tanárunk volt, csak én nem tudtam a csütörtöki incidens miatt. Vicces volt.
Utána rövid kaja, szintén katonázva és törve a szendvicset, a többiek néztek is. Két csapatra osztva indult a játszódélután. Én a németekkel voltam, a többiek a másik csapat. Három játékot kellett kitalálnunk nekik és fordítva. Csapatépítős, természetben, a kapott kötelek és kés segítségével. Minden csapat a saját három játékát nyerte meg. De jók voltak, ügyesek voltunk és én méginkább. („pedig a fény vagyok, olyan fény ami fényesen ragyog” – Krisi tudná mire gondolok) Egyensúlyozni, meg mászkálni kellett, azért ezek mennek.
Utána a tanárok otthagytak minket. Játszottunk csak úgy magunknak mindenfélét, aztán a kapott feladatokat kellett megoldanunk. Egyénileg, majd csapat-szinten döntést hozni. Az egyik játék nagyon tetszett, már egész sok mindenkivel kipróbáltam és érdekes eredmények születtek. Akit érdekel szólhat.
Vacsorára a három főzőcsoport tüsténtkedett. Előétel kenyér, pesztós, fokhagymás paradicsomdarabos szósszal, főétel héjában főtt krumplis, héjjastul, hozzá leginkább IKEA-snak nevezhető szószos húsgombóc, valami tradicionális norvég, jó borsós barnaszósz. Desszert a mi sütink. Amit ugye angolul cookie-nak hívnak, de elmagyaráztam nekik, hogy ez magyarul mit jelent és jókat nevettek rajta. Pukkadásig zabáltam, hiába ki kell használni az ingyendolgokat.
Este még sok játék, sok nevetős, és érdekesek is. Alvás a kijelölt szobák helyett a nappaliban, a kályha körül, hogy együttlegyünk.
Röviden ennyi.
A játék tényleg jó és kíváncsi vagyok néhány ember hogyan oldalán meg.

De már akkor késő lesz...

2008-02-10, Vasárnap

Kelés viszonylag időben, a tegnapi józan időpontban történő lefekvésnek köszönhetően. Azt kell, hogy mondja, hogy működik, az ha időben fekszek le, akkor fel is lehet kelni normálisan. Jé?
Szerencsére volt mit reggeliznem. Délelőtt rövid időpont egyeztetések, kis repülgetés a Condorral, akró természetesen, mert már egyébként unom. Utána bölcsen úgy döntöttem, hogy elmegyek a 12:00-ra meghirdetett kirándulásra, friluftsliv programra, mert másképp nem igazán pontos. Elején még ketten voltunk Eva-val, de legalább így beszéltem vele pár mondatot – azthiszem vele még nem beszéltem eddig, mert holland. Aztán jöttek egy csomóan, néhány emberrel egész jól lehetett boldogulni, meg hasznos is voltam, mert segítettem Reginek (csak a becenevét tudom) kikapcsolni a 30D-jén az időzítést. Felmentünk egy szép csúcsszerűségre, nekem külön hasznos volt, mivel egyből reagáltam a magam módján, hogy ez bizony nem más, mint egy starthely, talán relatíve egészen kevés turbulenciával, és leszállási lehetőséggel. Túlzás, de van egy mocsárszerűség, ha kiérek odáig (de hát csak van annyira versenyernyő a Trango) meg bokros parahegyoldal. De szép, majd lehet próbálkozom is. Nekem ott kellett hagynom őket, de ha már egyedül mentem haza, akkor persze a sziklafalon mentem lefelé. Vigyáztam (inkább már nem mesélek, mert úgyis megkapom, szegény pulcsim és fotóstáskám – csak magamnak, hogy tudjam).
Azért kellett hazamennem, mert Sammy és Monika érkeztek, mert velük lettem beosztva egy főzőcsoportba, desszertkészítéshez. Mondanom se kell, kedvenc kókuszos sütimet próbáltuk, egy kis plusszal, kis lekvárral a közepén. Majdnem jó lett, de okoskodtak, felolvasztották az egész vajat, és úgy keverték össze. Persze, túl lágy lett így, és nem lehetett gyúrni, kicsit mélyfagyasztottuk, de a nem elegendő időfaktor miatt ez se segített. Így viszont, exkluzív kézzel készített süti lett. Minden egyes darabot sajátkezűleg formáltunk meg Monikával. Sammy csak néha kontárkodott bele. Jól elvoltunk. Monikának túl cukros, nekem nem eléggé. Csak én mosogattam a legtöbbet, ezek nem olyan segítőkészek, mint a magyarok. Viszont itthagyták a lekvárt, ez jóó.
Utána zsákmányoltam egy hálózsákot. Ki kellett mosni, és. Nem elég, hogy négyszer kellett lemenni, mire lett szabad mosógép, ami utána volt. Mosás közben megette a hálózsák az összes ruhám. Kamino. Mikor kivettem, egy darab hálózsák volt. Körülbelül 1000szer, komolyan volt összetekeredve, hogy miket műveltek ez ott mosás alatt. Most reménykedem, hogy megszárad.
Most kéne valamit ennem, mert eddig csak reggelit és egy fél narancsot ettem, mert a másik felét nagylelkűen elosztogattam. Úgyhogy a maradék, lassan már 4-5 napos rizs (harmadszor) mellé egy kis hagyma, virsli, paradicsomszósz, kis sajt, mustár és cukor, majd bele a cukor és kész a sztáff.

Páva

2008-02-09, Szombat

Kelés a tökmindegymikor, mert úgysincs mit csinálni, de ehhez képest egész korán, 9 körül felébredtem. Kevéske reggeli után (mert csak két satnya kenyérvég volt már) megpróbáltam hasznosítani magam. Kis helyet csinálni a lapitopimon. Elkezdtem a tiff-eket átkonvertálgatni jpg-be, ezzel jelentősebb helyet szabadítva fel a merevlemezeimen.
Utána elmentem boltba kenyérért, és megpróbáltam okos lenni, ezért megvettem mindazt ami még kell a vasárnapi sütisütéshez, mert ha a lányok veszik meg, akkor annak nem lesz olcsó vége…
Szeretem ezt a boltot, megint tele volt a kenyérvágó kenyérvégekkel. Két kenyeret is vettem, mindkét zacskót telepakolhattam a maradékokkal, kb. 2 kg kenyér a 1,5 helyett.
Melis (porcukor) 10
Kokosmasse (kókuszreszelék) 9
Kneipbrod 2x3,50

Ja és hát persze tönkre volt téve a nap, mert nem mehettem repülni, a beígérés ellenére se. Tudom, hogy az időjárással van a baj, de akkor is. Helyette jó sokat Condoroztam, már tudok tekerni, nem mindig esik ki a termikből. Megtalálni még nem mindig megy segítség nélkül. Repülővontatás az nagyon nem megy, viszont alsókategóriás gépeken, már tudok csörlőzni. Open class gépekkel sajnos mindig kitörök. De gyakorlok.
Csak sajnos néha lefagy a gépem, mint a google earthhel is, valamit át kéne állítani, mert biztos nem azért van, mert nem bírja. És senki sem tud itt nekem segíteni.
Uzsonnára és elővacsorára (ez két külön étkezés) borsófőzeléket és sült virslit ettem. Finom, jó cukros borsófőzeléket! Meg is fájdult tőle a hasam, vagy az is lehet, hogy nem ettől.
Este át kellett volna menni a szomszéd szobába, Vorspielre. Nem igazán akartam, de átrángattak. Bemegyünk, bent hat lány, meg még a kettő, akivel átmentem. Hát meg is ilyedtem, de nem lett gond. Kiderült, hogy a finn lány is fotózgat, meg hobby médiát tanul, fotózni/videózni és kapnak cuccot a sulitól mindenhez. Irigylem, ő meg engem. Majd megpróbálok vele prodzsektelni. A legviccesebb a pár mondatot magyarul is tudó izlandi lány volt. Azt mondta, hogy arról lehet megjegyezni a nevét, hogy halfthat, a legjobb ebben, hogy inkább azt kellett volna rá mondani, hogy doublesized, minimum. Legalább kétszer akkora volt mindene, mint egy normál lánynak. Persze ettől még nagyon aranyos, nincs vele semmi bajom. Fel kell vennie Facebookon, mert majd akar jönni Budapestre. Akkor viszont én is megyek Izlandra…

Nyírhaj

2008-02-08, Péntek

A tervezetthez képest túl korai ébredés, de szeretem az ilyet. Így reggel még egyszer átismételtem a leckét. Nansenről és Amudsenről kellett kicsikét átolvasgatni, a tanár meg kérdezgetett, de hozzá tudtam szólni, legalább olyan szinten, mint a többiek. Kis Friluftsliv aztán már néztük is a szabadbanlévős oviról szóló filmet, befejeztük. A jogos, nem veszélyes-e kérdések felmerültek, de a tanárbácsi persze megtudta magyarázni. Jogos, itt.
Utána le a szertárba, cipő és lécpróbálás. Mindenki kapott vadi új, felszerelést. Telemark cipőt, teleszkópos síbit és valamilyen öszvér léc, telemarkszerű, de állítólag nem az, hát kíváncsi leszek. Ja és még kamáslit is kaptunk, pedig mondtam, hogy nekem van. A cuccokat természetesen biciklin vittem haza, jól nézhettem ki, síléccel a biciklin. Persze előtte még az egyetemen meg kellett keresnem a mi Jannénkat, hogy megnyugtassam, hogy nem kell fogorvoshoz menni. Kicsit bájologtam vele, ahogy kell, de semmi pillanatnyi hasznom nem származott belőle, max. hogy szorított nekem hétvégére a jó időhöz, ami úgy látszik, hogy nem jön össze.
Délután kis spleen után nekiálltam a csirkét feldarabolni és lefagyasztani. A maradékot megsütöttem tepsiben, mustárral, majd a maradék rizset hozzákevertem, így nem lett füsttenger a konyhában. És még mondjuk, hogy finom is. Utána összeszedtem magam, és elmentem bevásárolni. Sok-sok mindent vettem
Hvitost 1kg , a szokásos sajt 55,84
Bordmargarin x2, a finom sósfajta 2x6,90
Marsipan, mert elfogyott és édességnélkül nem 19
Mat 14% (epereskakaópor,nemtudominekdeakcióssajnos) 10
Servelat 150gr, felvágott!!! 7,50
Grillpolse, virsli, 1kg 22
Este az első próbálkozások a Condorral. Még nagyon nem megy.
És „így” éjjel a Hair megnézése helyett is csak, meddő köreimet repültem.

Pedig én tényleg vigyázok...

2008-02-07, Csütörtök

A mai napon elgondolkoztam, hogy vajon milyen sérülés érhet még engem. Még el sem kezdődött a rendes, aktívprogram és máris mennyi minden baj történt. És vajon ez csak folytatódni fog? Vagy fokozódni is? Majd ha lekezdődik a túra, a síelés, a mászás, az evezés? Mik történhetnek még velem?
És a repülés, hétvégén talán már fogok is! Pedig én nagyon igyekszem, de mit kéne még?

Reggel megint baj volt, csak szerencsére most nem olyan. Ki ismeri szokásaim, tudja, hogy sok ébresztő van beállítva, felébredéshez, pihenéshez, felkeléshez. Ma is szokásosan indult, pihenés, nézem az órám, 9:15, neee. Most kezdődne az órám. (azthittem megint átaludtam a csörgéseket)9:25 már az iskolába, de nincs senki a teremben, furcsa. De hátha megint elmarad és csak én nem tudok róla. A folyosón elkapom a mi Jannénkat, és meginterjúvolom fogorvos ügyben. Persze valószínűleg jó az eu-eü-kártyám, kifizetem készpénzzel a fogorvost, aztán, majd otthon visszaadják. A múltkor amikor megvizsgálták, az neki 800 korona volt. Mmmm. Nice.
De szerencsére kiderült azóta, hogy ha nem fáj akkor talán nem akkora a baj, talán csak a zománc repedt, tört és az még begyógyul vagy ráér, amíg nem fáj, szerencsére még nem.
Úgyhogy hazafelé elmentem, és bevásároltam 24 db paradicsomkonzervet akciósan 20 koronáért. De ez főleg nem nekem lesz. Otthon beülök a gép elé, nézem az órát, 9:25, neeee. Már megint ne. Nézem a karórám 10:25, kiderült, hogy a másik időzónára állt át véletlen, ahol egy órával több van. Már nem indultam el, túl sokat késtem volna. Két óra lógás, igazolatlan, de nemtehetekróla hiányzás.
Délután aludtam egyet, mert fáradt voltam, jó két órát. Utána a Martin, eztnyugodtanmegehetedittállmáregyhete kenyeréből – ingyen kenyér – kis melegszendvics, de nem sok, készülve az esti pizzázásra, reménykedve, hogy majd csak megszánnak. Norvég után irány a Dolly Dimples. Volt nekem, csak nekem egy üres szék, pedig nem is tudták, hogy jövök. Egész sokat beszélgettünk, egész jól megbarátkoztam, kicsit fényeztem magam, a válogatottságommal, stb. Kaptam kölcsönbe ernyőt, ingyen, Trangot, Uli Jörgen volt akróbajnoktól, a versenyzéshez használt Trango-ját. M-es, fehér színű, reklámmal, kicserélt zsinórokkal, és instrukcióval, hogy azért nézzem át a madzagokat és fékbeállítást. Valamint kaptam felajánlást tandemernyőt is kapok kölcsön egy Paratech P40-et, kicsit régi, kicsit DHV2-es tandem ?!, de tandem. A Trango helyett lehetett volna talán S-es Aspenem is, de én hűséges vagyok. És holnap talán-talán már repülhetek az Oderoján, a szigeten, ha jól alakul az időjárás (nem fog), de hétvégén még valószínűbb, hogy elmegyünk messzebb és repülhetek végre!!!
Tronvald, szintén látható az interneten egy pár képen, nyáron Floridába megy helikopterpilóta képző tanfolyamra, és addig minél többet szeretne repülni. Sajnos a szomszéd utcában lakik, sajnos még kocsija is van, és sajnos elég pozitívan áll hozzám. Sajnos talán elég sokat fogok repülni!!!
Még az ingyen két szelet pizza is megvolt!
Hazafelé táncoltam a biciklimen tekerés közben az örömtől!

Tegnap fordítmányom ernyői: mindegyik kéne, ebben a sorrendben pont: K2, Pico, Edge
bár őkelme elég hardcorefajta, de cserébe nagyonrepül, elég csak ránézni!

2008-02-06, Szerda

Nagyjából normalizálódott reggel kelés. Felébredek, és igaz, hogy nagyon vonz az ágy, de fel tudok kelni, ha nagyon kell. Szokásos, van idős reggeli, ráérős készülődés, és ezt szeretem. Ez az első olyan nap, amikor az uszodában lesz óránk. Reggel már várom nagyon. Erre a teremben kezdjük az órát, eü. dolgokkal, újfajta stabiloldalfekvést tanulunk (mert könnyebb megcsinálni és akkor nagyobb százalékban tudják használni a hozzá nem értők is). Aztán ambubabán (mindenkinek saját) szívmasszázs és lélegeztetés tanulás. Persze itt szájon át kell és nem az orrába. Aztán megmosdattuk őket és irány az uszoda. Szerencsére most ingyenes nekem is. És ott ráhangolás képpen egyszerű játékokkal kezdtük. Sajnos. Itt történt a baj. És le lehet bénázni, de attól még ez van. És itt azt tanultuk, hogy sosem a problémára kell koncentrálni, hanem a megoldásra. Jogos. Simán siklás volt a verseny, faltól elrúgással, csak kisvízben. És nekem a teljes elrugaszkodásomat a fogam tompította a medence alján. És fájt, azt hittem eltört, de nyelvvel végigtapogatva nem tűnt és hamar elmúlt a fájás is. Utána még játékok, 3 méterről beugrás, ami bizony sajnos elég magas és össze kell szednem magam az ugráshoz. Persze egész más lenne a helyzet, ha ernyő vagy base-ernyő lenne rajtam. És 3 méterről kell majd felhozni az ambubabát, amit viszont a fülem nem nagyon bír. Meg kell tanulnom nyomástalanítani.
Utána még volt két óránk a Friluftslivről, de ez a tanár úgy érzem, hogy rizsázik, pont azt tanítja, hogy ezt nem elméletben kell csinálni, hanem gyakorlatban, de már 4 órát adott elméletből, aminek nem sok használható tartalma volt.
Délután fotózás helyett gépelés. Sok otthoni siklóernyős dolog intézése. Hírlevél fordítás, verseny info, emailek, stb.
Aztán ebéd-uzsonna, most először, saját végfelhasználású hús! Az akciós grillcsirke. Mivel nincs tepsink, ezért csak bevágtam a rácsra, de így a lecsöpögő zsír füstté váltva (füstbe ment terv) akart távozni. Néha szabadutat engedtem neki, de nem egyszerű a dolog, mert bármi kis füstre bejelez a tűzjelzőnk. Ezért gázmaszkokat kaptak, vagyis zacskót húztam a fejükre és kinyitottam az ablakom. Huzatot nem csinálhattam a folyosó felé, mert az is tele van. A csirkét még mindig nem szeretem, de legalább hús. Hozzá kis kukoricás rizs. Jepp.
Este kezdett gyanús lenni, keménykenyér evés után a fogam, amikor a hidegre érzékeny lett. Kimentem megnézni a tükörbe és akkor vettem észre a repedéseket-töréseket. Az első, felső, középső fogam egyharmadánál. Az aranyosan, vagy épp idétlenül félreálló aranyos fogam. Jajj. Hát elszomorodtam rendesen. Megkönnyeztem a fogam. Összehívtam a családi kupaktanácsot, intézés ezerrel. De biztos vagyok, hogy ez azért történt bosszúból, mert engedtek mást aludni a szobámba!!! Nem, nem és nem!!!
Nem boldogan feküdtem le!

mert nagy baj történt velem

és egy crazy magyar átirat:


majd elmesélem.
szomorú vagyok
és remélem legalább nem fog nekem sokbakerülni

2008-02-05, Kedd

Szokásos kelés, 8 körül, már viszonylag egész könnyen és megszokottan. Reggeli rutinfeladatok gyorsan mennek, van idő, nyugiban. Iskolába elsőnek érkezek, de hiába. Jönnek a többiek is hiába. Mert a kedves tanárbácsink nem jön. Hazai jó szokás szerint 20 perc múlva elmegyünk. Lenne még két óránk, de tanár nélküli!!! Ami szerintem kissé vicces, de értelmes, tanulni akaró egyetemisták közt akár működhetne is. Tájékozódást kéne gyakorolnunk tanár nélkül, egymás segítve. Én felajánlottam, hogyha valaki szeretné, akkor segítek neki, de senki nem élt vele (holott azért néhányukra igazán ráférne…). Én azért elmentem kicsit, nem stréberkedés miatt, hanem mert meg akartam keresni a másik kristiansandi starthelyet, mivel találtam hozzá GPS koordinátákat, amit aztán google earth alapján azonosítottam a tájfutótérképen. Azaz körülbelül, mert egy tavat mutatott, de nyilván a tó mellett kell lennie. Közel volt az egyetemhez ráadásul, úgyhogy a térképpel a kezemben én elmentem gyakorolni, akinek közülük valószínűleg a legjobban megy. Az úton bicózva hamar belőttem kb.ra, hogy merre lehet a starthely, de már nem nézett ki jól, mert lent a leszállóban már mindenütt házak voltak. Felnézve se lehetett biztosan belőni a starthelyet, de mivel időm éppenséggel kivételesen volt, gondoltam, hogy felsétálok megnézni. Felfelé utam érdekes helyen, végig csúszós sziklán fölfelé, de az ilyenen szeretek menni, amikor csak, sima szikla van (csak most persze itt meredek és patak folydogált rajta, de annál szebb). Fent találtam olyan helyet, ahonnan, ha nagyon olyanom van, el lehet startolni, de leszállni nem igen van esély. Házak között sem igen van még olyan vészleszálló se, ahová normálisan le lehetne szállni, az út nagyon körbe van fákkal, a legutolsó esély ahová még lehetne, az a magasfeszültség mellé, de ahhoz először át kéne csúszni a vezeték fölött, ami necces, és utána, még szembe a vezetékkel halálpontosan kilebegtetni, különben a halál pontosan akkor ér. Szóval egyenlőre csak gondolkozom a helyen, mit lehetne még ott varázsolni. És még a starthely is az igazán parás fajta, leghátraterítve 3 méter, aztán tényleg függőleges szikla (nem a kamu kétágus).
Otthonról irány a bolt, kenyérért, de már a messzebbi, de legolcsóbb helyre (ennél már nem igazán hiszem, hogy lehet olcsóbban kenyér, mert az már az otthoninál is olcsóbb lenne). És nagyon bejött az időzítés, mert körülbelül 8 szelet kenyér volt a szeletelőben, úgyhogy a háromnegyed kiló helyett kb. 1 kg kenyeret vittem haza. És ebben még plusz jó, hogy mindegyik másfajta, így lehet kóstolgatni, hogy melyik az a finom, amit nem vehetek meg. És akciós 1 koronás paradicsomkonzervet is találtam, mert egy hónapon belül le fog járni. De csak ötöt vettem, viszont, ha még lesz, akkor veszek még 29 darabot, mert az akciósabban 20 korona és 20-at megvesznek a lányok.
Utána még hogy hasznos legyek elmentem egy kis lazásat futni a szigetre, emelkedőket, starthely és leszálló nézegetős körtúrát. És megtaláltam a múltkori talán starthelyeket, de innen egészen veszélytelenül el lehet startolni (jó nem belefutóval, az esélytelen, de…) és ha nagy a gáz, akkor végül is le lehet szállni a világítótoronyhoz is, csak sziklára kell és jól helyezkedni, de hát ezért repülhetnek csal ParaPro5-ök, ami nekem mondjuk azt, hogy van.
De ami a nagy baj, hogy szegény Sauconym meg akar halni. Jó hogy ez nem épp a terepfutós fajta cipő, de én csak ott szeretek, meg nekem csak ott egészséges futni, úgyhogy meg kéne szokni. De nem tudott akklimatizálódni és elég intenzíven elkezdett leválni a talpa. A hétvégén majd megpróbálok valami ragasztót szerezni hozzá, és akklimatizálni, meg nagygenerálozni, hátha bírja még.
Norvég utána Dolphine a franci lány meghívott palacsintázni. Azaz szerinte nem palacsinta é világszégyene, hogy én azt mondom rá, de nekem akkor is az. Neki valami crisp, bár tuti rosszul írom le. Egész sokacskán voltunk, franciák, meg Tamás és Pascal. Én süthettem végig a palacsintát, de nekem legalább jól ment és jutalomként telezabáltam magam először sós (sonkás-sajtos) utána édes, mégpedig helyinutellás palacsintával. Merci bohu! (Tudom…ki lehet javítani)

ÉS!
Boldog szülinapot Áginak!

7 lóóó a képen, keresd meg

2008-02-04, Hétfő

Nagyon nem akartam felkelni olyan korán. Csörgött a telefon, az óra, de felkelni nem akartam. Ez nem az otthoni, kikapcsolom, mindjárt felkelek, csak közben elaludtam szokásos. Lenyomtam az órát, hogy majd fölkelek, de nem nagyon ment, csak soká.
Reggeli sok kenyér, ebédre kenyér és körtekészítés, pakolás. Mert ma is túrázni megyünk a norvég outdoor-osok által szervezett túrára, aminek persze én már az egész útvonalát végigfutottam. Viszont az eső nem esik és nem is ígértek sok esőt mára. Így elővigyázatlanul normál nadrágban, bár gore-tex kabátban (amim ugye átázik szegény), ééés fotóstáskával oldalamon vágtam neki. El mertem vinni, mert tényleg nem nézett ki esősnek. A sulinál találkoztunk pár emberrel, akik aztán áthoztak a mi koleszunkhoz közeli helyre autóval (nekem egyszerűbb, gyorsabb lett volna odabiciklizni). ott vártak a többi norvégok. Négy-öt emberből álló csoportokban, alternatív, saját útvonalunkon vágtunk neki a csúcsnak. Én két kedves norvéglánnyal és Sammyvel voltam. Ők tanítottak volna minket tájékozódni. He-he. Én próbáltam Sammyt, de ő nem igazán akart, ahogy gondolja, kéremszépen. A csúcstól együtt mentünk a tóhoz, ahol rénszarvasokat kellett volna látnunk, persze már előre tudtam, hogy esélytelen ennyi emberrel. Ott már tűz várt minket, megpróbáltak megint egy sheltert építeni nekünk, de nekik se sikerült, pedig aztán igazán egyszerű, bármelyik cserkésznek menne. Kis kenyérsütögetés, kaja és szétfagyás (mert a jóidőre való tekintettel kiszedtem a poláromat a kabátomból). Délután nagyon nem volt kedvem semmihez se. Semmihez se. Le is feküdtem, jobb híján. Aztán csak sikerült összeszedni darabjaimat, hogy nem lesz ez így jól és elindultam bevásárolni. Csak tejfölt akartam venni, csak 20 koronát vittem, de az első boltban 18 volt, és kevesebbre emlékeztem máshol, viszont! Találtam fél kilós grillcsirkét 10 koronáér, ami majd a hétvégén jár le. Vettem gyorsan kettőt, úgyhogy most majd fehérje túladagolok. Még veszek majd pár kilót, mert állítólag mélyhűtőben eláll soká. Beindítom az illegális, romlott húskereskedő hálózatomat. Én leszek a sofőr. Aztán a másik boltban vettem tejfölt is.
Kjokken 0,55 kg x 2 10x2
tejföl 0,3 dl 13 - szép

Délután viszont a megszáradt gombáimból világfinomságos gombapaprikást főztem (a gombát csak így szeretem) és hozzá nokedlit. A nokedlinek csak az íze lett szuper, formailag még van hová fejlődni, bár ez főleg az eszköztáramra vonatkozik.
Norvég, és a kintlétem legkorábbi fekvése, éjfél körül.

Matrix's mine

2008-02-03, Vasárnap
Tervezett képest túl korai kelés. De azért jól kialvás, jó sokáig. Délelőtt nagyrésze, azaz maradék kisrésze rendrakással telt el, mert délután jönnek hozzám. Csudaszép rend lett a szobába. Délután nem sok mindent csináltam, idő vacak volt, itthon ültem előtte.
A vendégeskedés, annál jobb volt. Én főztem a paprikás krumplit, Reni segédletével, de elég finom lett, azthiszem. Amerikai azt mondta, lányok azt mondták, az őszintét meg soha sem lehet tudni, még magamnál sem. De legalább jóllaktam. Este már csak egy kicsike tegnapról maradt szárazkenyér,d e az is jobb a semminél. Viszonylag korai fekvés, a másnapi koránkelés és túra miatt. Filmnézés, Mátrix franciául, közbe berasztítás. Most megint a szokásos álrasztáimmal tündöklök, de már nem sokáig.
Ennyi, nem több -

És összeszámoltam, hogy mennyit költöttem eddig.
Összesen, 1174 korona eddig.
Ebből kaja 694 korona! És ez körülbelül vissza fog esni 600-ra, mert sok dolgot hosszabb távra vettem

Otthon mennyiből jön ki egy koleszos???

A Targaprotom, egyik legelegánsabb ernyő, amivel eddig dolgom volt.
A felirat kedvenc, nagyban érdemes elolvasni.

2008-02-02, Szombat

Ezt pihenős napnak szántam, ébresztő nélküli, sokat alvós nap. Ennek ellenére Egész korán keltem, mert sütött a nap. Napsütésben muszáj felkelni. Reggelire a tegnapi maradék hagymáskrumpli, csak úgy hidegen. Pláne, hogy kenyeremet tegnap ebédre megettem. Reggeli után már a hó szállingózott, jó esett. De legalább hó, a havat szeretem, szép és nem szokásos errefelé.
Úgyhogy maradtam inkább otthon. Kicsit rendbe szedtem a dolgokat, és előkészítettem a ruhákat mosáshoz. Bevásárlás előtt elindítottam a mosást, egy fehér alsónadrágot benne hagytam, a színesek közt, hogy csak nem lesz semmi baja. Szokásos naivságom, de sajnos nem csak ő járta meg. Míg mosógép dolgát végezte, vagyis dolgozott (mondanom se kell gondolom, hogy mi más mint Miele mosógépek vannak) addig én is elmenten bevásárló körútra. Először virslit akartam venni, de nem volt az olcsó fajta, várhatok rá, nagy öröm, főleg, hogy más húslehetőségem egyenlőre nincs. Tovább a következő boltba, ahol még nem voltam, tojást itt vettem meg, mert volt olyan olcsón, mint a másik helyen. Ééés a kenyér itt csak 3,50 volt. Lett volna, de egy szemét kínai elvitte előlem az összes maradékot, kb. 6-7 kenyeret. Úgyhogy most haragszom rájuk. Igenis. (Pedig általában szeretni szoktam őket, aki ismer tudja mit és miért –egyszer majdnem volt is egy mongol barátnőm). A következő boltban kenyér, szokásos pár kenyérsarok bonusszal, és vettem egy nagy csomag kekszet, mert csak 6 korona volt. Igazából nincs rá szükségem, csak olcsó volt. A francba, az ilyenekkel, de majd megeszem valamikor. Délután nagyrészét otthon töltöttem és bölcsen ne főztem semmi meleget, hanem ettem egy csomó kenyeret, de olyan jól esett. Mert este mentem a helyi siklóernyős klubb összejövetelére. Meg kell, hogy mondjam, hogy kicsikét féltem mi lesz, mert egy puccos szálloda volt a helyszín, és féltem, hogy majd fogyasztani kell pénzért. Már előre kitaláltam, hogy sajnos nagyon fáj a hasam és nem ehetek semmit. De persze jobban alakult a dolog. Az eleje kicsit vicces volt, bementem, köszöntem, elnézést kértem a késért, leültem. Kb. úgy nézett ki az egész, mintha valami bírósági tárgyalás lett volna, egy ember beszélt a többiek hallgattak. Aztán valaki megkérdezte tőlem, természetesen norvégul, hogy klubtag vagyok-e? Angolul szabadkoztam, de szerencsére itt volt az, akivel beszéltem angolul és elmagyarázott. A későbbi is elég komikus volt, norvégul beszéltek, dicsőitették egymást és tapsoltak és nevettek. Én is utánoztam őket, nevettem és tapsoltam fogalmam sincs, hogy min. Aztán barátkoztunk egymással. Az is vicces volt, amikor az angolul dadogó norvégot kellett volna megértenem, de nagyon igyekeztem. Egész rendesek, már van iskola utáni, ha jó idő van megyünk repülni, ingyenbenzines autós srácom is. Ráadásul egy suliba járunk. Annyira nem rossz. A furcsa csak az volt, hogy kb. 20 fiú, egy lány se, kicsit még úgy is néztek ki, és még rá is játszottak, de majd vigyázok a szappannal. Vagy adekvát módon az ingyen tandemrepüléssel. Viszont volt egy nagy előnye az estének, annyi pizzát ehettem ingyen, amennyit csak bírtam. Nem szégyenkeztem, jó kis húsos pizzák. Degesz.
És hazafelé nagy pelyhekben hullott a hó!!! És csúszkálhattam megint bicóval, és kipörgethettem a kereket és farolhattam!
Bevásrárlólistám:
kenyér 3,90
keksz 6
tojás 18db 24
narancs, 3db, de jó nagy 13
lekvár, almás szokásosan nagyon finom 20

Remélem lesz majd ilyen idő is...

2008-02-01, Péntek

A megázós túra napja, mindenkinek be is harangoztam, hogy milyen rossz lesz nekem szétázni. Felkelek, korán, nagy nehézségek árán, és nem esik. Hoppá. Nem közömbös. Készülődök, reggelim nincsen, mert a kis maradék kenyeret muszáj elvinnem ebédre, hogy legyen valami. A talált lengyel müzlit nyomatom egy fél banánnal, fél körtével és kis joghurttal, mert megnéztem és két napja lejárt a minősége. (Pedig rosszabb napokra tartogattam desszertnek, hogy valamivel feldobhassam magam, de a joghurtok olyan fajták, hogy megromlanak. Tisztára elszomorodtam, hogy a drága pénzen vett luxuscikkemmel addig vártam, míg rossz lett, de a sok tartósítószernek köszönhetően – takk – még ehető volt). A maradék banánt és körtét pohárba felvágva, maradék joghurt rá (meggyes, darabokkal) és jól megtámogatva cukorral és fahájjas cukorral, estére a szétázás után szívmelegítőnek…
Majdnem elfelejtettem, hogy persze, ahogy elkezdtem a cipőm kötni elkezdett esni. Csak rám várt, az a gonosz.
Gyors pakolás, és lassú körülményes öltözködés, hátha, jól átgondolt öltözékem nem fog átázni. Pár percet késtem is, de nem én voltam az utolsó. Nem is magam miatt, csak a folyosón, kora reggeli kilenc órakor találkoztam kedves szomszédommal, akit ugyan nem ismerek, de aranyos lánynak tűnik, ezért úgy döntöttem, hogy ezt az utat rászánom. Delphine Colette, francia, Párizs mellől, és norvégot tanul angolul, nagy bánatára. Miért nem lehet norvégot norvégul tanulni?
Túra előtt rövid cuccösszepakolás, az egyik szertárból, nem kevés, nem rossz minőségű cucc, nem kis helyen van, csak hogy ne legyen már annyira túl elragadtatva. A cuccokat persze közösen kellett volna vinni, a hátizsákokba szétosztva, de én lazáztam és övtáskába jöttem, amibe közös cuccok nem igazán férnek. De azért egy polifoamot felkötöztem magamra, hogy ne legyek annyira antiszoc. Ja és vicc! Tűzifát vittünk az erdőbe, nagy hasábokat.
A túrától mit mondhatnék. Szép tájakon mentünk, tavak, nyírek, fenyők, és a kedvencem, amikor a nagy, vízszintes sziklákon kell menni. Ebédre sátrat vertünk, vagyis egy menedéket csináltunk a nagy ponyvából, amit vittünk magunkkal, 9-en kényelmesen elfértünk, és még tűzet is raktunk alatta. Alatta! A tanárbácsi nagyon igyekezett meggyújtani, a tuti elméletben nagyon jól működő nyírfakéreggel, de csak a segítségemmel sikerült neki. Vagány vagyok. Tom, pedig tanított egy egész jó tábortűzi játékot. Nem árulom el, majd az olyanokkal inkább játszom.
És akkor most itt mondom el, hogy mennyiképp neveznek. A Győző nevet, a magyarokon kívül senki se tudja normálisan kimondani. A Gy-t és az ő-t nem tudják általában, de van gond a z-vel is. A leggyakoribb változatok: Gyűszü, Dzsőző, Jőző, Zsőző, stb. és ezek variációi. Már elneveztek Juice-nak is, mert azt könnyen ki tudják mondani. Már mindenre figyelek. Pedig olyan szépen is lehet azt mondani, hogy Győző, van rá mintám. Szép hosszan nyújtott ő-kel, magas hangon, kedvesen. A kabátom persze már ekkor is vizes volt. Azaz az ujja és az alja, a többi helyen egész rendesen dolgozik a Gore-tex, de itt már nem bírja, bár lehet, hogy csak a szélei mentén nedvesedik át folyamatosan. A cipőmben még hosszú ideig reménykedhettem, mert tegnap alapos voltam vele. A túra vége felé azért elállt az eső, akkor ázott be a bakancsom. Ennyit értem neki…
A legizgalmasabb és legszebb része volt a túrának a hajó alakú kilátópont. Mikor senki nem figyelt csináltam is egy kézenállást, olyan jó kézenállni. Vagyis sokkal jobb kézállni. Majdnem lecsúsztam 4 métert a sziklán, mert játszottam. Szokásos? Aztán elkóboroltam, mert talán találtam egy unplugged starthelyet. Kicsit kicsi, talán elég turbulens is, és nem tudom van-e leszállója (ott a folyó, az legalább édesvíz), majd megvizsgálom jobb időben, ernyőbirtokában. Azért összességében nem volt olyan rossz, kibírok én mindent.
Otthon száradás, majd kaja, mert igen csak aktuális kérdéssé vált. Hagymás krumpli, mustárral. Ennyi, mert a virslim épp elfogyott. Kétszer ez. Éhezek, nem szeretek. Najó, megettem a desszertem, ami pro-finom, de nem táplál igazán. A legtöbb ember szerintem nem is tudja milyen az, hogy éhezni…Amikor az ember minden este úgy fekszik le, hogy éhes, és persze emiatt úgy is ébred reggel. De legalább, így egy nap kétszer-kétésfélszer is van egy olyan alkalom, aminek meg lehet adni a tiszteletet. Az evésnek!

2008-01-31, Csütörtök
Reggel még nem volt gyanús, sima esős napnak nézett ki. Jó, iskolába menet kicsit erősebb volt a szél, de kibírható. Délelőtt 3 óra, ebből kettő a szokásos tanárunkkal, a főfőnökkel, aki egyelőre friluftsliv szociológia nevű tantárgyat tanított. Utána volt egy rövid ismerkedős óra a tájékozódást tartó tanárunkkal. Idő közben azért kiderült, hogy a kinti időjárás nem épp nevezhető normálisnak. A szél éppenséggel ki akarta dönteni a zászlórudakat. Én azt hittem a szél fog nyerni. És persze hozzá még nagyon is rendesen esett az eső. Tanár kérdésként feltette, hogy ugye nem baj, hogy ha a holnapi órák nem csak az órarendben jelölt időpontig tartanak, hanem estig. (Program kirándulás, azaz tájékozódni tanulás a szabadban, a 100% biztonsággal előrejelzett hasonló időben) És ezek marhák a jó meleg teremben azt mondták, hogy persze-persze, még örültek is neki, hogy másnap bőrigázhatunk. De legalább szereztem egy csomó tájfutó és egy turistatérképet is. Ez jó. Óra után, az egyórányi szünetben hazamentem valami ebédfélére, ami végül is csak egy körte lett, de legalább a szabadidőmben megírtam a norvég leckét. Hazafelé még csak-csak jó volt gurulni, mert nagyjából hátszéllel, meg oldalszéllel vitorláztam a biciklin. Nem vicc, egyszer meg kellett állnom és letenni a lábam – úgy fújt. A délután hátralevő részében duplaórában hallgathattuk a fanatikus friluftsliv-hívő újabb tanár előadását. Jójó, de már kicsit sok így nekem angolul. És ami a legrosszabb, hogy boooóóórzasztó (ahogy a Gyenes mondaná) kényelmetleneke a székek a teremben és nem bírok már ennyit ülni egyhelyben. Kinőttem abból a korból, nagyon nehezen tűrtőztettem magam. A szél kint közben elbánt a biciklimmel, és feldöntötte, pedig direkt figyeltem erre, mikor leraktam. Hazafelé lefagyott az arcom, kezem átázázott, stb. megfogadtam, hogy este norvégra csakis símaszkkal és síszemüveggel megyek. Uzsonnára rizs, borsóval, és a maradék két virslit is belefőztem. Vacsorára a maradék, virsli nélkül, sajtdarabkákkal, majonézzel. Változatos.
Persze norvégra elállt az eső, így extrémcuccok otthonmaradtak. De így is örültem, hogy egyáltalán képes vagyok eljutni a oda, mert teljesen lefáradtam fejben az 5 órányi angoltól…
Este aztán hazaérve muszáj volt. Már két hete kellett volna, de nem igazán volt hozzá kedvem, meg egyébként is. Ő már nagyon várt rám, és én most már nem várhattam tovább vele. Elővettem, mert el volt ám rejtve, először csak finoman átsimogattam egész tenyeremmel, aztán már egy kis kenőccsel finoman, alaposan, körültekintően. A nyelvével kezdtem, aztán elölről, oldalról, hátulról, és még egy kör. Aztán jöhetett a másik. Alaposan.
Én mindent megtettem érte, kíváncsi vagyok holnap ő vajon mennyire lesz hajlandó cserébe…

És eközben otthon meg milyen tragikomikus helyzetek vannak!